Amatőr Művészek Fóruma

Kétségek kínoznak,
válaszok hallgatnak,
Nagypéntek elmúlt már,
nem jön a harmadnap.

Süvít a jeges szél, a fagy harap, havas, síkos rögökön egy nő halad.
Nehéz a lépte, pedig már letette terhét.
Vállán cipeli nehéz keresztjét.

Élvezd a pillanatot, mely adatott.
Két álom közti ébrenlét varázsát.
Az ezüst Holdfényt, s millió csillagot,
Az aranyszín Nap áldott ragyogását.

elvek határok közé
lezárt leláncolt kapuszárny
az utca túlsó végén
egy másik ugyanaz ország

Ha felsegíted a földről,
És pár jó szót sem sajnálsz tőle.
Ha a túlélés záloga
Nem lesz fegyver csőre töltve.

Bizony tudom, hogy nincsen úgy "Szeretlek! "-
ahogy senkit meg nem hat és ragad
és ahogyan odáig nem vezethet:
"gyűlöld a tőrt, a húst, kutyád, magad. "

Kemény szavak,
tele pohár,
megfeszült a
türelem már.

Rám vár egy asszony

Itt áll egy asszony,
kezeit nyújtja felém.
Rám vár egy asszony,
rajongva szalad elém.
Törékeny asszony,
simogat, sírva nevet rám,

Zimmer a gaz, léha csábítóm
áradó folyam éjszakákon át
kéjesen tajtékzó vadvíz
értelmet elsöprő látomás

Megjegyzés: gondolat-morzsa 0.9

s egy verset tán érdemelsz te is
de a varjak
elvitték a rímet

A partról nézem,
mily szép a tenger,
messziről susog
a sós ízű szél.

Megjegyzés: 2018. 03. 16.

Zsákbamacskás macskajaj
Tüdődbe a létrát
Hogy elfújja a szél a gehennát
Jákob menjél már a tetőre!

Itt, flancos templomod kapujában
megvetve állok,
én hontalan.
Zárva minden zár,
sóvár hamu- és porlélek minden papod!

Megjegyzés: 2008 mint a csápos, után dolgozva és után gondolva

Táncolj,
Ha hallod a hegedűt,
milliónyi hangon,
ahogy dalol Babilon.

Megjegyzés: 2018. 03 08. NŐNAPRA

Anyám, emlékeid ösvényén lépdelek,
talán rád lelek, nem suhantál messzire,
múltad lágy dallama köröttem édeleg
fülelek rozsdálló alkonyod neszére.

virtuális bokszzsákom vagy
gyilkos indulatom rajtad töltöm
ütlek váglak meg is öllek
folyik a vér alattad a földön

Annak a délutánnak az emlékét próbáltam minél mélyebbre temetni a lelkemben. Úgy éreztem én vagyok az oka, hogy mindez megeshetett velem, hiszen a történet másik szereplője köztiszteletben álló ember volt a faluban. Korántsem voltam még nő, sőt kamasz sem, csak egy zárkózott, álmodozó gyereklány, aki csak jóval később értette meg, hogy akkor nőiségében alázták meg…

Keserű ébredés,
becsaptak az álmok,
a rövidszoknyás
kicsi lányka nem is

Fekete csizmával toppantottam
ajtótokon koppantottam
tavaszi virágot ím elhoztam
gyöngykoszorút kezedbe adtam

Megjegyzés: SZEKSZÁRD 2018. 02 25.

EGY FINN DAL NYOMÁN...

(Csapó!)

Fortyogó pokol a mélyben
Megsemmisülő sorsok a végben
Lovas a naplementében
Kövér vitorlák a messzeségben