Amatőr Művészek Fóruma

„Ha nem ismered a lelked
Sötét oldalát,
Mi lesz, ha kezét nyújtja,
Mint egy jó barát? ”

- Nyugodjon meg, eszem ágában sincs végezni magával - vette célba a lábam. - Ám, ha még egy lépést tesz, kénytelen leszek meghúzni a ravaszt.
Nem igazán nyugtattak meg szavai, hiszen egy golyóval a lábamba teljesen kiszolgáltatottá válnék számára, ami enyhén szólva semmi jóval nem kecsegtetett elmeállapotát alapul véve.

Vasárnap. Húsleves.
Gyöngytyúk az oltáron.
Pásztorok szemében 
gyöngyöző zsír.

A György férfinév a magyar nevek dísze,
ha a nők kimondják, finom lesz az íze.
Eredete görög, Georgiosz néven,
magyarok szeretik, használják már régen.

Meseerdő közepében, legmagasabb fa tetején
csivitel egy kismadár, álomszép tavasz rejtekén.
Csicsereg ahogy akar, csőre be nem áll
soha, míg Nap és Hold az égen jár.

A Tűzkődomb szerelmei

Ősidők óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.

Megjegyzés: 2018. április 19.

szívem kihagyott
dobbanásait
gyűjtöm sok éve már
el nem mondott gondolatok
elszalasztott lehetőségek
s visszafojtott mosolyok
között
minden itt van
mit soha nem adtam át

mikor kihunynak a fények
eltűnik az a lényeg
amit valóságnak láttál
de leoltották a lámpát
neked

Szép Május hónap ötödik az évben,
Gergely naptár szerint, így ragyog az égen!
Egy görög istennő római alakja,
Maja istennő, a termékenység anyja!

az istenek figyelnek
miközben a spirituális
szeánszon
egy faasztal peremét
markolom

Úgy akarnám összefűzni
az összes csillagot, mint
nyakláncot tenném
a Hold nyakába

hangtalan sikollyal üzent a kert vész
van vén fájában perceg a kifosztott idő
barlangos testében meddőre forduló termő
jövőre várás szavát hallgasd meg kertész

Alászáll a sugár, ahogy felszáll a Nap. Felszárítja az utca könnyeit a hajnalra kisírt kövekről. Dicső párolgás veszi körbe a gesztenyefákat, akik őszig csak keresik a helyüket. Most senki sem vesz róluk tudomást. A kerítések hézagjaiban kései édesanyádnak a híre se, a tömbön túl, a Dunában a hamva se volt. Tortát sütött még tegnap a zsúrra, gesztenyéset. Cirmos kiborította a tejszínt, meg a háziasszonyt is, aki nem csak rád emlékeztetett, de arra is, hogy holnap hova menjek el.

Ismeretlen
fájdalom ölel át,
kicsavart gerincemre
szögezted
hulló
csillagaid
sugarát.

Smaragdzöld partok közt színezüst folyó,
Medrében sok ezer éve ballag csendesen,
Körülötte folyton folyvást változik a táj,
Megszokta már, s tudja, csak az idő örök s végtelen.

egy csepp vér
végigfolyik nyakadon
átlényegül a világ
kívül kerülsz magadon
mire eszmélsz
megragad a kor
apró szőlőszemekként
trancsíroz szét

látod már lassanként ténfereg az este
az idő gúnyáját magára ölelte
álmatagon bólint jó reggelt a hajnal
rózsaszín fényével lágy színűt kavargat

Van egy rettenetesen nagy, univerzális banánhéj, melyen jó ideje elcsúszik emberi történelmünk, valamint a mai emberi tudat és tudomány, a vallásos és spirituális emberek nagy többsége! Mely miatt az egész világmindenség a feje tetejére áll számunkra, vagy még inkább: kifordul a valóságunk! Amíg ezt nem értjük meg, addig nincs esélyünk sem igazi boldogságra sem a létmenedékre! Az anyag alkotta világ minduntalan húsdarálóként fog velünk bánni! Először húst hoz létre, s mikor már rendesen beleéltük magunkat, egyszerűen leaprít. Majd kezdi újból!

„Ha nem vagyunk
Egy matrix világba zárva,
A földi lét
Csak létezésünk előszobája. ”

Az összes gondolatunk is jó előre le van írva egy programban? - kérdezte az Ember, hitetlenkedő arcot vágva.
- Szó sincs erről. Csak a világotok főbb irányvonalai vannak lefektetve, tehát még a jövőtök sincs eldöntve, hogy teszem azt atomháború lesz-e tíz éven belül. Ahogy a valóságban, az emberek döntéseinek összességétől függ a jövőtök.

Ila-Imola-Helovinola
Ne feledjetek...

Vizek-Hegyek-Tengerek
Velem legyetek...

ideje van a harcnak úgy
tartja az Írás és ideje a
békének drágám én erre
magasról tennék száz év
is semmi a végtelenhez