Amatőr Művészek Fóruma

Az ordas Jelenidő még sikeresen hazudik, s megcsal: jónehány hitvány, alattomos tanáccsal! Prostituált felszínesség most is level, akár a fekély gennyesedő sebekből! A Jövő is hírt ad: pöffeszkedő rátartin hirdeti: ,, csak az exhibicionista Celebek győzhetnek, mert a próféták már valódi megalkuvók vagy némák lettek! Gyermeki lelkeinkben is önmagukkal viaskodó viselősek!

Rekonstruálom személyiségemet. A lelkem ruhája.
Tervrajzát láthatod. Elmorzsolom pár utolsó imára.
Ma én vagyok az ősz. Maradsz, vagy velem jössz?
Jer a fehér fénybe, lépj bátran az idő óceánjára!

Betűk előttem vakon,
mint fekete falevelek
a frissen esett havon.
Csendben vagyok.

a hobbiköltő hétköznap öt órakor kel.
hétre a munkahelyén van,
becsületesen menedzserkedik
fél nyolc és fél öt között,

Megjegyzés: 2018. 10. 05

nagy esők gyűlnek
fáradt arcú
pocsolyákba

Mosollyal mosdatni
könnyeidet nyelve,
vágyat villogtatni
mélyen eltemetve.

Folytatom az írást,
miként a lábadozó beteg,
járja a patikát,
és azon kívül semmit nem lát:
gyógyítja önmagát.

Ráncos-arcú, holdvilágos éjek orvgyilkos csendjében áthallom hogy dorombol lüktető szeretőként a bíbor-szirmú, tachicardiás szív! Suttog egyre céda-parázna hangja, még benned fortyog egyre egy méltóbb, álom-terv: Celeb-műsorok ismeretlen, üzletieskedő homályán csillogó őszinte-tekintetekkel egyre ritkábban találkozol! Csavargók éjjeli menedékhelye nem biztos, hogy befogadja sem a remete-prófétát, sem a lírai értelmiségit! Eltépett húrjait a létező Időnek már serénykedő Moirák sem gyógyíthatják be!

Látok hófedte mezőt,
s alatta fagyott földet,
Hallok ködbe gubódzó
sírhoni, sűrű csöndet.

Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban. Oldalalom lopakodó, ádáz fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat, setét, vészjósló csöndben, egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést. Pattogva-szorongva pergettek könnyező, szemhatáromra méltatlan könnyeim, s ott végképp már megálltak.

Tépett szóvitorlák - vihar után
megszépülve -, alul a sima tenger;
versbe eresztem le őket, puhán.
Olvassa isten vagy bölcs átlagember.

Most már csak a szép kell,
mindennél szebb fedezékkel;
mely mögött nem lapul érdek -
asszony méri szerelmének.

Igen, bizony, verseljetek.
Kéri ezt az istenetek?

Ha ő nem is, ember vagytok.
Ennek okán versírjatok.

Macska tépi az egeret?
Róla tüstént verseljetek!

-három ikoból álló csokor-

Szerelem... -
fogja a testem.
Jó nekem.

A teremtmények és a teremtők 1

Vagyok a Színjáték.
Trójától eljutok
Solaris bolygóra,

1. A művészet hagyományos megfogalmazása: tárgyak, szövegek, illetve ezek létrehozása, amely tárgyak, szövegek a szemlélőből, olvasóból esztétikai élményeket váltanak ki.

a lakás üresét betölti a fidlar
blackout stout-ja
egyedül leblokkol az agyam
produkció szekciója

-Van ihlet, van téma... és tehetség is -

Keress szobát, ahol senki sem zavar. Vagy faodút vagy bújj a kertvégi farakás mögé. Nálad papír, ceruza íráshoz, kottázáshoz. Lehet hófehér, rózsaszín, világoskék, lehet grafit, színes, szürke és régi, használt, megrágott. Faragáshoz - véséshez kő, fém, víz, papirusz, emberi - állati csont, tűz, lég és éter...
No igen.

Javaslat kezdő, haladó és mesteríróknak
Kedves barátom, bizonyára írtál már szonettet, haikut, tankát, stanzát, alkaioszi vagy szapphói strófát.

Műfajok, műformák, feltalálójuk X vagy Y vagy az élet és a történelem. Íme, mindeme formák: az irodalom, a művészet, az élet, a miénk, a tiéd, az övé gazdagsága.

Vagyok aki vagyok,
lettem, ami lettem,.
Mit az élet adott - elfogadtam,
ami kellett, elvettem.

Sokáig illendő szavaim kerestem...
csodáltam éjjel a nap erejét,
- síró némaság mosta át a számat -
hágva buzdítottam vérbő múzsámat,
fejje már kezembe keble tejét.

Automatikus vers

Az asztrológiához nem értek. Nem is hiszek benne. Én semmiben sem hiszek. Istenben sem. Az ezotériában legkevésbé. A tenyérjóslástól a madárbél-jóslásig. Az orvosok diagnózisában sem hiszek. Az alternatív gyógyászatban végleg. Kíméljetek ilyen ezoterikus hülyeségekkel. Hiszek a kitartó munkában. A tudásvágyban. A nyitottságban. A kíváncsiságban. A kitalációkban nem. A kibabrációkban sem. A kolonccipelésben sem. Én se legyek kolonc. Inkább a hajam legyen lobonc.

Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek - regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét - végét magam se látom már oly rég... ( És homokváram is, igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen. ) Műveim él - s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének.
" No szép."

Ne kövessétek, erkölcstelen, nincs első helyen az empátia.

Egy beszélgetésrészlet következik, majd egy hosszabb elvi magyarázat.

Nos én vagyok tehát a jambus.
Megismertél, tudom, hogy biztos.
U -
Rövid, hosszú egymás utánban,
emelkedem, növekszem így ám!

1. A szavaknak kozmoszában...
csillagszemű Homérosz
üstököstest-karját
belemártva fénybe
rájaírta-véste
az űr lehelletvékony
bús úszóhártyájára:

Homosszeiát, Terrosszeiát,
a kozmoszeiát szintén.

Művészvilág! De szép csodás dolog!
Művész átvesz minket halál utánra.
Hosszúhajú, hosszúkörmű, boldog
arc-és lélekment deli aggastyánka.

Megjegyzés: Az összes egybeírás tudatos ugyanígy a "senkit" kis kezdőbetűje.

lábat lógáz
a táj
hinta-palinta
kékfestő
az ég

aztán fű
egészen egyszerű
aludhatnál
de már késő
ébrenléted

Helló Múló Idő!
Hová rohansz egyre?
Pihenhetnél egy jót,
Ha megállnál már végre.
 
Én elfáradok néha,
Gondolhatnál erre.
Gyere ülj le mellém,
Akár csak pár percre.

Világlik kinn az esti félhomály
Pók szövi szorgalmasan hálóját.
Tücsök zenél, béka brekeg
Kóbor kutyák járják a telket.

Látván, miként űz függetlenség,
ez nem csak tinédzser betegség.
Tudják ők is, hisz jól ismerik.
S biztosan tudom, kell is nekik!

Mért nem lehettem iparművész?
Konkrétumok kézzelfoghatóságának
mániákere. Művészi iparosként
foshatom csak a szót. Hallom

szétgurulni 40 szem széntablettám.
Kiborítottam a kávét. Ennyit az
ügyességről. Vonom is vissza
a kézműves hasonlatot. Bár nem is

Humorral felvizezett valóság
gátlástalan harmóniája a
szeretetnyelvem:
amatőr ima a kezdő
bűnösökért.

Mondom, de senki nem hallja,
le kell szállnom a pokolba,
"hogy tanuljak dudát fújni: "
hogyan kell a verset írni?

marihuana, szemét és háttér-televízió,
anyád, s az apja sugározza át és át
öntörvényeidet. hiába látod a kárt,
a keresztutat, fát, villámcsapást,
mégse mész odébb, ahol kékebb az ég,

Kényeztetni és kényeztetve lenni jó. De mint mindennek, ennek is megvan a maga ideje, módja és kellő mennyisége is…
Amikor a család szeme fénye felfedezi saját akaratának teremtő erejét, szülő legyen a talpán, aki szemrebbenés nélkül állja a mindennapi kihívásokat. „Csokit akarok! ” (ebéd előtt), „Nem veszem fel a sapkát! ” (kint –10 fok), „Vegyük meg ezt a babát” (öt ugyanolyan van otthon) – mindannyian ismerjük az ehhez hasonló gyerekmondatokat, amiket imádott porontysírástól és visítozástól eltorzult fejjel, toporzékolva nyomatékosít. És persze a béke kedvéért inkább beadjuk a derekunkat.


Megjegyzés: I. Fejezet vége Folyt. Köv.

Egy jól menő városi edzőterem recepciós álláshirdetésére jelentkezett barátnőm, amelyben a munkáltató részletesen leírta elvárásait a jelentkezőkkel szemben. Ezek szerint a jelentkezőnek sportos megjelenésűnek kell lennie, középfokú angol nyelvtudással, legalább 2 éves gyakorlattal kell rendelkeznie, előnyként az aktív sportolást jelölte meg a munkáltató. Az interjú alatt megállapítást nyert, hogy Nikolett ismeri a munkáltató által használt szoftvereket, angol tudása alapos, hobbija az olvasás és a filmek, sportolni ritkán sportol, általában újévi fogadalomként, valamint dohányos, de sokszor próbálkozott már leszokni.

Megjegyzés: folyt köv.

szavakat írok hát ismét
mint már tettem ki tudja hányszor
s felvetem kéretlen ingük
ne beszéljünk mellé csak másról

mint amiről most a szó van
tárgyaló felek közt tárgy a ló
kánonban a riposzt szólam
mindennek oka van így a jó

Hogyan jut el valaki az önmegsemmisítő fázisba? Miért adja fel, AZ, akinek eddig hite volt?
Ahogy az egyik kedvenc filmemben szólt a válasz:
„ A pöcsök spontánok, mókások, mindig meglepnek, végül azzal lepnek, hogy pöcsök”
Azt hiszem ezekben bőven volt részem, sőt nem csak hiszem, tudom.
Hányszor hallottam: „Azt hiszem, ez a kapcsolat nem vezet sehova, véget kell, hogy érjen… ”
Nagyon sokáig, AZT hittem, azért, mert egyszerűen távoli kapcsolatok voltak ezek. Ehhez annyi magyarázattal tudok szolgálni, hogy elmondom: Valahogy, mindig azokat a pasikat fogtam ki, akik nagyon messze laktak tőlem, talán azért, mert sose bírtam magam igazán elkötelezni, vagy szimplán menekülni akartam, de az is lehet, hogy azért, mert mindig belenyúltam.

a gyerekek úgy vannak
mint a
lencsefőzelék

most nincs bele mustár
vesszek belőlem
szél hordjon szét