Amatőr Művészek Fóruma

Nem akarok semmit,
csak ennyit és még ezt sem;
Csalfa ruhákba öltözöl, és
Gúnyolod a testem
lelkem merre vagy?
Régen nem talállak...

Madárhang dallam
Reszketve ül az ágon
Hajnal harangja

szamárháton jött
fogadták pálmaágak
- Hozsanna néked
Dávid fiának - ám, fenn
a keresztfák már álltak

Gondolataim
temetnek, időpontja:
azonnal, vagy most.
____

Haikumorzsák
tarkítják a gondolat
rögös útjait.
_____

Térdig alázkodj!
Az alakváltó gonosz
véredre sóvár.

A történelem
többnyire hamisítás
áldozata lesz.

Kis rajzbakon ül
az alkotás öröme,
csendéletté lett..

Nos, számba veszek
több megoldást, pálinka,
sör, bor, ha nincs más.

A háborúban
az igazság az első
áldozat mindig

Meleg napsütés
fűszálak közt kis bimbót
segít világra

fekete gyémánt
mosolyomban észlelem
látlak bűvölet!

Szikes pusztában,
ahol a madár sem jár.
felhőlovas száll..

Anyám rosszul lett
Jajveszékelt, fájdalma
Lelkemben robbant.

Apám tört lába
Félig a földön állva
Félig vállamon.

Templom egere
koldusbottal elindult
a hentesboltba

TÉL

jégbe fagyott ág
égből hulló kristályok
alól felfigyel

Didergő bogáncs
fejére hósapkát köt
a jószívű tél

Méh és méz - haiku verscsokor


01.

Méheknek méze,
Édes élet ihlete,
Zengő zümmögés.

Megjegyzés: Idei első versem

Harag lelkemben
Papírra öntöm ki, ez:
Én-alkímiám.

Arcomon könnycsepp
csordul végig. Bánatos
lelkem gyermeke.

Édes emlékek visszfényét tükrözi
a kihunyt valóság álságos képe.
Fájón gondolok vissza jóra, szépre.
Melynek kertjét bú esője öntözi.

1.
Este tíz óra
Kezem vizem után nyúl
Kár; szívem száraz.

Ki aggódón nézett rád, ha életed során az utat rögökkel szórta be sorsod.
Ki támaszod volt, ha úgy tűnt elveszett minden szép álmod.
Most Isten kertjében tép neked virágot, és mosolyogva nyújtja át.

zuhanó alkony
éjszakai szél várta
lehulló hamvát
éjbe vájt utat jártam
nyomomban hullócsillag

Szirmok hullanak
életem virágáról.
Szár maradtam tán?

visszatekintek,
a zene mindig jelen volt,
szerelem korong.

I. Január-rózsa
virágzik, virágzik és
megfagy a tél is.

Energiából
a fénnyé lettünk. Aztán
abból anyaggá.

Energiává
lettél, abból meg fénnyé,
enyém, szerelmem.

... szélzúgás támadt
lángnyelvek villantak fel,
Isten szent lelke
áradt reánk s örömmel
telt szívünk, kegyelemmel

esőt sír az ég
lenn a kereszt tövében
véres sár folyik
s egy villám fénykörében
egy anya imádkozik

Hú, de jó lenne,
Ha tizennyolc elmúlnál,
Megenném a szád!

Amíg csak élek:
Remélek. Utána meg
Már úgyis mindegy!

Szemed bogara,
Lelkem derűs mosolya
Virágokat bont!

... kínzás nélkül is érzem,
anyai családom,
végső fájdalmát.

Állat is ember:
Kutyánk nem is harapós!
Inkább érzékeny!

Szárnyast tolláról,
Az írót pennájáról
Ismerheted fel!

Ülök egyedül,
Némán, számkivetetten.
Kerül a szél is!

Ide születtem,
Eldöntötte az élet.
Nincs más választás!

Megáll a zene,
nincs több tánc és szabad csók,
idő mulandó.

Benne van-e még
a lepkében a hernyó,
mikor tovább él?