Amatőr Művészek Fóruma

XII. fejezet: Különös túlélések

Tisziba dühtől vöröslő arccal állt az egykori főváros, Kuarszak főterén, a kun fejedelem fehér márvánnyal és aranylemezekkel borított palotája előtt. Lerítt róla a gyűlölet, amivel végignézett a kapukat őrző katonákon, akik festett szarvasbőr köntösben és buggyos lenvászon nadrágban, fejükön rókaprémmel övezett, szegecselt bőrsüvegben teljesítettek szolgálatot. Hosszú puskáikat jobb oldalukon tartva, márványszobor merevségével vetekedve álltak, és a legkevésbé sem vendégszerető pillantásokkal fogadták érkezését. A fejfedőjük hegyét borító, aranyozott süvegcsúcstól úgy festettek, mintha túlméretezett, díszes gyertyák lennének, izzó kanóccal fejükön.

Kétségek kínoznak,
válaszok hallgatnak,
Nagypéntek elmúlt már,
nem jön a harmadnap.

... nem tudom. Valami hív,
finoman megremeg a szív,
nyúl a kéz, keresi a tollat,
szájban az első mondat.

Végtelen rég várok az átváltozásra, és rettegek tőle.
Először azt hittem, talán rovar lesz belőlem Kafka módra. Aztán, hogy földönkívüli vagyok a New Age irodalom hatására.
Olykor a villanydrótot figyelem a rajta ülő fecskékkel.
A fűzfa ágait, amint a szélben hajladoznak.

Süvít a jeges szél, a fagy harap, havas, síkos rögökön egy nő halad.
Nehéz a lépte, pedig már letette terhét.
Vállán cipeli nehéz keresztjét.

Mint anya újszülött gyermekét,
rongyos lelkembe pólyáltalak,
mert dideregtél, fáztál, féltél,
lángoló szívvel tápláltalak.

Óh, Eger! A legmesésebb város. Bárhol megfordultam eddig, minden helynek a homlokomba mászott a saját atmoszférája, kisugárzása, erőmezeje, nevezd aminek akarod... Mint palettán színárnyalatok, úgy változnak számomra utazás közben is, ahogy suhannak a templomok, lakóházak, a majdnem mindenütt egyforma emberek... Egy ajándékként fogom fel a dolgot. Bár mindig bebizonyosodik az igazam, azért mondom magamnak, hogy ilyen hülyeségben hinni gyerekeknek való... Kit érdekel.

ontotta az étket a garat
gyümölcsöt kalácsot sült madarat
dőzsölt a gyomor s néha így nesztek
adott ezt-azt az éhező beleknek
jól lakott a vékonybél
a vastag is mire jött a dél

- Honnan veszi, hogy ezeken a helyeken jártam? - kérdezett vissza az Ember.
- Ha kérhetem ne sértse már meg azzal az Ördögöt, hogy idiótának nézi. Gonosz vagyok, de nem hülye. Pontosan tudom min ügyködik kezdettől fogva.
- Ám legyen, tiszta lapokkal játszok, de akkor kölcsönösen is elvárom. Igen, kiderítettem, hogy maga egy csaló, legyen bárki, ördög, vagy ember. A tanyán rátaláltam arra a férfira, akinek ellopta a személyazonosságát.

orgonavirág
illatozik szerényen -
dögkút peremén

XI. fejezet: Együttérzés

Lovak patájának ütemes csattogására ébredtek mindhárman, egy széltől védett mélyedésben, amit sűrű fák sora, és tüskés bozót takart. Fogvatartójuk igyekezett mindent elkövetni, hogy jól elrejtse őket a kíváncsi tekintetek elől. Éjszakánként a kocsihoz láncolta a különös párost, így a zajokat hallva csak a justitius kúszhatott fel a meredek domboldalon.
A férfi már az első hangokra felkapta fejét, így időben, a lombok biztonságos takarásából figyelhette meg az eseményt.

az ültetvény mélyén
volt egy édes álmom
mely felkavart
így a reggelt ébren
várom
megéltem hogy rám
gondolsz
miközben szabadon s boldogan
csokit majszolsz

... amim még volt, azt mind
mind neked adtam,
lelkem
ép darabját,
a szívem
magasztját,
nyugalmam
és
békém,

fák öle ringat madárhang trilláz
színorgiája érzelmet szitál
csendben araszol bennem a remény
vágyakat borzol a belső zeném
hajamba kócol májusi szellő
napsugár izzik benne az erő

Megjegyzés: 2018. 04. 22.

Néha még visszanézek rád,
pilláimmal integetek, úgy teszek,
mintha homok lenne benne,
vagy valami csípné a szemem,
és zuhanok egy mély csendbe,
fekete fátylak között valamit keresve.

Magyaros bölcsődet
nyers fából faragták,
munka közben is
dalolva ringatták.

Megjegyzés: 2018. április 22.

Szívem érzéseiből szép koszorút fonnék,
minden évszak virágából egy szálat
belekötnék. Fiatalságomat gyöngyvirág
jelképezné, belőle egy gyöngysor,
nyakamat díszítené.

Krúdy Gyulával
álmodni talán annyi:
mint egy álmoskönyv.

Dorian, a férfi, aki szereti az eső illatát

Még nem megyek be, kellemes az este, és bőven van nézelődnivalóm idekint. Kisebb-nagyobb csoportokban tolják egymást át az ajtón, legalább akkora tülekedéssel, mintha az égből radioaktív eső hullna. Be-be-beee… Mindegy, csak össze legyenek zsúfolva ott, ahol minden történik, mármint ahogy ők gondolják.
A csapóajtó édes füstöt pöfög az utcára, akárhányszor csak nyitják, és a kiáramló tömény szag keserűbbé keveri az esőtől ázott aszfalt illatát.

Végy személyenként:
- 2-2 ölelésre alkalmas kart,
- 2-2 hosszú sétákon edzett lábat,
- jó nagy adag megtisztított lelket,
amit melegíts a nap fényével
rendszeresen 3-5 órán át,