Amatőr Művészek Fóruma

Ahogy felkel a Nap minden reggel
hajnali zuzmara cseppen -

A lelkem, mint gyöngyszem!
Fűzöm fel s rajta minden énemet -

Tükröm, nem vagy már a régi,
nem varázsolsz kedvemre,
mitől a nap szebb lenne.

Valaki megy.
Valaki jön.
És nem is egy,
át a ködön.
Vala jó.

Jó volna már belefáradtan, Idők táguló háta mögül éberen csak figyelni a szösszenő rezdülések neszeit! Aggódó féltéseim Sziszifusz-pufók arcomra méltán kiültek. Idő-törmelék megidézi a múltakat akkor is, ha szándékkal menekültünk a szökött messzeségektől. Néma merengésekből táplálkozik a könnyű irgalom is. Gyermek-lelkemben sokadszor zokogó pityergések sírnak. Megkopogtatott foszlányokba még szerencsés két kézzel belekapaszkodni.

Hol vagyok, s mi történik velem?

Gondolatmentesen vetem papírra amit nem gondolok, ország, város, utca, sarok. Nem filózom most azon, hogy mikor hova jutok. Elindulok, párat lépek, és máris tudom, hová jutok, a gondolat, mint terhelő tény, mindig csak egy fekete átok. Megint írok, nem agyalok, nem félek, és nem ígérek, minden szavam, minden tettem olyan súlyos, mint egy ítélet.

kifelé tekintve elszorul a szív
sehol nincs már oltalom de mégis
valahogy a kíváncsiság odavisz
hátha ott nem minden veszély - mély víz

- Mint szépen ölelő, kinek kezét
a szeretet tárja szét, átkarolom
gondolatban az emberiséget;
és sírok veletek minden hajnalon.

éledő gondok:
emésztetlen csontjaim
a hantok alatt

Tekinteted ha rám vetődik
nem tudom, hogy mi történik,
amit egyensúlyban tudtam,
agyam felborítja.

annyit vártam
talpam alatt hólyagossá
vált a kő

bárcsak ne költözött
volna lélegzetembe az idő

Elkezdődött, de egyszer vége lesz.
Táncolsz nevetve, pillangókat kergetve,
vagy küzdesz, harcolsz és soha nem adod fel?
Sírsz és sajnálsz, s mindenki téged pesztrál.
Vajon melyiket választod az életed hídján?

Lusta vagyok, korrupt vagyok,
Magyar vagyok Kelet-Európában,
Rabigában, a XXI. században,
A gyűlölet korában.

Gyenge, erőtlen habokban evezve
szemed előtt fényes napsugár.
Szívedben béke, és kedved keresve
neked táncol az egész világ.

Megjegyzés: 2009. július

tengeri pára - érzem az ízét
torkom száraz - inni kéne - de nem bort
mért kóstolgatnám lének erejét
épp napozok és mert lelkem felizzott

szívedből szóltál
bár gyöngyömre vágyódol
nem érheted el

Nehéz az élet, fáj a szívem,
engem bántottak már oly sokan,
de még reménykedve keresem,
vajon a boldogság merre van.

… s ha elfogy az összes asztal
és nincs ki a széken marasztal
akkor mit teszel

Megjegyzés: 2018. 05. 03.

Lehetek egy szál nyíló virág,
vagy egy új, ismeretlen világ
a szíved közepén.

Lehetek egy eltévedt fénysugár,
mely a függöny résén bekandikál,
lelked mélyéig ér.

Megjegyzés: Tiszakécske, 2016. április 20.

Már majdnem mindent tudok magamról
szétszóródott műanyag gyöngyök a múlt
a most talpamba fúródó üvegszilánk
az éjjel örvénylő álom
a jövő idős szerkezetet csak
hatodikban a táblára felfirkálom.

Megjegyzés: 2018.05.

Nézz a teliholdra
kívánj valamit
kívánd azt
mi biztosan boldogít
kívánj
nyugalmat
éjszakádra békét
nappalokra a tisztaság fényét