Amatőr Művészek Fóruma

Becses neved ünnepén
várom a csodát, hogy
a lélek útján lássalak.
Futok feléd, karodba zársz,
gyengéden átölellek,
semmi sem számít, csak
hogy velem vagy.

Kezdődik a farsang.
Sürögve-forogva,
habos süteményt
sütnek a cukrászok
az esti tombolára.

Csendesen folyik a Jordán vize,
térdéig áll benne keresztelő János,
hogy a harminc éves Jézust megkeresztelje.

Ma még lázban tart a görögbetűs
idő – mint egy ördögi hegedűs,
ha akarom, ha nem, elhúzza a nótámat.
Vége lehetne már ennek a tortúrának!

Búcsúzóul koccintsunk pohárt
Így az ünnepek után,
éljen a barátság,
Kedves egészségetekre.
Köszönjük, hogy eljöttetek,

Karácsony szent estéjén,
zöld fenyőnél,
szívem keservesen keres,
de nem talál.
Véletlen egy könnycseppet ejtek.

Csupa hó a fenyőerdő
Nincsen benne érdeklődő.
Fürkésző szem nem kutatja
A mókust, ki az erdőt lakja.

Szentestén átsuhantam
ablakod résein,
asztalodra tettem egy kis fenyőágat.
Abban a kis fenyőágban,
a tűlevelei között én vagyok.

Ember karácsonyt várd és áld,
Utazz az élet mosolyán.
Vidámság tükrözze arcod,
Szíved járja a boldogság.

Amolyan átlagos, szomorkás hangulatban volt. Fekete szürkés idő volt, a kopár fákon egyetlenegy madár sem ült. Pedig hogy szerette a kis stigliceket, akik piros és sárga tollruhácskájukban úgy néztek ki, mint a bohócok. Tél beálltával mindig tele volt az ablakpárkány napraforgóval, dióbéllel, hogy aranyos kis madárkái éhen ne haljanak. Jázmin még a verebektől sem sajnálta az eleséget, mert ők is Isten szép madárkái.

Valahol él egy lány, aki gyermekkorában imádta a karácsonyt. Nem az ajándék érdekelte, bár azt is kapott, és mindig csillogott a szeme, úgy örült minden apróságnak. Ámult és bámult a családja, hogy mennyire hálás a kislány ajándékainak. A kislány érezte családja szeretetét, a karácsonyfa körül ott volt mindenki, akit ő szeretett.

Most havat vár a táj,
hömpölygő pelyhek özönét,
földekre takarót,
világnak mennyei zenét.

Kopár fák közt kotor a szél
fehér leplet lehel a tél
nászágyán elvérzik
az erőt vesztett erény.

Mivé lettem életem közepe felé?
Gyermeki mivoltom feledésbe merült.
Mára már szürkülnek
az ünnepek örömteli pillanatai.

Most havat vár a táj,
hömpölygő pelyhek özönét,
földekre takarót,
világnak mennyei zenét.

Hiénák közt idegen a jámbor
acsarkodva nézik.
A friss vér szagától beindul az állat.
Tépik marják, több sebből vérzik
Nincs pátosz, csak közöny, és semmi sajnálat.

Oh zöld fenyő, oh szegény fenyő.
Ötven év alatt megöregedtél.
Sűrű lombod közt megannyi
madár született és búslakodott.
Erős gyökereiddel kapaszkodtál
a földben.

Ősidők óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.

Megjegyzés:
A versről készült lenyomatot szeptember 12-én, Mária napján, a Tolna megyei Palatincai kápolna felszentelésekor felfüggesztették a kápolna belső falára.
2021. szeptember 12.

BABBA MÁRIA MOSOLYA


Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét,
inaszakadtáig,
Élete árán is,

Megjegyzés: 2021. szeptember, MÁRIA neve napjára

Éjszaka Szélanya hozta álmom,
nagy Idő hamva hull pilleszárnyon,
a mutató ráng az óra lapján,
legenda éled Szent Iván napján.

Szilágyi Áron az arany kard hőse,
Olympiák háromszori győztese.
London Rió Tokió, akik látták,
Győzelmeit bízom szívükbe zárták.

Amikor az est leszáll,
Karácsonyfa díszben áll.
Eljött megint ünnepe,
Szív a lélek öröme.

Fényes csillag
Ragyog az égen
Mutatja az utat.
Vezeti a híveket,
S megáll Betlehem
Városa felett.

Másképpen kelt fel a Nap,
Mintha tudná,
Történelmi ez a mai,
Tavaszi virradat.

Piros rózsák,

Ha elszáll illatotok,

lehullnak szirmaitok.

Párhuzamos születések

Valahol távol,
egy csillagfényes esten,
kisfiú született,
messze Betlehemben.

Az értelmes ember
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat
Csak érteni kell,
Mit mond a jel.

Megjegyzés: Szekszárd, 2019. október 15. A Fehér bot napján

Messzire hallik tengerek moraja,
Görögök fájdalma,
Heléna, Heléna,
szívek elrablója,
királyok bosszúja,
cselek ármánysága,
Trója ostroma,

Lét
Nem lét
Léböjtöt
Három zsemlét
Nagypéntek, húsvét

ne mondja senki
hogy a költészet halott
hogy minden hiába
s már nincsenek angyalok

bökött rajtam
szúrt is
tűrtem sokáig
míg érteni véltem
miért világlik
felettem az ég

Putrikon át fú a szél,
József Attila rég halott.
Fogy az ihlet, holott
az egész világ költemény.

Sem csókosa, sem szeretője,
Sem idén, sem pedig jövőre,
Nem vagyok senkinek,
Nem leszek senkinek.

Megjegyzés: A költészet napja alkalmából

Huncutkodva int búcsút
az ősz, szeplős levélkéin
még ékes bíbormáz időz,
köd fátylába titkon szurkál
hajnali fohászt egy eltévedt
napsugár, tócsák tükréből
cseppnyi illúziót szublimál;

Kicsi a Bors, de az én kutyám!
Egész napom ezért is vidám,
Küldetésünk adventig
kitart,
A szív hangja csak jobbat akar.

Ritkán vallom, hogy zászlós ünnepen
múlt helyett jelen útvesztőit járnám,
árulók, hősök egymást váltó lábán
kitisztult kép áll már a könyvekben.

Köszöntelek május elseje
te nyíló
orgonák erdeje
fehér és lila
orgonák fürtös illata
a kék égből
zengő napfény-harsona

Szép Május hónap ötödik az évben,
Gergely naptár szerint, így ragyog az égen!
Egy görög istennő római alakja,
Maja istennő, a termékenység anyja!