Amatőr Művészek Fóruma

Most ne
Talán most tényleg ne,
Maradj.
Vagy csak ne menj.

Természetesen a Magda ötlete volt. Nekem legalábbis sose jutott volna magamtól ilyesmi az eszembe. Arra már nem emlékszem, hogy valamelyik kedvenc ezoterikus weboldalán, vagy a Hihetetlen magazinban olvasott-e róla először, netán az előbbiek podcast-jaként funkcionáló szomszéd nőtől hallott a forrásról. Hetekig volt beszédtéma közöttük, aztán kettőnk közt is, azzal a hallgatólagos megegyezéssel, hogy amint a szükség úgy hozza, útra kelünk, hogy részesei lehessünk a csodának.

játsszunk télben macskabölcsőt,
olvadni nem ér.
klisésebb mint a kávévalcigaretta,
mégis annyi éjt nyeltem,
kifogytam az ürességből.

"Kicsi lányom ne sírjál!
Telefonnal játszhatnál.
Kezedben a mobilom,
nem bánom, ha kinyitod. "

az égési sebet. Nem tudom, te vagy velem vagy az alkohol. Szemeid patakzanak a könnyből. Átlátnak rajtam, hisz te vagy az, aki nem sír.

Felmérések szerint a vírus őrület és lehetséges karantén miatt a wc papír fogyott el elsőként! Némely boltban ezért verekedések is folytak.
Bárhogy is van a helyzet pozitív, hisz optimisták az emberek...

Egy. Kettő. Három.
- Négy. Négy?
Egy. Kettő. Három.
- Öt. Öt. Öt. Öt. Öt. Öt.
Egy. Kettő. Három.
- HAT!

Szerelem volt első élvezésre.
Eltette már a noteszt, azután következett egy kis nosztalgiavonat.
„Elvette az eszemet, pedig annyira éltem”- gondolta részegen. Szeretett volna megint emberi bőrt érinteni. Ehhez el kellett volna mennie. Ehelyett csak csurgott végig a falon gondolatainak nesze. Megelégelte a Tátrateát, és most a mélyhűtőt vette célba. Tudta jól, hogy a 'Cartedor' dobozban levő pörkölt mögött bújik a Jägermeister.

Csillámpala szikrázott az égen,
fényköröket húzott az útra,
éhes kutyaként a szenzáció
száraz torka szomjazott az újra.

Egy kifejlett androgün zabálta
tele szájjal a hókiflit a piacon,
- zabpelyhet szórt rá arája -
mellé tej, belefőzve némi maláta.

- Elnézést! Meg tudná mondani, mennyi az idő?
- Négy óra tizenöt perc pontosan.
- Oh, köszönöm és bocsánat, hogy megzavartam az olvasásban.
- Nem zavar. Csak épp átfutom a mai sport híreket.
- Jajj, bocsánat, hogy rákérdezek, és nem is zaklatom utána tovább, de olvasta esetleg, hogy mikor lesz lomtalanítás a Bethlen utcában? Tudja hetek óta erre várok, de sehol semmi hír. Már lassan belefulladok a sok fölösleges kacatba.

Mondjam azt,
hogy dobozban,
ott lakik a gonoszban;
mi zajlik egy bohócban?

Újra és újra kijön.
Azt mondják, minden betegség egy gyerekkori plüss gondolataiban keresendő.
„Undorodom az érintésedtől! ”
Kicsit kétségbeejtő ezt egy négy éves szájából hallani.

Túlfeszített húr, galambok a kéménybe gabalyodva
két villamos között partizán álmok rohannak át a zebrán
felettük esőfelhők, csapadéktalan üres szobák alattuk
fegyvertelen lidércek csüngnek a nagypárna szélén
kávéfőző sziszeg a bal fülembe, a konyha nagyon távol.

Hűvös és persze összegyűrt
olyan éles sarkokkal
amelyek átvágják akár a bőrt is
azért a néhány léha vércseppért
ami zsebkendőben vagy lenyalva
végzi sóhaj-kutyák közt merülő délutánokon.

aludtak a kések konyhafogason
megfojtva, halálba hanyatlón
londoni viaszlány jött párizsi kilátással
és Miss Weasley boákkal a kifutóra
színvörösben pompáztak a hotelszobák
újságpapírba csomagolt kegyelem

Hajnal négytől reggelig
megritkul keserű a levegő
az idő hosszú selyemsállá nyúlik
persze nem fojt meg
csak irigyebben adagolja az oxigént.

Kutyák lábnyomai
csapják a szürkeséget
- szekrény reccsenése -
keresik a csőcseléket.

Szerelemből születtem,
nélküle éltem.
A szerelem éppen haldokolt,
mikor a vílágra jöttem!

Elképzeltem, milyen neki az alkonyat.
Napról napra jobban
látszott a belseje.

Tihamér ezen a reggelen is ugyanúgy pattant ki az ágyból, mint általában, amikor megszólalt ágya mellett az ébresztőóra. Hunyorogva végigpásztázta szemeivel a hálószobáját, felhúzta a redőnyt, hogy eloszlassa a félhomályt, majd odabotorkált a fürdőszobához. Miután elvégezte folyóügyeit, különös dologgal folytatta a reggelt. Izgatottan az asztalához rohant, amelyen ott hevert a "bibliája": a Magyar Szólások- Közmondások Kézikönyve. Minden reggel fölcsapta a kézikönyvet egy oldalon. Rábökött látatlanban egy közmondásra, és meg volt győződve arról, hogy az lesz az aznapi útmutatója.

Remeg az esti lég
hideg borzongással 
törik össze 
a fény
elmerengő
madár hangokon
elmém
röpte-szavakkal
teli erdő.  

Két hete, pénteken a szokásos bevásárló körutamon voltam a városközpontban.

A kisboltban az egyik ismerősöm előadott egy medvés nyuszikás viccet. Léteznek az ilyen humormorzsákhoz nagyon hasonló mesék is; a gyerekek élvezik, amikor hatalmas, erős, de kissé lomha észjárású állatok kicsi, védtelen, ugyanakkor agyafúrt társaikkal keverednek erő- kontra elmefitogtatós, de még inkább átverős, vagy megtréfálós szituációba.

azt az egyetlen örömöt
kellett volna
tölgyfává válva látni
de ő csak ment tovább a járdán
hátra sem simította a haját

- Gizike, hozná a kávémat?

- Mindjárt viszem főnök, csak nem találom a cukrot.

- Mindig is cukor nélkül ittam a kávét. Mi ütött magába?

- Jaj, bocs főnök, teljesen szétestem! Már azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Elég zűrös mostanában az életem.

Vércseppek írta kotta-hangokat 
koptat a szél.  
Suttogása drótfonat útvesztőbe 
zárt értelem.

azt
hittem
róla hogy
jó parti lesz
nem bomba-gyáros

valahol kiutalták
valahol megmérték
valahol cetlit raktak rá
dekára pontosan annyi
mint én

A történet nem valós, bármi hasonlóság a nevekkel, helyszínekkel, csupán a véletlen műve.

Mosolyka értesítést kapott az általa évente látogatott győrkövicsi Nárdocska Opecska szakszervíztől. Figyelmeztették, hogy propelleres triciklijének hamarosan lejár a műszaki érvényessége. A nő a megbeszélt időpontra ellátogatott a helyre, átadta járművének okmányait és az indítókulcsát. Közel egy órás várakozás után Dümdüm nevű munkafelvevő sietős léptekkel indult az üldögélő nő felé.

Bollók Zsigmond, nyugalmazott postás, ezen a kora tavaszi, márciusi reggelen magára öltötte kiszolgált, kopott irhakabátját, és komótosan lesétált a sarkon lévő hírlapárushoz. A kis bódé előtti egyetlen lépcsőben szokásához híven megbotlott - hiába járta meg harmincöt éve minden nap ugyanezt a pár lépést -, de sikerült egyensúlyban tartania magát, így nem zuhant a földre. Csak az újságos bódé rozoga falának vágódott neki arccal.

míg
alszik
golyóként
forog az ég
szemüregében

Először azt hittem, hogy meghalt a szék, de a kolléganőm azt mondta, hogy a székek nem halnak meg, mert amúgy is halottak az elejétől fogva, vagyis nem éltek soha, tehát nem halhatnak meg. Nem értek egyet, szerintem minden szék él, és minden széknek megvan a maga meséje.

Semmi baj ízű árnyékszáj
Suttogó éj halk küszöbén
Belépsz magaddal hozott idő
Mint ezüst verejték
Lassan csurog végig hátadon.

Hogyne tudnám,
a jó pap hótig tanul,
világéletembe nem bántottam egy papot se,
pedig az a Tamás - gyanús a tévébe,
üdvözüljék szépen,
ahogyan reverendába illik.

Hideg hömpölyög a párnán;
vetetlen paplan-alom alá
álmaim hétrét hajtogatom.
Mellé dőlök, mint krumplik

Arcod lobogó brokátmező.
Mélytengeri árok a szemedben.
Mosolyod méregben oldott kép;
könnyű és szép,
s mint harcoló egység,
végletekig kegyetlen.

Ébredezők fura panoptikumában tükör
telefonba révedt emberek metrókocsin
vigasz-figura csendben morajló sínek
összekulcsolt kezekre csukódó szemek 
áramszedők csikorgó elme rágta adat

Roppant súlyomon lebegsz,
alant halakkal játszó napsugár.
Menekülve hajlékomba zúdulnak
a kék szemű tengerek.