Irodalom címke lapozgató...
1380 alkotás (35 oldal, 40 alkotás/oldal)
Vers: Dominatrix
2024-03-15 08:05:06,
11 olvasás,
Tristan Kekovian
,
azt azért ne feledd el
ha nem bírsz a véreddel
hogy is jártál ottan
a straponnal
s a férces végbeleddel
te véreres gazember
mert az ott úgy hatolt bele
mint kecskék nyársra húzott bele
szemedbe zárt marhavagonnal
|
Tovább
Vers: Emma nagyon csodálkozott
2024-03-03 06:05:04,
20 olvasás,
nyilas
,
Emma nagyon csodálkozott,
lába között volt egy fagott.
Észrevette ezt a Vilma,
úgy gondolta, megpuszilja.
|
Tovább
Blog: A Kisfröccs - egy letűnt gengszterkocsma
2024-02-24 07:05:05,
25 olvasás,
Tristan Kekovian
,
„Írjál Bach! Írjál még! Okvetlenül. Különben széttépnek az ördögeid. ”
(Guzel Jahnina: A Volga gyermekei)
Mivel a kocsmai félkarú rablók kollektív betiltása, majd az olcsó italboltként is funkcionáló trafikfajták gombamód elszaporodása, végül, mintegy kegyelemdöfésként a COVID-lockdown eltakarították ki tudja kinek az útjából a békebeli szocpresszókat, talponállókat és „köpködőket”, egy rövidebb sorozatban igyekszem szűkebb pátriám egykor hírhedt, azóta már elsüllyedt kocsmáiról és már veszélyeztetett állatfajnak számító vendégeiről, sőt kocsmabútor-darabjairól is megemlékezni.
|
Tovább
Novella: Yusuf Dark - Woland a Klauzál utcában
2024-01-29 06:05:04,
31 olvasás,
Tristan Kekovian
,
B. leült egy éppen felszabadult számtógép elé a mosodával egybevont netezőben, akkori karitatív lakóhelye környékén, ahonnan már nagyon kifelé állat a rúdja - ezt a lelke mélyén sejtette is - de inkább nem vallotta be magának. A LAN-dry volt a munkahelyén és az egyre ritkuló mecsetlátogatásokon kívüli kevés kapcsolódási potjainak egyike a nagyvilággal, ám egy ideje itt is inkább online betyárkodott, kezdte tanulni az álhír-készítés fortélyait (mint hajdanán, „Sok szép lány tapsolt, mikor betyárok dobálták a tágra nyílt angyalszembe a port... ”). Már a munkahelyén is inkább a török support-os azeri, vagy néha a román kollégáival barátkozott, annyira kísértette még mindig az inkább a kortárs magyar írókon átszűrődve megérzett, nem direktbe, a kafkai Kastély kertjében elkapott elidegenedés.
|
Tovább
Regény: Lélektetoválás - Caer Siddi (6.)
2024-01-24 06:05:04,
108 olvasás,
Pancelostatu
,
Andi és Abi pont abba az időbe született meg, mikor a két öröklődő memóriájú lélek várt az újjászületésére. Valami nagyon nagy baj történt a sorsban, mert a két lélek közül csak a lány született meg 1999-ben, nem pedig úgy, ahogy mindig, hogy egy egy napon jönnek a világra, természetesen két családból. A Calendula nem tudott rájönni semmilyen módon, csak leste, hogy a terve látszólag összeomolni látszik, és nemhogy az ő ébredésének, de az egész földnek és az életnek befellegzett, mert tudta, hogy meg fog halni. Úgy gondolta, semmi szükség nem volna egy szellemi ébredésre, ha a gonosz nem akarná magának az egész létezést. Döntött, és a döntése egy eónra meghatározta az egész teremtett mindenséget, az élettel egyetemben.
|
Tovább
Regény: Lélektetoválás - Rémálomba ébredés (5.)
2024-01-23 08:05:05,
133 olvasás,
Pancelostatu
,
Minden lelki fájdalmam és félelmem érvénytelen… ez gondoltam, mikor az első pszichózisaim közül az egyik majdnem elvette tőlem a jövőmet. Sülő emberhús szagát éreztem. Úgy éreztem, elevenen elégek, hogy serceg a bőröm, és pattog a zsírom, a csontjaimig éreztem az elviselhetetlen hőt, és a levegő olyan volt pár pillanatra a számomra, mintha füstöt lélegeznék.
|
Tovább
Regény: Lélektetoválás - Alvás (4.)
2024-01-17 10:05:04,
81 olvasás,
Pancelostatu
,
Amíg mi emberek azt sem tudjuk eldönteni, kié legyen az ég és a föld, miért ne gyűlöljünk, és mit tegyünk helyette, vagy mi legyen a lábunk közt, a Calendula gyertyája lassan csonkig ég. Az ember olyan mint egy talicska, a rossebért nem mozdul meg, hacsak nem emeled meg a szarvainál fogva, és nem tolod magad előtt, vereted neki a munkát mint ki világát vesztette. Eltelt huszonöt évem, és rájöttem, miért vagyok én beteg. A tudomány megmondhatja, hogy egyes betegségek a génekkel öröklődhetnek. Szóval nem csak szeresd, hanem ismerd is meg a vérvonaladat, és megismerheted önmagadat egy könnyebb úton. Nyilvánvaló, hogy az Úr, a mi apánk, legősibb felmenőnk sem egészséges, legalább mutizmusa van, tagadja le bárki, ha meri. Írva van nagyon sok dolog a Bibliában is, mi a helye az életben a betegeknek, a hozzám hasonló őrülteknek, és hogyan bánjanak velük az emberek. Nagyon, de nagyon nem mézes-mázos szavakkal van kirakva az emberi közgondolkodás sem, amikor erről a témáról van szó. Amit kérdezni akarok tőled, hogy… Szerinted képes-e az Úr fájdalmat és félelmet érezni, hogy empátiája legyen az emberek iránt? Ha képes, akkor félelem és fájdalom marja, ami őrületbe taszíthatja még őt is. Közös rendeltetésünk, hogy a teremtő Istent kiemeljük az őrületből, hogy egy olyan dologgá fejlődjön a most még csak földi kolónia, hogy ne érezzen ő agóniát és rettegést a nap minden percében.
|
Tovább
Regény: Lélektetoválás - Száz év húsbörtön (3.)
2024-01-16 08:05:05,
119 olvasás,
Pancelostatu
,
Hányszor gondoltad már, hogy szükséged van a félelemre és a fájdalomra, hogy meg ne tegyél dolgokat, hogy jobb ember legyél? Elii szava örökké ég bennem: a félelem, a fájdalom felesleges és a legártalmasabb minden élő számára, mert ez a két dolog soha nem szolgálhatja az öntudatot. A félelemből és fájdalomból sarjadó őrület olyan sorvadt lényeket alkotott az élőkből egy örökkévalóság alatt, a világ egyetlen érintésére szétmállunk. Az én lelki állatkám az a tudós, ki tudja, hogy fegyvereket is lehet csinálni az ő tudásával, mégis az élet szolgálatát válassza, és nem hajlandó az őrület kísértésének engedni, nem hajlandó a félelmet és fájdalmat, és az őrületet szolgálni. Így próbálok én is alkotni. Egy jó érzésekkel és életet szolgáló gondolatokkal bebástyázott, beerődített élő szelleme elpusztíthatatlan. Ki sötét helyen jár a szívével és az elméjével, mint én, örökké ki van téve annak, hogy egy új Hitler fattyú lesz belőle, és sokunkat csak a csoda ment meg, mint engem.
|
Tovább
Regény: Lélektetoválás - Az időtlenségben (2.)
2024-01-15 08:05:04,
98 olvasás,
Pancelostatu
,
Az élet értelme nem más, minthogy az élet szolgálja önmagát, és legyőzze kozmoszban lakozó őrületet, kínt, félelmet, nyomort, minden nevezett és nevezhetetlen parazitát, mik nem engednek minket erőnk teljével szolgálni. Nem kellett messzire menjek, hogy megtaláljam magamban mi tűzre való, és ami legfontosabb, hogy megtaláljam más emberekben azt, mit oltalmazni és fejleszteni volna kötelességünk. Minden erőmet leköti, hogy önmagamat szolgáljam, szóval soha nem lesz belőlem tanár, népvezér, kutató, vagy orvos, ápoló, sorolhatnám.
|
Tovább
Regény: Lélektetoválás - Előszó (1.)
2024-01-09 08:05:04,
142 olvasás,
Pancelostatu
,
Minden valaha élt, élő, és létezni fogó élőnek van rendeltetése, avagy, dolga az élők közt. Küldetésünk van, feladatunk, mi élet, halál, tisztaság, mocskosság próbatételekkel van kikövezve. Rajtad áll, hogy felveszed a lángot, és a küldetéstudat vezérel minden tettedben, vagy úgy döntesz, semminek semmi értelme nincs, és egy nagy nihil az egész létezés, amiben csak egy dolgod van, boldognak lenni vagy szenvedni. Sok ember magának adja a rendeltetését, és számtalan olyan ember is van, ki felsőbb, alsóbb hatalmaktól kapja. Akár tudod a rendeltetésedet és tudatosan járod az utadat, akár tudomást sem akarsz róla venni, senki sem menekül az úgymond, szellemi kivirágzástól.
|
Tovább
Vers: A varjúhentes
2023-12-29 11:05:04,
43 olvasás,
Tristan Kekovian
,
Valahol bent, ha újra megles
dermedt közönyben ázik a vesztes
(el is feledte ki volt a nyertes),
de kaján vigyorral lapít a tettes:
a varjúhentes
|
Tovább
Esszé: Alámerülés – üzenetek a gonosztól
2022-05-29 14:36:59,
293 olvasás,
across
,
Az alábbi narratívában a gonosz még értelmezhető mélységét próbálom megközelíteni annak erőszak kontextusával együtt, valós események tükrében.
|
Tovább
Vers: Isten lenéz
2022-01-14 15:00:02,
146 olvasás,
koalamaci
,
Megzakkanva önmagadtól,
menekülnél, mint az állat.
Vénádba szúrt adagodtól,
azt látod, hogy nincs kijárat.
|
Tovább
Vers: Szin versek (Szilveszteri ittas négysorosok)
2022-01-01 19:00:02,
185 olvasás,
across
,
Kissé tán berúgtam, tántorogva állok,
Mintha szédülnék is, lehet mindjárt hányok,
De előtte még gyorsan:
Boldog Újévet Kívánok!
|
Tovább
Mese: A csók hatalma felettünk
2020-11-25 22:10:43,
337 olvasás,
holdfeny
,
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, hosszú, barna hajú kislány, valahol a világban. Azt hiszem, hogy Magyarországnak hívták ezt az országot, Európa szívében elhelyezkedve.
Annak is a leggyönyörűbb fővárosában, Budapesten élt a szüleivel és a nagyszüleivel. Dorkának hívták. Nagyon szeretett kint játszani a játszótéren, ahová a legtöbbször az egyik nagyapja kísérte el…
|
Tovább
Vers: Karantén locsolás!!
2020-04-17 14:04:37,
333 olvasás,
gszabo
,
Karanténes. Húsvét, bezárva a lakás,
támad a vírus, így ez lett a szokás!
Locsoló üvegben, gyógyszer és nem kölni,
ha életben maradsz, lehet tündökölni!!!
|
Tovább
Vers: Korona vírus kór
2020-03-24 22:48:06,
310 olvasás,
gszabo
,
Újabb veszélyforrás lüktet most Földön,
emberi biztonság meggyengülhet rögtön.
Nem háború és vihar, vagy a szegénység,
hanem Földön dübörgő, súlyos betegség.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (11. -- utolsó)
2019-06-17 06:30:01,
412 olvasás,
Aevie
,
Harmadnapon aztán én is bevallottam magamnak, hogy a halál mégis, igenis a vég. A reggeli fénnyel élezem képzeletem (csak el innen, csak el innen): a tükör rövid hajúnak mutat, az ollót ezután hegyesen tűzöm a sercenő szövetekbe.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (10.)
2019-06-12 08:30:01,
309 olvasás,
Aevie
,
És mégis a holtak látnak többet… Én önként hulltam hamvaimra, amikor érte imádkoztam. Fenébe a boncasztallal! A holtakat többé már nem vagdoshatja semmi, a lelkek túlélik a halált. Vakon hittem, hogy oka volt elvesztenem a színlátásom, de mekkora egy kretén voltam. Nagypéntek estéjén döbbentem rá, hogy mindvégig… Én sosem láttam. Isten helyében szakadatlan okádnék magamtól. Gyomrot forgató egoista, ostoba egy véglény vagyok.
Megjegyzés: Folyt. köv.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (9.)
2019-06-04 08:30:01,
363 olvasás,
Aevie
,
Péntek. Szemet nem boncolok. Occam miatt. Úgy simítja sötétlátóvá a határt átlépők szemét – öt finom ujjbeggyel, olyan lágysággal, ahogy tó tükrét fodrozza mély sóhajával a köd –, hogy kedvem lenne meghalni. Azelőtt gondolkozás nélkül kikanalaztam a golyókat is, célba lövést játszva lendítettem azokat a szervtál felé. Placcsantak... bár leginkább a lengőajtónak.
De már az elpusztultak szeméről is ő jut eszembe, a túlvilágian érzékeny gyengédsége.
Megjegyzés: *Biblia Rómabeliekhez írt levél 1: 27, 1: 28, 1: 32
Folyt. köv.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (8.)
2019-05-24 07:25:01,
311 olvasás,
Aevie
,
Jó ideje nem kel már fel a Nap. A napszakok levedlett kígyóbőrbe bújva vonaglanak a nihil felrepedezett kövezetén: túlvilági a hang. Csak az öbölre tudok gondolni.
Occam jó ideje nem ébred már fel, leszámítva azt a néhány másodpercet, amikor sírva kér, hogy metsszem el a torkát, vágjam le a fejét, nyomjak párnát az arcába... valamit még kihagytam, mert amúgy nem figyelek rá.
Megjegyzés: *A szív összehúzódásainak szünetelése
Folyt. köv.
|
Tovább
Próza: (K)öröm és bánat
2019-05-22 08:30:01,
353 olvasás,
Flovv
,
Olvastam valahol, hogy a kézujjakon a köröm öt hónap alatt nő meg a körömágytól az ujjak végéig. Azt hiszem kijelenthetjük: ez egészen egyedi módja az időmérésnek. Ebből a gondolatból bújt elő ihletem hernyója, hogy majd pillangóként szülessen ujjá a következő történetben.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (7.)
2019-05-18 08:30:01,
281 olvasás,
Aevie
,
Az első után rám legyintettek: majd a kemo kinyírja a többit. A kemo valóban kinyírná… Occam-ot. Úgyhogy a műtősnő tálcájáról felkapom a legelső eszközt, amit csak érek – Resano porcolló –, és úgy ragadom meg a markolatát, ahogy a rák Occam szegycsontjáét, aztán gyilkolásra kész állítom a szakorvos kulcscsonti mélyedéséhez.
Megjegyzés: Folyt. köv.
|
Tovább
2019-05-16 09:35:02,
428 olvasás,
quentin
,
Kétségtelen – gondoltam, ahogyan megpillantottam a lányt. A szállingózó, zöldes fény ellenére jól látható volt, amit csinált. Oda sem hederített a tenger morajlására, nem foglalkozott a játszin csillanó holdfénnyel, hanem négykézlábra ereszkedve a sás és a nád határán kutakodott. Időről időre elégedetten felsikkantott, és ilyenkor a kezét a szívéhez szorítva az addig magányosan álldogáló padjához sietett.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (6.)
2019-05-15 08:30:01,
299 olvasás,
Aevie
,
Szerda reggel. Két nappal vagyunk a nagy csoda ünnepélye után. Álszent ováció, hipnotizáló katolicizmus. Ha nem dolgoznék az Egyház csodaváró ünnepein is, sosem láttam volna egyik éjszaka a kórház színhibás, kis doboztévéjén a Discovery csatorna „Hiszel benne? ” című műsorában azt az elhallgatott tényt, hogy Mária Magdolna lopta ki Jézus testét a sírboltból.
Megjegyzés: *Szegycsont. Markolat.
Folyt. köv.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (5.)
2019-05-14 06:30:01,
314 olvasás,
Aevie
,
Töretlenül megkövet a tükör. Törött. Ám itt van velem Occam most már minden reggelen. Én fésülködöm, ő borotválkozik, épp annyival magasabb nálam, amennyivel lealacsonyít hozzá a tükör homorúvá mozdult fele. Utálja. Én meg imádom, hogy meztelen. Dacolva a tökéletlenséggel hátat fordít, úgy húzza végig bőrén újra és újra a pengét.
Féltelek. A gillette-et a guillotine-ról nevezték el.
Megjegyzés: *Stephen King
Folyt. köv.
|
Tovább
Vers: Az utcalány és a senkiházi
2019-04-30 06:45:02,
362 olvasás,
across
,
Rongy ember volt, mert szeretni nem mert,
Pedig tudta jól, a másiknak ez kell,
- ezért élt magányban -
De egy átmulatott éj után
Ott állt előtte a lány
A szürke homályban.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (4.)
2019-04-19 08:30:03,
290 olvasás,
Aevie
,
Apró szúrás. Meghatározhatatlan mélységben, detektálhatatlan időben. Csak a szín az, amit sosem felejtek már el. Egy angyal, akinek méregzöld íriszcseppek pettyezik a tekintetét. Volt már holt merev a pupillám, akkor vesztettem el a színlátásom. Occam szeme sosem lesz szürke, akkor sem, ha a körülötte szakadozó világ most már végérvényesen is az.
A tűz fekete, a hulla szürke, ahogy betolom a sütőbe. A forróság sokszor olyan heves kín, hogy jéggé hűti a bőröm.
Megjegyzés: Folyt. köv.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (3.)
2019-04-15 09:35:01,
369 olvasás,
Aevie
,
Minden vágható. Az időt óramutató darabolja, a napfényt árnyvilággá szabdalják a felhők – vonszolódva kúsznak a horizont felé. Semmi sem állandó. Fényvisszaverődésekben a lét, addig, míg meg nem szakad a harang.
A mamutfenyő csúcsa szakadt rá. Negyven méter magasból is hallottam, ahogy kettétörik a gerince. Hat helyen. Mint puzzle darabok, a köd úgy takarta be őt, előlem gyorsan a látleletet. Húzta magával lefelé a kora téli felhőt, arcba préselt párnát, hogy egyszerre fulladjon halálra torkom borzalmas sikolya.
Megjegyzés: Folyt. köv.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (2.)
2019-04-07 08:30:02,
339 olvasás,
Aevie
,
Gyakorlott ujjai voltak a vénaszúráshoz. Ott álltam a terem félfájához dőlve, úgy, mint aki szemtelenül lazán szexi. A vékony csövek körbedorombolták puha kézfejét. Gyengéd volt. Pedig megszokta, hogy a töltésnél nincs tovább. Feltölt, mint az az érdes kezű, foghíjas tájszólású benzinkutas fiú, szombat reggelente a kocsimat. Aztán leszív, átragaszt, megmos, kimér és cserél… és én többé nem vágyom a benzinillatú nyakhajlatra. Nem kell a deltaizomból feltörő erő, amivel megbikázta a tartályomat.
Most már csak kómába szeretnék esni.
Megjegyzés: Folyt. köv.
|
Tovább
Próza: Alex ollója (1.)
2019-04-06 08:30:01,
418 olvasás,
Aevie
,
Magam vágom a hajam, és ez nálam elvi kérdés. Az ollóm épp úgy csattog a saját fürdőszobámban, mint a boncteremben. Naponta több halottban is megmártom, na, nehogy már egy fodrász csonkolja az én hajamat… Öntömjénezés volna, magamutogató hedonizmus. Bár a homoszexuálisok szeretik az ilyesmit. A feltűnést, a provokációt mindig és mindenhol, hogy állandóan szembesülniük kelljen azzal, ahogy nem fogadják el őket.
Megjegyzés: Folyt. köv.
|
Tovább
Vers: Drakula-hommage
2019-03-29 07:04:45,
384 olvasás,
SunVice
,
Furcsa szöget ütött
letoppanva szívemszottya
férgeim közé,
hogy költői unalmam
cigarettába sodornám,
oly kátrányos teremtmény.
|
Tovább
2019-03-21 08:05:01,
817 olvasás,
aron
,
Itt vagyok, gyerekek, hitted volna?
Az életem benn van mélyen a dalba',
Megértem, tesó, a szöveg durva,
|
Tovább
Vers: Igaz arcokon…
2019-03-20 09:30:01,
483 olvasás,
GoldDrag
,
Selyemkendők, vak érzéki fények,
bőrön araszol, kéreget a kéz,
ajaknyi falatot harapdál belőle,
forró csókba oltott gyönyört ki tép.
|
Tovább
Vers: Aluljáró
2019-03-13 08:37:27,
402 olvasás,
gszabo
,
Elmúlt már az ünnep, fekete Karácsony,
nem lepte el hó a fenyőt az udvaron,
szürke aszfalt-szőnyeg, színtelen a város,
már könyököl a Tél a sápadt arcokon.
|
Tovább
Vers: inkarnáció
2019-03-12 07:30:02,
368 olvasás,
Tollas
,
megállapodtam magammal nem leszek
bátortalan határozottan állok és várom
hogy a nem ismert órára megérkezzenek
a megtépázott merész álmok megállok
|
Tovább
2018-11-28 07:30:10,
361 olvasás,
efmint
,
figyelem ezt a srácot munka közben
kínos
ahogy visszafojtja az ösztöneit rá van
írva az arcára minden bizonytalanság
|
Tovább
Vers: Lila köd
2018-11-03 07:05:01,
623 olvasás,
Pancelostatu
,
túl sok
eltörni a lábait
ne tudjon elmenni
kiszúrni a szemeit
ne nézzen olyan fölényesen
|
Tovább
Regény: Babaház X. 1988. / 2. Liliomok és tiprók
2018-10-29 10:00:04,
390 olvasás,
Aevie
,
*
John
A tópart. Ilyen kéknek még nem is láttam semmit, nemhogy az eget. Mély lilába mártott királykék fodrok, melyek hasa a barna vízbe csüng. Súlyos az ég, nehezen lélegzem ránk nyomott párája alatt. Pedig mennyi minden van feljebb, a könnyed, gomolymentes égbolton, és még magasabban, amit kezelni kellene.
– Hát, ismét itt vagyunk – szólal meg mellettem Nate. El is felejtettem, hogy ő is itt van, vagy talán azt, hogy én. Döbbenten fordulok felé.
|
Tovább
2018-10-27 06:00:01,
669 olvasás,
efmint
,
rosszul esik attól is aki semleges de
valakitől aki megígérte hogy nincs az
a helyzet amiből kihátrálna ha együtt
|
Tovább