Amatőr Művészek Fóruma

szól a néma.
csapból csepeg valami átlátszó nedű,
mindegy nekünk, hisz édes a kín,
és az öröm szánkban gyomorkeserű.
az alkohol méltatlan.

A történethez hozzátartozik egy tény, mégpedig az, hogy kitalált, véletlenül sem kitálalt, vagyis egy mese, amit nem a nép költött, csak egyetlenegy ember, vagyis nőszemély, akinek a gondolkodásra használt szerve túl pihent állapotba került ahhoz, hogy egyáltalán ilyesmi megfoganjon laza agytekervényei csavarodó sávjaiban.

Sebes idő szaggat
fáradt, ráncos kezet,
megette a rozsda
az avítt szemfödelet,
rongyos foszlánya
alig takarja
vértelen testét,

Belesimul a csendbe
fáradt, ráncos keze,
teszi a dolgát,
lassan... fogy ereje.
Ereje, ideje,
tudja ő ezt jól,
akkor sem tudja otthagyni,
a befejeznivalót.

Eltévedtem a világodban...
Valahol benned létezem...
S bár most egyek vagyunk,
én mégsem érezlek.
Csak úgy hiányzol, ahogyan
Fájhat a félelem.
Csontig hatol,
minden rést kitölt.
Nem enged, görcsbe ránt.

Anyám egy térkép volt
a sivatagokon át egészen a jeges sarkokig
Két marokkal szórta szét
de nem szerette a városokat.
Arcán tűzhányók és tengerszemek
csillogtak abban a furcsa fényben
úgy hívták a Hold.
Sosem érték el de hittek
valamiféle ár-apályban.

Szerelmed
tompán se hallom már,
ólmos szavaiddal elöntötted útját.
Bizonyos törvények szerint
ekkor
a lélek felzabálja a szívet,
s helyére piszkít egy jókorát.

Lógunk egy kötélen a hold alatt.
Egymásnak fordulva tép a szél.
Szemünk kiszáradt üveggolyó.
A vihar utáni csend beszél...

Réteken át a királyság összes unott szeles öble
zúgva viháncol együtt, - hó csöpög, ömlik özön,
egyre szitál igazán és összevon édesen ölbe -,
áfonyaágaivá hullnak odább a rögök.

Csámborgok üveges szemű
nincstelenség a társam
családról rég levált hímnemem
hörpöli a 40%-os eufóriát

Mások azt mondják róla, hogy ő a pám.
A pám nem tudja, mikor van a névnapom
és ha az övére sms-t írok, nem tud válaszolni.

Ha csendem lehetnél,
képeslapokat küldenél a Holdról.
Fedetlen szélként lobogtatnál szeplőtelen ruhában.
Mélabús fogaskerék-sarkantyúd csizmádon,
fejeden Winehouse-darázsfészek.

Porcelán szenny,
itt a narancsszín menny.
Sikoltó nyúl elnémul
matt gombolyagban,
oszladozó gennyes
csontvázát én alkottam.

– Annyira fontos a szeretet ünnepe! Annyira nem szabadna, hogy a pénzből vett ajándékokról és a nagy zabálásokról szóljon – gondoltam és sóhajtottam egy hatalmasat.
A magam részéről eldöntöttem, hogy sok fontos szempont miatt rendkívül visszafogottan és nagy-nagy méltósággal közelítek az ünnephez.

Azt hittem, múló mérföldkő csak a csend,
s amíg az árnyak éhe vágy alá rogy,
rövidebb lesz, tűnő a várakozás
szerelme - távolodó utad járod...

Csak fekszem itt fehér ágyon,
csuklómon erős pánt szorít,
csupán a halált várom,
azt mondták elmém beteg,
küzdöttem ellenük, hiába,
kalitkába zártak.
Legyűrték a vézna testet,
hogy ne ártsak.

Uram! sárkánytejjel
aszfaltra festelek.

lemeóztál végképp.
( tévedhet az Isten.)

Egykor én is normális voltam. Az élet azon részeivel találkoztam, ami élményt nyújtott. Pozitívat vagy negatívat, az most nem számít: hatott. Ahogy mindenki más, végigjártam a sulikat, aztán dolgozni kezdtem, ebben semmi különös nincs, inkább az a furcsa, ha valaki nem fekszik be a társadalmi elvárásoknak. Főleg, ahol kemény a szülői nyomás. Mindegy, szóval így vagy úgy, de valahogy eljutunk a felnőttkorig, nagyjából végignyalva az aszfalttól elkezdve az élet habos tortáit.

Élvezettel csámcsog
életemen a bölcs idő,
visszeres lábán rózsaszín
lakkbetétes cipő,

van a mélyben egy pillanat
talán úgy esik
ki onnan és belőlem
mint más ami sosem
változik
sztenderdizált görbe
dogma vagy paradigma
Isten sóhaja
vagy csak éjfény
mely hófelleg pereméről
csendszálon zuhan

Bámulatos ahogy a felhevült testéből
áradó folyók öntözik a tetszhalott földeket
szerelemnek hívják ezt mint a kondenzcsíkba
markoló madárszárnyak érintését
ami megborzongatja a bőrt verejtékcseppeket üt
a tarkóra lüktetést terít az ágyékra és nem beszél.

Elkiáltanálak.
Csak persze nem tudhatom,
esni fog-e az eső.

Tisztelt Bránerlájkovics Afázia!

Ezúton jelentkezem az Intézményük által meghirdetett állásra.  
Nevem Drabál Jenő... most, mert megkaptam a névváltoztatási papírokat, így végül is megfelelek a pályázati kiírásban megjelölt előnyt jelentő név feltételnek.

Az Önök által felvázolt intézményi környezet és kultúra igen testhezálló számomra.

Megjegyzés: Folytatva Aevie "Állást kínál" című bohózatát...

Csóró-Bajaúj-Keblén megye Szent Csernobül Átképzést Korrepetáló Kór- és Halottasházi Intézménye állást hirdet az alábbi szakterület betöltésére:

Aneszteziológus szakorvos


Megjegyzés: A folytatást quentin-nél keresd!

Ön egyszer sem kérdezte:
- Miért?
Én egyszer köszöntem meg,
de csak üzenve, mint egy klisét...

Megjegyzés: Köszönettel és ajánlással Dr. Ambrus József főorvos részére.

hátrahúznám az arcomat
a nyakamról feszítenék kietlen
bevonatot koponyám üregeire
ne legyen min fennakadni
megtelepedni beszivárogni

Az eső csendben
szemerkél,
vízpermet hull
kibomló hajamra,

Szoláris fúzió által besugárzott
optimális lokalizációjú vegyes anyagdarab,
ultra-hosszú záridejű folyékonyságból
sziklavonulatoknak hulláma áramlik, forma
a valótlanságában relatív időben.

Mióta elmentél, üresek a nappalok,
Nem világítja be fény a szobát, minden kopár.
Eddig ketten voltunk, s most egyedül ballagok,
Olyan vagyok, mint egy földhöz vágott pohár.

A harmadik szemmel látok megint.
Dúdoló ábránd-virág borítja
fantázia-hon azúrkék földjeit,
képzeletem ezernyi szirom-szája,
sohasem szűnő éhséggel lapul

Ez egy rossz vicc,
vagy közös(s) égi érdek?
Kifogás van sok,
szinte tömérdek.

Szürke arcú felhőket cipel
a hegyekről az őszi szél
megbotlik egy csatornafedélben
aztán a város szélén megáll a hold
vizespohárból isszák a bárban
az átállított időt ráncos arcú részegek
éjszakai tehervonat tapossa meg az álmokat.

Láthatatlanul merengve
parfüm, álom illatú köd,
kényszerítve levegője
áthat elfolyó betűkön.

a mindenki egyformán szereti egymást elvén alapuló
össznépi hazugságot játsszák rogyásig minden csatornán
és jelentéktelenné váló gyertyafények karmolásszák
fekete szembogaraim tücsköt-bogarat reklámoznak
csak a fogyasztás szent gráljából ihassak

Vizsgakérdés:
101. Eset:

A betegfelvételen várakozók létszáma: 86, ebből 6 behívás alatt, további 38 regisztrációja folyamatban (Mi a f-om az a tajkártya? - oktatásban részesülve). A betegfelvétel előtt, az utcán várakozók létszáma 79 fő, ebből 5 eszméletlen, 48 szerzett öntudatlan állapotban (erősen valószínűsíthető tudatstimuláns befolyásoltság), 11 életveszélyes nátha (félrelökve az infarktus és stroke gyanús eszméletleneket).

*
a feltámadás csúf mása volt
mikor a bebábozódott fáraó
kirágta magát a szarkofágból
mintha nem lett volna foglya
soha balzsamozott gyolcsnak

Kihűlő párnám suttogva sóhajt az ébredésben,
ráncaiban csillagokról álmodik a hajnal;
elbújik tegnapról itt maradt beszélgetésekben,
lebben foszló homályban, dédelgetve álmos dallal;

a remény csak esti fény
hunyorgó csillagszeme
és jön a hajnal vakít
eltűnik a semmibe