Amatőr Művészek Fóruma

Még gyermek voltam, szertelen,
mikor ő itt hagyott.
Vonzották lelkét végtelen
miriád-csillagok.

Csak tizenöt évig voltál velem
Nem fogtad azóta a kezem!
Elhagytál, pedig anyámban csalódtál!
Válni egymástól, nem megoldás!

Ősz voltál
és a szemed
a múltba révedt.
A mát nézted
s tegnapot láttad.

Egyszerű és szerény ember,
szíve tele szeretettel,
megtalálja embertársát,
ha kell, feláldozza magát.

Esténként, hogy belépett a házba,
csak rápillantott a vesszőkosárban
riadtan moccanó pár fahasábra:
elég a tüzelő mára - nyugtázta -,

Út porában bandukol a szegény,
ő lesz az új kondaőrző legény.
Hátán viszi az egész vagyonát,
el kellett, hogy hagyja az otthonát.

Megjegyzés: Hajdúszovát, 2015. február 2. Emlékezés Édesapám cselédkorára, 1930-ban.

Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.

Megjegyzés: Apák napjára
2014 04 20

Még érezni akarom illatod,
mielőtt kabátodból kiveszik örökre.
Még hallani akarom hangodat,
mielőtt a kazetta elkopna, eltörne.