Irodalom címke lapozgató...
596 alkotás (15 oldal, 40 alkotás/oldal)
Memoár: Blues érzés
2021-07-26 22:27:15,
210 olvasás,
entizenharom
,
A csaj dögös volt. Barna, hullámos haj, érzéki száj, formás popsi és lábak. Látszott, be van indulva, dugni akart, ehhez nem fért semmi kétség. Igaz, kellett volna még foglalkozni vele, de a magas, álmodozó szemű fiú nem volt ráhangolódva a dologra, őt akkortájt csak egyvalami érdekelte igazán: a zene.
|
Tovább
2020-09-13 22:29:35,
256 olvasás,
stikszsandor
,
Cirka 40 éve életem meghatározó napjai voltak a hétvégék.
Mert szombat reggelenként kimehettem a szüleimmel a piacra – kiszabadulva ilyenkor nővéreim „túlcsorduló” testvéri szeretetének abroncsából – ahol miközben ők beszerezték a család hétvégi és következő heti élelmiszerszükségletét, én meredtem bámultam a bazáros játékkatona-készletét és gondolatban újjászerveztem az ágyam alatt tárolt műanyaghadseregem.
|
Tovább
Memoár: Életút szerpentinekkel 5.
2019-09-02 06:40:01,
201 olvasás,
Tollas
,
Még azon a nyáron felvételiztem az egyetemre. Ismereteim felületesek lehettek, mert a vizsgám nem sikerült. Vigasztalásért Orosz tanár úrhoz fordultam, aki akkor éppen tanfelügyelő volt, és beszerzett az egyik nagyon eldugott tövisháti falu iskolájába helyettes tanárnak, Szabó Laci barátom nyelvén szólva: tanárpótléknak.
|
Tovább
2019-06-13 02:11:35,
256 olvasás,
Tollas
,
Szerpentinekkel
Az én elkésett születésem csöppet sem örvendeztette meg a testvéreimet, akik már mind megérték a felnőtt kort, s szégyellték, hogy én most tolakodom közéjük. Hanem aztán lassan megszerettek, s talán el is kényeztettek egy kicsit.
|
Tovább
Memoár: Életút szerpentinekkel 1.
2019-06-13 02:03:53,
226 olvasás,
Tollas
,
Előszó
Nem, nem regény, ám eléggé regényes a történet, amelynek elősorolására vállalkozom. Igen személyre szólónak tűnhetnek az események, de úgy érzem, hogy tükrözik a társadalmi helyzetet, a körülményeket, a nem éppen humánus korszakot, amelyben éltem, éltünk.
|
Tovább
Memoár: Karácsonyi emlékek
2018-12-25 04:50:02,
408 olvasás,
Bandita
,
Az első emlékezetes karácsonyom négyéves koromból integet vissza. Akkor még hittem a Jézuskában... és ez finom, szívet melegítő érzés volt. Öten laktunk egy két-szoba konyhás, komfort nélküli lakásban - nagyszüleim, özvegy anyám, én és anyám menyasszony húga. Erzsi néném vőlegénye egy sváb származású szakácsnő balkézről született egyetlen fia volt, akit igényes, művelt anyja taníttatott és hegedültetett egy kamarazenekarban. Az a fajta férfi volt - talán mert testvér nélkül nőtt fel -, aki nem szerette a gyerekeket, élvezte, ha szekírozhatta, kinevette őket, persze engem is. Titokban sokat szenvedtem miatta lelkileg, de panaszkodni nem mertem, mert féltem tőle, ugyanis látszólag - amikor más is látta - kedves volt hozzám.
|
Tovább
Memoár: Talajtakaró talentum
2018-10-28 04:54:03,
353 olvasás,
wokendreamer
,
Betűk előttem vakon,
mint fekete falevelek
a frissen esett havon.
Csendben vagyok.
|
Tovább
Memoár: Hazafelé 4.
2018-03-01 17:30:01,
467 olvasás,
starics ibolya
,
Egy mély sóhajjal szakadt fel bennem a kérdés: mikor ér véget ez a hosszú út? A vonat mintha lassabban dülöngélne velünk. A nyitott ablakon át valami különös illatot hozott be a szél. Édes, különös illatot… Éreztem már valahol? Ismerősnek tűnt, az emlékezetem azt súgta, igen, ez az, amit nem lehet felejteni soha, belevésődött az agyam egyik eldugott zugába.
|
Tovább
Memoár: Hazafelé 3.
2018-02-04 09:10:01,
387 olvasás,
starics ibolya
,
Fent voltunk a vonaton végre, lassan, kattogva indult az ismeretlen felé, velem és a sovány asszonnyal.
Valami új, szokatlan érzés töltötte el belsőmet, sírás kerülgetett. Vajon miért? Hisz örülnöm kéne, beteljesedett az álmom, amire oly régen vártam.
|
Tovább
Memoár: Hazafelé - 2. rész
2018-02-01 11:00:02,
434 olvasás,
starics ibolya
,
Forrón tűzött a nap a peronon, én szótlanul bámultam az árnyékomat, és eszembe jutott, egyszer láttam az erdőben ott a vasút mögött egy döglött kutyát, olyan különös és megdöbbentő volt, sokszor eszembe jutott. Csendes volt a peron, csak a forróság rezgett a levegőben, és az árnyékom a betonon, utoljára látom itt, mert elmegyek, itt hagyom.
|
Tovább
Memoár: Hazafelé - 1. rész
2018-01-30 13:00:02,
405 olvasás,
starics ibolya
,
Már régen éltem ott, úgy emlékszem. Bár lassan múltak a hosszú évek, tudtam, én nem oda tartozom, csak ott vagyok, a sors különös fintorából, de nem ez az otthonom. Álmaimban egy faluban jártam, ahol minden ismerős volt, az út, a házak, tudtam hol kell befordulni a sarkon, ahonnan már látni a házunkat. Nem ezt ahol most vagyok, egy másikat, ahol sír egy csecsemő, kiskutya szaladgál az udvaron, lobogó nagy fülekkel, tyúk ül egy kosárban, és egy sovány nő a házban sikálja a padlót,
|
Tovább
2017-12-29 10:00:02,
489 olvasás,
Menda
,
Még javában dübörögtek a tankok a környéken, mikor nagymamám pocakjában mocorogni kezdett egy újabb magzat. Harmadik volt ő a sorban és bár akkoriban még nem tudták előre megmondani, hogy milyen nemű lesz a gyermek mamám sejtette, hogy csakis fiú lehet, mert ugyanolyan erősen rugdalódzik, mint két nagyobbik fia tette annak idején. Nem is csalódott, amikor március idusán előbújt apám a meleget és védelmet adó anyai méhéből.
|
Tovább
Memoár: Emléktöredékek édesapám igaz meséiből
2017-11-01 13:00:01,
443 olvasás,
Pacsirta
,
Bevezető...
Elmúltam már húsz éves, amikor megfejtettem az okát, hogy miért nem tudom végigolvasni Tolsztoj, Dosztojevszkij vagy Solohov egyetlen könyvét sem. Miért kerülöm messzire a hangversenytermeket, ha Prokofjev, Sosztakovics vagy Csajkovszkij műve is szerepel a repertoáron.
|
Tovább
Memoár: Szerettem… (Igaz történetem I. része)
2017-09-27 21:53:51,
474 olvasás,
Taivah-Rikoir
,
"Megcsaltam a férjemet Veled.
Két gyerek mellett -
nekem pont ez nem kellett,
de... "
Szerettem, amikor ideadtad a családi fényképeidet.
Szerettem, hogy karácsonykor elterveztük, a gyermekeink együtt játszanak majd.
Szerettem, ahogy január 4-én reggel, az oviból a D. felé sétálva megvártál, és hosszasan beszélgettünk.
Szerettem, hogy a legnagyobb betegségben naponta kerestél, figyelmes voltál, és megkérdezted, hogy vagyok.
Szerettem, mikor elmondtad, jó velem beszélgetni, de nem gondoltam semmi komolyat.
Szerettem, amikor a barátnőm hamarabb észrevette, amit én nem, még akkor is, ha csak blöffölt, végül igaza lett.
|
Tovább
Memoár: Tíz nap boldogság
2017-09-05 19:05:02,
380 olvasás,
Menda
,
Október végén már nem nyílnak virágok. Egy különleges példánynak azonban ekkor akadt kedve a kibontakozásra. Tavasszal még csak bimbódzott, lassan-lassan teltebb szirmokká fejlődtek a gyenge sziromlevelei, nyáron megerősödött, ősz közepére pedig kinyílt. Hogy hogyan is történt mindez? Elmesélem.
Valamikor az emberek nemcsak pénzért dolgoztak. Ha azt akarták, hogy környezetük szebb legyen, akkor önként és néha dalolva is, szabad szombatjukat feláldozva tettek a közért, szebbé tették lakóhelyüket vagy akár tágabb lakókörnyezetüket is. Így történt ez két fiatal szív esetében is, amikor feletteseik hívó szavára hallgatva jó kedvvel festegették a helyi óvoda kerítését. Szép pirosra, ami hasonlított az éppen nyíló tulipán színére.
|
Tovább
Memoár: Könnyelműség
2017-07-25 17:05:02,
434 olvasás,
Frekventor
,
Ezerkilencszáznyolcvanban a katonaság létszáma többszöröse volt a jelenlegi állományhoz képest. A sorkatonák nagy tömege mellé arányos mennyiségű tiszt, tiszthelyettesi állomány kellett, a katonai doktrína pedig szigorú elvek szerint követelte meg az állomány kiképzését. Ennek sarkköve egy olyan gyakorlat volt, amikor a katonák a laktanyát elhagyták, és több hetet terepen töltöttek szakfeladatok végrehajtásával.
|
Tovább
Memoár: Virtuális hálaadás
2017-07-20 17:05:01,
514 olvasás,
marisom
,
A szabadok törvénye,
megálmodott kavargás,
villámok a tavon,
születés egy ösvényen,
Kiirtott türelem.
Hínárcsaládom örvénye ellenére,
ráolvasás-hatalom.
|
Tovább
Memoár: Az éji üzenet
2017-05-02 22:37:19,
551 olvasás,
arjuveda
,
Hogy mondjam el, miként köszönt be az éj, lehunyja a nap szemét, álmot önt a fény üres poharába, belé simul az álmos félhomályba. Fáradtan olvadsz a párnák selyem mezejébe, s mielőtt lehunyod szemedben a csillagot, az éji széllel megsúgom ki lesz az kivel majd felragyog.
|
Tovább
Memoár: Apám is van
2017-05-01 08:05:01,
438 olvasás,
toranka
,
Csak tizenöt évig voltál velem
Nem fogtad azóta a kezem!
Elhagytál, pedig anyámban csalódtál!
Válni egymástól, nem megoldás!
|
Tovább
2017-03-28 18:41:05,
434 olvasás,
Bodortz
,
Visznek. Megint visznek.
Zavaros kék lé felettem az ég,
s a meleg szeptemberi napfény melegéből
semmi sem jut a sebtében rám vetett, gyűrött lepedő alá.
... Lehet, nem is szeretném.
Megjegyzés: (Egy kamaszkori szalmonella fertőzés margójára...)
|
Tovább
Memoár: A kék madár
2017-03-19 20:18:46,
369 olvasás,
RealEnigma
,
A szeretet a világon a legnagyobb erő. Nincs ellenszere, viszont mindenre varázserő. Jó a betegségre, jó a magányra, jó a kisgyermeknek s 99 éves pápának.
A szeretet egy Isteni csoda, mely a világot létrehozta s ott ül a mellkasodban.
|
Tovább
Memoár: Requiem Nagyapámért
2017-03-14 21:28:21,
412 olvasás,
Bodortz
,
Nagyapám szerette a fegyvert,
bár sosem volt más: csak kovács.
Diófát evett a bicska éjjel
Másnap ismét tombolt a kalapács.
|
Tovább
Memoár: Oh a Mecsek… az más
2017-03-03 07:15:01,
465 olvasás,
Bodortz
,
Itt, már a nagy folyó páráját lassan görgeti a lég,
hajnali nyirkos köd terül szürke hamurétegként,
hangtalan súllyal alszik magányán
odafenn a merengő kék,… de lám,
a Mecsek… az más.
|
Tovább
2016-12-26 18:20:45,
554 olvasás,
peresz
,
1983. október közepén, egy ködös, hűvös napon hozták meg a szenet. Hárman voltunk, nagymamám, nagypapám, meg én. Nyaraltam, vagy őszöltem, de az is lehet, hogy valami ürüggyel lógtam a suliból. Végül mindegy is, egy a lényeg, szenet lapátolni úgysem lehetett volna nélkülem.
Mama a házban volt, meg a sérve miatt nem is igen kellett volna neki a lapátot forgatni. Nem mintha különösebben kímélte volna magát, hiszen a kertet – ami volt vagy kétholdnyi is – gyakorlatilag egyedül tette termővé, valamint a nagy házat is ő tartotta példás rendben, mert Papának tulajdonképpen mindegy volt. Csak a Munkás és a Durbits sógor készlete váltott ki benne némi érdeklődést, és az örökké üvöltő televízió. Mert Papa süket volt. Egyik fülére teljesen, a másikra pedig – szerintem az örökké üvöltő tévé miatt – már félig.
|
Tovább
2016-10-09 13:47:17,
453 olvasás,
RealEnigma
,
Éltem már úgy, amikor azt hittem, hogy bölcs vagyok.
Éltem már úgy, amikor úgy éreztem jó vagyok.
Éltem, mint hercegnő, s éltem, mint koldus.
Szerettem és szerettek.
Hazudtam és megcsaltam.
Voltam megfáradt feleség, voltam megértő társ és tanítónéni, miközben lelkem mélyét magány tépte szét.
|
Tovább
Memoár: Anyám öröksége
2016-04-19 14:09:14,
518 olvasás,
skolikagnes
,
„csak ment és teregetett némán,
Nem szidott, nem is nézett énrám”
Anyámra így emlékszem. Gondterhelt volt, szomorú és szótlan. És mindig dolgozott: főzött, kapált vagy szenet hordott. Aztán amíg vártuk, hogy a könyvtár kályhájában begyulladjon a szén, a kezembe adott egy könyvet.
Mesekönyvet, szépet, színeset. Aztán másnap másik könyvet, és harmadnap egy újabbat.
- Maradj itt, amíg rakok a tűzre! - mondta és becsukta maga mögött a könyvtár ajtaját.
A cserépkályha duruzsoló simogatással töltötte be a szobát. Körös-körül polcok, a polcokon színes mesekönyvek, képeskönyvek, pocakos, kövér regények.
|
Tovább
Memoár: délibábok kántálnak…
2015-06-29 18:35:41,
670 olvasás,
Mona
,
Az első szavam voltál. Azt hiszem, világgá kürtölted határtalan boldogsággal. Úgy tűnt, hogy csak Te szeretsz a családból – talán így is volt. Ha a gyermekkoromra gondolok, mindenütt ott voltál. És az a sok játék. Játék a betűkkel. „És hogy betűzöd visszafelé?” Minden nap, minden áldott nap Te jöttél értem az óvodába... és tudom, mert később elmondtad, hogy napközben is meglestél, ha az udvaron volt a csoport. Elmondtad, hogy sírtál, mert velem senki nem játszott. Csak a nyuszim fülét szorongattam – amit Tőled kaptam – és húztam-vontam magam után, át a homokozón, át mindenen. Összevesztél az óvónőkkel, amikor meg akarták változtatni a jelem. Mindig is gyertya voltam, nem lehettem egyszerre csak virág...?! (még ha annak is születtem) Összevesztél százszor is velük, ha büntetésbe ültettek.
|
Tovább
2015-06-13 11:05:01,
452 olvasás,
csendeseste
,
Keserű levegő lapul a félelem tavára.
Mások úgy mondják szép nap ez a halálra, de a rosszat most kiraktam egy plakátra.
A holnapot boldogan tervezem, mert az élet most szívből jövő kegyetlen.
Egyetlen pillanat és a lélek tovaszáll,
hiába küzdesz a kaszásnál van a cérnaszál.
|
Tovább
Memoár: Kábeltévés várakozás
2015-06-05 09:05:01,
405 olvasás,
Lapsang
,
Angyalföld. Gidófalvy utca 17. Parkoló. Opel corsa. A kormányra támasztott laptop. Kapucni a fejen. Jobbra a termosz. A hurkazsíros kenyeret már megettem. Orkán erejű szél tombol kinn, a nap néha elmegy és utána újra előbújik. Csodálatos kék ég, ebédidő, tizenhárom óra. A winampon valami trance szól, a tone diary válogatás. Egy kucsmás bajszos öregember megtört Suzukiból száll ki éppen, bevásárlókosarat húzva maga mögött.
Megjegyzés: 2011. 12. 08
|
Tovább
Memoár: Foszlányok… 5 éves gyermek szívdobbanásai
2015-05-30 17:05:01,
627 olvasás,
csellista
,
/1956... / Opálos üveggolyóként gurulnak szét az emlékeim.
Szavak, tekintetek, lámpavason himbálódzó halottak, muszka tankok által széttaposott - általam szeretett - bácsik, Anyácskám kezébe botra kötött fehér rongy, - elszántan megy - krumpli kell a sok éhes szájnak... gyerekszív-dobbanások... jaj kiáltások, hörgés hangja a pincéből, puska ropogása, ágyú csövek az ablakainkba. Apa... hol van Apa?... majd jön, csak maradj csendben és ne sírj... mert nem szabad. Senki se láthatja meg... ne kérdezz, mert a "falnak is füle van"... s jönnek lelkemből kiszakadt mondatok valós háttér-tartalmai: "siratófalaim szövetén könny pereg", az el nem hullajtott könnyek beleégtek lelkembe, a féltés, rettegés, a zűrzavar... az 5 éves gyerek szívdobbanásai...
|
Tovább
Memoár: Kígyóvonal XXX.
2015-05-23 09:05:02,
539 olvasás,
Tollas
,
Kérte, hogy a nyár folyamán találkozzanak. És a dolgok most véletlenül összejöttek. Már biztos volt, hogy Kálmán megy a táborba. S az valahol ott volt Margit szülővárosa körül. Megígérte neki, hogy felkeresi. Akkor úgy gondolta, hogy egy másik padra is ráül ezzel az alkalommal. Az egyik pad ugyanis sarmadombi barátnője, Eszter volt. Ő meg azt közölte vele, hogy szeretné bemutatni édesanyjának.
|
Tovább
Memoár: Kígyóvonal XXIX.
2015-05-21 09:05:02,
404 olvasás,
Tollas
,
Szokássá vált az iskolában, hogy néha-néha szórakoztassák magukat a tantestület tagjai. Rendszeres születés-, névnapi, és más ünnepi mulatozásokat rendeztek, s azok a fiatal férfi- és nőkollégákat hozták közelebb egymáshoz. Kálmán, ugye, soha nem menekült a nők elől, újabb szerelmi hálóba került. Ő maga sem tudta, hogyan történt, de egyre több időt töltött az egyik tanítónő lakásán. Semmilyen közösségi rendezvényre el nem mentek – az ünnepi mulatságokat kivéve -, csak otthon szórakoztatták egymást. Sokszor olyan késői órákban távozott, hogy a házigazda figyelmeztette.
|
Tovább
Memoár: Kígyóvonal XXVIII.
2015-05-16 13:05:01,
485 olvasás,
Tollas
,
Érdemes volt lelkiismeretesen dolgozni. A pártatyák felfigyeltek Kálmánra és Zoltán kollégájára. Megjelentek az iskolában, s nem sokat kertelgetve, bejelentették, hogy a most érkezett két tanárral
akarnak beszélni. Bementek az igazgatói irodába, s elkezdődött a beszélgetés. Kálmán visszatért az iskolába.
– Németet tanultál-e, németórákat tudnál-e vállalni? – kezdte az igazgató.
|
Tovább
Memoár: Kígyóvonal XXVII.
2015-05-15 17:05:01,
432 olvasás,
Tollas
,
Ragyogó napsütésben érkezett életének újabb színterére. Az első benyomásai egészen kedvezőek voltak. Szép, rendezett nagyközséget talált, nagyobbrészt újonnan épített házakkal. Arra figyelt fel, hogy azokból csak nagyon kevés volt befejezve. Ez azt jelentette, hogy az épületeket nem vakolták le, vörös téglaépületek mutatták magukat a látogatóknak. Azt is érdekesnek találta, hogy az új épületek szomszédságában öreg, nád- és szalmafedeles kunyhókat lehetett látni. Útja az iskolához vezetett, de azzal fogadták, hogy az igazgató nincs otthon. Kedves, fiatal felesége meg újszülött fiacskája, Miki fogadta.
|
Tovább
Memoár: Kígyóvonal XXVI.
2015-05-14 15:05:02,
492 olvasás,
Tollas
,
Ragyogó napsütésben érkezett életének újabb színterére. Az első benyomásai egészen kedvezőek voltak. Szép, rendezett nagyközséget talált, nagyobbrészt újonnan épített házakkal. Arra figyelt fel, hogy azokból csak nagyon kevés volt befejezve. Ez azt jelentette, hogy az épületeket nem vakolták le, vörös téglaépületek mutatták magukat a látogatóknak. Azt is érdekesnek találta, hogy az új épületek szomszédságában öreg, nád- és szalmafedeles kunyhókat lehetett látni. Útja az iskolához vezetett, de azzal fogadták, hogy az igazgató nincs otthon. Kedves, fiatal felesége meg újszülött fiacskája, Miki fogadta.
–Kezét csókolom – és meghajolt. Egress Kálmán vagyok, magyar szakos tanár. Most végeztem tanulmányaimat, és ide, az újonnan épült iskolába kaptam kihelyezést.
–Isten hozta, kedves Kálmán, örvendünk az érkezésének. A férjem nincs itthon. Igen sokat van távol. Az, hogy ez az új tanév líceumi osztályokkal indul, a sok-sok megoldásra váró feladat elszólítja itthonról. Magurai Ilona vagyok – nyújtotta kezecskéjét.
|
Tovább
Memoár: Anyám napjára
2015-04-29 19:05:01,
529 olvasás,
Tóth Edit Magdolna
,
Dallamtelt csendhúrokon
Felidézve
Játszom
Szeretőn összpontosít
Ugrálókötelünk
Emlékezik
|
Tovább
Memoár: Mária halálára
2015-04-26 07:05:02,
438 olvasás,
starics ibolya
,
Már letetted a kanalat,
fáradt éveidből semmi
sem maradt.
Lépteid nyomát
behordja majd
a szél,
|
Tovább
Memoár: A húsvéti torta
2015-04-25 07:05:01,
402 olvasás,
starics ibolya
,
Albérletben éltünk anyámmal, és három testvéremmel együtt, egy nagy ház hátulsó kamrájában, ahonnan az öreg gyermekgyűlölő házi néni a házban lévő szobába kvártélyozott bennünket, talán megesett a szíve rajtunk, amikor a kicsi hideg udvari kamrába vacogtunk. Mindenesetre ott ért bennünket a húsvét, pedig emlékeim szerint, nyáron még hátul laktunk, sőt a tél egy részében is. De a történet mégis a ház egyik helységében történt. Húsvét volt, anyánk nagy lázban égett, tortát sütött, amit ritkán csinált, rohamszerűen törtek rá az ilyen ötletek, de akkor lelkesen beleadott apait, anyait. Az elkészült mű, a csokitorta ott állt az asztalon, az asztal pedig a két vaságy között, amiben aludtunk.
|
Tovább