Amatőr Művészek Fóruma

Hová lett a világ dicsősége?
Hol vannak a jó nagyseggű lányok?
Jóízkacajú, bájos galambocskák,
Bolondság, hogy én csak rátok várok?

Hová lett a józan eszű férfi
Vágyát gyötrő női ideállja?
Természetellenes diétára fogva
Rohannak az anorexiába!

A szív, ez a kis

húscafat, gondolt egy merészet, és

rájött, hogy a végzet őt jelölte arra a posztra,

hogy az észt ossza!

Sötét árnyak levegőben szállnak,
Rég letörött szárnya a szabad madárnak.
Álmokat szőtt a rusnya pókocska,
Szeretőjét a gyáva rég megcsalta.
Világot romboló szelek járnak,
Feketék lesznek a fehér árnyak.

S mondottam, ember, dolgozz!
Hát, lőn nagy dolgozás!
Mert az életért fizetni kell,
Ez, sajna, nem vitás.
Így lett az ember az egyetlen állat,
Kinek a vállára millió súly támad,

Mintha villám csapna a villámba
Közvetlenül a falat bekapásakor,
Oly váratlan volt a látomása,
Fél unicum, egy deci almabor...

Önfeledt agyalás, míg a tojásból kikel a művészi láz,
és mindjárt fényt kér - palettán kupacozik az
el nem készült mű -, de felsüt a napvilág;
Remeg a sok ecset, izomból mártózó pamacs
kacsingat kezem felé.

Egy hajó folydogál a tavon,
melynek árbócán halak úsznak;
tátott szájjal kerülgetik ők
a testét minden légbe-fúltnak.

Itt ültél, itt ülök, s más is ideül majd.
A Duna apad-dagad, a pad megmarad;
csak az ember az, kit a szükség továbbhajt,
ha végül öregen távoznia szabad.

elvesztettem rímeimet... pedig
nem ver meg már anyám érte
mint szálka a szívben nem szurkál
valahányat dobban egy szó...
szavam ne mindig dobpergés legyen
s amióta elhagytam rímeim
apró szentjánosbogárkák repülnek
mint ahogyan e versbe is bezsongtak
csak úgy inkognitóban

tedd egy nagy dobozba
félelmeidet
a haragot mely legyengít
s irigységet is
mert semmin nem segít

Három évtizenketteddel ezelőtt

Első fejezet: Az álom

– Meseszép álmot láttam az éjjel. Az éjszakai égbolt apró, fényes pöttyökkel volt telehintve, némelyik halvány volt, de egyesek különös formákat alkottak, mint azokban az összeköthető feladatokban – meséltem apának a TV előtt, miközben a reggelire vártunk.
– Olvastál erről valahol, Rowo?
– Biztos összeevett mindent, azért álmodik ilyeneket – szólt anya hangja a konyhából, ahonnan az a kellemes illat is áradt.

az istenek figyelnek
miközben a spirituális
szeánszon
egy faasztal peremét
markolom

vízzel telt tüdőmben
papírhajón úszik
az ígéret s a félelem
egyik csak áll
gyáván
a másik homokot dobál
hogy felitassa a vizet

A fodrozódó vízfelszín
hangulattá idomul,
selymes dallamára írt
tintapöttyök tánca vonul.

A legbunkóbb szerszám az énvédő technikák között,
a magabiztosság. Rossz döntés is jobb a semminél! -
tartják, csakhogy mindenről ISTEN dönt. Sőt!
Már döntött.

Megjegyzés: Ezt majd vasárnap meggyónom!

Egy korlátolt Mindenség
ízes-illatos orgánuma vagy,
elém terített műremek.
Téplek-habzsollak —
s vagyok vibrálón fényes
Magasság és Mélység
veled,

1.
kergetem
az időt,
hirtelen
megszédül,

A későn ébredők szemhéjában
ott vitorlázol el
kékesfehér fények
talán gomolyfelhők
némi füst és gyenge zápor.

Megjegyzés: 2018. 02. 20.

Tudtad hogy idő előtt
elsorvadó tél tenyér
tavaszt símogat hátamra
én mégis fagyra vágyom
hókristály csók más nem kell.

Megjegyzés: 2018. 02. 19

Iszonyú zajra ébredek. Valami észbontó vijjogás, távolról sziréna hangja veri fel a csendet, az ablakom alatt meg légkalapács dübörög. Te jóóó ég, mi van itt?
Talpra ugrom, kinézek az ablakon. A csatornafedél nincs a helyén lenn a járdán, és egy ember töri fel a betont, mintha az agyamat repesztené ezer darabra...

Megjegyzés: 3. játék - 11 hívószó: csatornafedél, kígyó, megsemmisülés, lajtorja, rézangyal, szikla, terrakotta, ajak, blues, fák, parfüm