Amatőr Művészek Fóruma

Amikor az est leszáll,
Karácsonyfa díszben áll.
Eljött megint ünnepe,
Szív a lélek öröme.

Fényes csillag
Ragyog az égen
Mutatja az utat.
Vezeti a híveket,
S megáll Betlehem
Városa felett.

Másképpen kelt fel a Nap,
Mintha tudná,
Történelmi ez a mai,
Tavaszi virradat.

Piros rózsák,

Ha elszáll illatotok,

lehullnak szirmaitok.

Párhuzamos születések

Valahol távol,
egy csillagfényes esten,
kisfiú született,
messze Betlehemben.

Az értelmes ember
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat
Csak érteni kell,
Mit mond a jel.

Megjegyzés: Szekszárd, 2019. október 15. A Fehér bot napján

Messzire hallik tengerek moraja,
Görögök fájdalma,
Heléna, Heléna,
szívek elrablója,
királyok bosszúja,
cselek ármánysága,
Trója ostroma,

Lét
Nem lét
Léböjtöt
Három zsemlét
Nagypéntek, húsvét

ne mondja senki
hogy a költészet halott
hogy minden hiába
s már nincsenek angyalok

bökött rajtam
szúrt is
tűrtem sokáig
míg érteni véltem
miért világlik
felettem az ég

Putrikon át fú a szél,
József Attila rég halott.
Fogy az ihlet, holott
az egész világ költemény.

Sem csókosa, sem szeretője,
Sem idén, sem pedig jövőre,
Nem vagyok senkinek,
Nem leszek senkinek.

Megjegyzés: A költészet napja alkalmából

Huncutkodva int búcsút
az ősz, szeplős levélkéin
még ékes bíbormáz időz,
köd fátylába titkon szurkál
hajnali fohászt egy eltévedt
napsugár, tócsák tükréből
cseppnyi illúziót szublimál;

Kicsi a Bors, de az én kutyám!
Egész napom ezért is vidám,
Küldetésünk adventig
kitart,
A szív hangja csak jobbat akar.

Ritkán vallom, hogy zászlós ünnepen
múlt helyett jelen útvesztőit járnám,
árulók, hősök egymást váltó lábán
kitisztult kép áll már a könyvekben.

Köszöntelek május elseje
te nyíló
orgonák erdeje
fehér és lila
orgonák fürtös illata
a kék égből
zengő napfény-harsona

Szép Május hónap ötödik az évben,
Gergely naptár szerint, így ragyog az égen!
Egy görög istennő római alakja,
Maja istennő, a termékenység anyja!

A partról nézem,
mily szép a tenger,
messziről susog
a sós ízű szél.

Megjegyzés: 2018. 03. 16.

Március

Március az évnek harmadik hónapja,
tavaszi hónapok első, szép darabja.
Mars volt a háború római istene,
így lett a hónapnak Március a neve.

Neved ünnepnapján
Jézus születése napján...
Névnapodra

Az örök Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.

Angyal jött a széllel


Az öregember bezárta a lakásajtót, és kilépett a hideg utcára. Érezte a decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert olyankor mindig izgalomba jött, ha meghalt szeretteihez indult a temetőbe.

KARÁCSONYI KALÁCS

Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép Karácsony
Jó Karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?

Volt-e pénzem
Lisztre, sóra?
Édes mákra,
Jó dióra?

Megjegyzés: Áldott és boldog Karácsonyi Ünnepeket, és békés, gazdag Új Esztendőt kívánok a magam, családom és a Megszólalok Művészeti Magazin nevében.
Nagy Vendel

I.

Hízó hit
tejfeles szájjal fal
jobban sír
mintha csak tűrt volna.

Kopár fák közt..

Kopár fák közt kotor a szél
fehér leplet lehel a tél
nászágyán elvérzik
az erőt vesztett erény.

Megjegyzés: Megjegyzés: 2017.

Karácsony vakon....

Mikor bent ülök a nagyszobában,
Eltűnődöm fenyő illatában.
Fényesség árad a félhomályban.
Emlékek tódulnak
Évtizedek távlatából.

Megjegyzés: Szekszárd, 2017. Karácsonyán... .

A Les-hegy felett száll a szerelmem,
A karburátort kell most szerelnem.

Szeretem a nőt, s vele a költőt,
A kontakthibás, vén aksitöltőt

Megjegyzés: 2017-11-04

Volt egy barátom, aki már fentről vigyáz reám, állandóan füstölgött magában, és néha hangosan is, hogy, "ennyire nem tolhatott ki velem az apám".... S tényleg....

Ő valójában december 31. - én született, és nemes egyszerűséggel a Szilveszter nevet kapta, melyet soha nem tudott megbocsájtani a szüleinek.
Egy napon volt a születés - és névnapja, ennek ellenére, vagy éppen ezért, ő is, és egyáltalában én is nagyon szeretjük az ünnepeket.

Megjegyzés: Szekszárd, 2017. Az Ünnepekre várva...

A Megváltóra várva...

Vágyódva várjuk,
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
S megtestesüljön az Ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.

Megjegyzés: 2017.

alapos megfigyeléseket teszek
most hogy már a holtponton
túlesek a száraz novemberről

sokan savanyú arccal
leteszik a poharat
az üveget sőt még a
konyakosmeggyet is

Ide születtem

Oda születtem
hol az anyaföldet
lánckerék hasogatta,

Megjegyzés: október 23. -ra...

Csordogál a fény, szivárványt szitál.
Hunyorog a szem, írisze irizál.
Bolond-karikák suhannak előttem,
sötét a világ, elfutnak előlem
a házak, szaladnak botolva a fák.

Szeretem az esőt.
Gyerekkoromban, nyaranta, alig vártuk, hogy a hatalmas cseppekben zubogó zápor elverje a port a kocsiúton, hogy azután a nyomában keletkező pocsolyákban lelkendezve tapicskoljunk mezítlábasan. Nem tudtuk milyen lehet egy igazi fürdőszoba, igazi zuhanyzóval, ezért nekünk falusi gyerekeknek ez az égi zuhany igazi jó móka volt. Kitártuk hát a két karunkat az ég felé, és élveztük ahogyan a langyos esőcseppek végigcsorognak felhevült, poros, meztelen felsőtestünkön, igazi felüdülést szerezve.

Tűnődöm a sok szép emléken,
melyet gyermekkorom óta
magamban hordozok.
Ez az egyetlen dolog,
amit rossz akaróim sem vehetnek el,
mert csak az enyém.
A gazdagság nálam nem pénzben,
hanem a szívemben rejlik.
Legyek bármerre a világban,
nem feledem otthonom melegét.

Megjegyzés: 2017. augusztus. 09.
A kenyér ünnepe alkalmából augusztus huszadikára.

Ötven után talán
meglehet, épp hogy élek,
nem tudom, de hinni
akarok a mesének!
Ha csak a fele telt,
mit az Ég így rám szabott,
akkor megnyugodva
nagy örömmel várok ott,
hol a fejemben rég
meghúztam a nagy határt:
meg kell élnem e kort!

Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.

Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...
2017. augusztus 20.

A szememben hős, szeleburdi szépség
Szívemnek kedves, magányos reménység.
Anyát látom benned, én így szeretlek.
Leánynak, anyának, és nőnek képzellek.

Apám keze

Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.

Megjegyzés: Apák napjára, 2017. június 17.

Ifjúi hévvel jöttünk ide,
éveknek előtte,
sok ismeretlen tudás
tanulásának vágyával,
mindenfelől jött sorstársak
egészséges kíváncsiságával.