Amatőr Művészek Fóruma

azt
hittem
róla hogy
jó parti lesz
nem bomba-gyáros

két
szemed
ölemben
felvillanó
meteorhullás

Vak
szemed
tükrében
arcom látom,
tenyér simítja.

Te
és én
két levél
a csupasz sors
ágáról hullunk.

mi
ketten
téridő
szövetén új
hullámot vetünk

Az
első
pillantás
bölcsője-e
az utolsónak?

Mint
tükör
a tükrön –
egymás bőrén
végtelenedünk.

Te
és én
összefont
kócos tincsek
talpaink alatt.

A
saját
magammal
találkozás
titka egy mély Ima.

Ha
talált
tekintet
álomkarcot
hagy nappalokon

Híd
lesz majd
fölöttünk.
Mindkét parton
mi integetünk.

kék
pilla
öleli
tekinteted
barátkozását

PU
atom
ön-pacsi:
Kirobbanó
láncreakció.

Hold
legel
sötétet,
fényevőt így
nevel a nappal.

Mit
elmém
eltemet,  
szívem egyszer
felszínre hozza.

1.

volt
idő,
mikor még
elhittem, hogy
menthető vagyok.

Kút
mélyén
varjú ül,
- visszhang verdes -
kirepül szárnyán.

A
súlyos
gondolat;

az
ihlet
momentum
szállingózó
szó-szakramentum

bár
pihe
de indul
hisz' szárnyrésze
is ólommentes

Te
lehetsz
a legszebb,
legszárnyalóbb
gondolatművész.

míg
alszik
golyóként
forog az ég
szemüregében

A
Gyerek
Ki voltál,
Büszke tán rád,
Akivé lettél?

Két
ember
között a
legrövidebb
út a gondolat.

Bár
Tudnám,
hová tart
botladozó,
fáradt életem.

Rög
alatt
ábránd-ok,
csíra-álom:
Sejtmaghasadás.

szó
eszme
gondolat
monszun szárnyán
összefonódnak

Szép
hímpor
szárnyakon
gondolatom,
puha rebbenés.

hab
felhőn
gondolat
szellőszárnyú
utazó követ

Úgy
kong-bong,
ahogy Úr
önt harangot,
s te hangra szállnál.

Mi
miért
nem tudom
de kutatom
kíváncsiságból

van
létem
perceim
legutolsó
mondata után

Isteni útmutató halandóknak

Ha
végleg
megértesz,
megszüllek majd
halhatatlannak.

Lét
Nem lét
Léböjtöt
Három zsemlét
Nagypéntek, húsvét

Néz
csendben
a béka,
légyre várva
mindig elrepül.

Hit,
Világ,
ajkakról
égbe omló
Mantra-szépia.

Tó
Tatán
csendesen
ringatózik
Hold ezüstjében

Csend,
bogár
araszol:
Éji virág
kitárja szirmát.

~

Bújócska

Tű
fokán
czérnaszál
hiánya űr
körberajzolva

Ma
vidám
a dáma
a kártyán. Lám
a' osztó láma…