Amatőr Művészek Fóruma

Hegynek árnya fakó égbe
- éj kabátja mélységébe -
süllyedt Istenarcnak képe
felhők között Setét Folt...
...talán meséd igaz volt...

A ház hol élek, rég enyém,
(meg lakják emberek).
Jó bérlők, fizetnek pontosan,
adnak kolbászhéjt', tejet.

Dúdold e dalt, Magyarország!
Hallasd a hangod, ne félj!
Míg nyelvünk, s a vér összetart,
lesz gyermek, akinek mesélj.

Hosszú órák óta
Ült egy padon a parkban.
Valami furcsa dalt
Dúdolt magában halkan.

lápon köd nyom, alabástrom ég szakad
hóhab ágyon, Mari lányom lázcsatak
megálmodtad Bandi fiú halálát
bánni fogod a sok titkos találkát
lúdvérc csókol éjjelente
örökre vagy bélyegezve
süss, kék tűz

Egy ki nem talált hős
Voltam neked
Egy rakoncátlan kedv
Jövő helyett

Ajánlom Lukács Félixnek

tavasszal született halovány sugárban
ledobták a varjak fekete ruhában
vasbölcsőbe tették rekedten ordított
könnye a bölcsőben éjjelre megfagyott

Téged küldtek, vagy jöttél?
Túl drága volt, vagy kötbér?
Itt az újjászületés;
a szüntelen szenvedés.

Gondold meg, ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van,
E Honban, a Hazának.

Megjegyzés: Megjegyzés: Talán egyszer valaki egy kőlapra felvési.
Hexameterben.

Akkor az ajtót bezárom.
Aztán a csukott ablakhoz érve a függönyt is behúzom.
Most már csak én vagyok, tudom.
És ezt a szürke, kisatírozott csendet hallgatom.

Sövénykerítésnél
ugat a kutya,
messziről hallja, ha
kopog a csizma.

Megjegyzés: Dal, 2018. 06. 11.

Édentáj mezején,
Tündér-katlan ölén,
Közelednek íme,
Ereszkednek völgybe,
Három juhsereggel,
Három juhászember.

Felkapott a szél egy papírlapot,
Valami vihar is készült festeni az égboltot,
Az a vihar a széllel sercegett, suttogott.

tüskét tüsszentesz
holdudvarra kikötötted
szemed járását
hunyt parázsba tetted
azt, ami már mögötted
eszed most szárazát

Ha felsegíted a földről,
És pár jó szót sem sajnálsz tőle.
Ha a túlélés záloga
Nem lesz fegyver csőre töltve.

Rám vár egy asszony

Itt áll egy asszony,
kezeit nyújtja felém.
Rám vár egy asszony,
rajongva szalad elém.
Törékeny asszony,
simogat, sírva nevet rám,

Papírral a kezemben érkezem, papírral a kezedben fogadsz. „Most nem rajzolhatsz le” - mondanám, de még be sem zárul mögöttem az ajtó, már beszélni kezdesz. Úgy ülsz feljebb, hogy az én papírom jégüveggé fagy ujjaim között, a tiéd vad hullámot ugrik kezedben, ahogy kiegyenesíteni próbálod a folyton ájuldozó lapot – vagyis engem. Az az enyém. Olyankor jobboldalon aprót rezzen az orrod alatt egy izom, és bár hozzám beszélsz, mégsem nézel rám.

A partról nézem,
mily szép a tenger,
messziről susog
a sós ízű szél.

Megjegyzés: 2018. 03. 16.

Táncolj,
Ha hallod a hegedűt,
milliónyi hangon,
ahogy dalol Babilon.

Megjegyzés: 2018. 03 08. NŐNAPRA

Fekete csizmával toppantottam
ajtótokon koppantottam
tavaszi virágot ím elhoztam
gyöngykoszorút kezedbe adtam

Megjegyzés: SZEKSZÁRD 2018. 02 25.

EGY FINN DAL NYOMÁN...

(Csapó!)

Fortyogó pokol a mélyben
Megsemmisülő sorsok a végben
Lovas a naplementében
Kövér vitorlák a messzeségben

Bár régi a szöveg,
de mégsem elavult.
Lelkünkben ott izzik
a szerelmes ízű múlt.

Amikor együtt elindultunk
Felfedezni a világot
Egy pillanatig nem éreztük
Hogy valami is hiányzott

Mikor ifjonc ember voltam,
pocsolyákban ugrándoztam,
mezitlábas porontyokkal.
de mióta legény vagyok,
falu előtt csizmát húzok,
félre csapom a kalapot.

Megjegyzés: 2018 január 31.

Ébredés...
Gyémántba vésett pillanat.
Csendpalást..
Felfoszlik, aztán szétszakad.

Ébredj ember valami megmozdult
Nem tart többé ördögtől istentől
A nép kínra éhezve felbolydult
Mohón vesznek egyszerre mindenből
A világ rendje újra felfordul
A józan ész nem számít innentől
Képmutatás fintora eltorzul
De kinek lesz sokkal jobb így ettől

Jelmezzé szelídült

Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.

Megjegyzés: 2018.

Kinyúlnak a fények a külvárosi éjben.
Aludni tér minden, már csak én vagyok étlen.
Itt állok, az ablakomban fohászkodom a szmogban
valamiért, ami zsírt tartalmaz nyomokban.

/A disznó, mit a hentes feldarabolt,
előtte mindig mócsingos dara volt.
Lehet, hogy nem sejted most még:
az élet egy rakás moslék... /

Fekete éjjele nappala,
lelkében tátong a magány.
Kiszámítható, mint egy pala.
Íme a "csúnya dagadt lány..."

Beleszerettem a fénybe
A roppant táguló térbe
A világ eredetébe
A földlakó szerepébe

Tartsd az úton szemed, kormányon a kezed!
Tartsd az úton szemed, kormányon a kezed!
Autós csárdába megyünk,
legyen egy szép
esténk nekünk!

Megjegyzés: dalszöveg: Jim Morrison
fordította: Jenei István

Szóljon dal a lányról,
Kit nem kértek fel táncra.
„Táncol, egyre táncol.. ”
Pedig ez volt régi álma.

lilith felrak egy kávét
lilith ma fog válni
beágyaz, most ráér
új arcot találni

Ha felvehetnék magamra
Csoda köpönyeget,
Varázsolnék a közönyből
Sok-sok szeretetet.

Zászlónkat lobogtasd

Emlékezés hatvan év fényében...

Előre Hazánkért harcba
Előre fel barrikádra
Hideg kövek közt süvítve
Fütyül a gyilkos golyó.

Ha roskadozik fent az ég
Annyi már a felhő,
S az összes út előtted
Észveszejtő lejtő,

Jókedved elszökött,
Mint egy fürge sellő,
Nem segíthet más,
Csak a búfelejtő.

Egy nap "elaludtál",
S odaát ébredtél fel.
Semmit sem értettél...
„Mi ez a furcsa hely? ”

Változik a világ egyre,
De valami változatlan,
Hogyha Te Jane volnál,
Én lennék a Tarzan.

Fél lábad a térben
Béna táncot jár
Adattömörítéses
Médiaszabvány

Offline rettegésben
Tudatod meghasad
Kapcsolt vezérlésben
Eltűnk a szavad

Érintés,
Egy érintés, ami megmart,
Az érintés
Velem maradt, és még ébren tart.