Amatőr Művészek Fóruma

Ne
küldj el
bűnnel,
de

Írni, ha félsz, ha a szavak mélyen húsba vágtak
Ember vagy ki arat, néha babért, néha várat
Váratott, harminc év kellett s most homályosan látok
Marnak bűneim, lelkiismeretem nem csupán egy átok

Belátom én már,
hogy nincs bocsánat,
vétkeimre nem
elég alázat,
megváltást nem ad
az, hogy szenvedek.

Jézus a válasz

Kérdések tornyosulnak elém,
így Advent idején,
a válaszok nem jönnek felém.
Kérdésben benne van a felelet?
no ez meg hogyan lehet?
felsejlenek a rejtelmek.

Kétélű kardod
kérlelik majd, hogy
arannyá ne üsd
azt, ami ezüst

A homokra épített, vasbeton ujjak
rengésre ébrednek, riadó szavára.
Fagyottan fülelnek s az ég felé nyúlnak,
holott a robajlás nem hagyhat alább ma.

nem, gondolkodsz
mondom férfi és nő!
nem gondolkodsz?

Segíts magadon,
az Isten is megsegít,
vallják a hitetlenek,
hiszen másképp nem is lehet,

Ott lohol, nézd, Jézus után a
gyógyult vak ember Jerikóból.
Izgatottan keresi olykor
tekintetével, nehogy már a
tömegben szem elől tévessze.

Nem valami szívderítő élmény
bent dekkolni zordon börtön mélyén;
Pál apostol rövidebbet húzta,
fölvirradhat derűre, borúra.

„Selig ist, wer war, bevor er wurde“. Ez a Jézusnak tulajdonitott mondat a védikus filozofia egyik alappillérje. Ugyan az a jelentése mint a „mielött Ábrahám volt, én vagyok... “ mondatnak is, és attol függöen, hogy éppen milyen vallási irányzat vette a szájára, értelmét is ugy magyarázták, többé-kevésbé az anyagi élet dicsöitésének jegyében.

Pár piros vérpecsét a fehér pamuton.
Kényelmetlen, megalázó vizsgálatok.
Kenet, izgalom, = P2,
H-i UH, Dg: „kemény”,

Hajnali rengő kerengő
zsolozsmák hangján
ébreszti az erdőt,
patak ezüst vize
érleli a mezőt,
éltető nedűt ád,
kék színre váltva
surrantja iramát.

A hit ereje

Nem csak te tehetsz róla,
mások szabják ki rád a sok parancsolatot,
a törvényeket ezerszámra zúdítják rá a világra,
nehéz betartani a sok szabályzatot,
elég lenne csak a Tízparancsolatot elfogadnod.

Köztünk él és elkísér.
Arcán hűvösen lebbenő
fátyol, át nem látható.
Jószándékkal övezett pályán
kőmadarak repülése.
Paradicsom helyett alma.

Harmincas, átlagos megjelenésű férfi lépett ki a kétemeletes elmegyógyintézet tetejére, de mielőtt még becsukhatta volna az ajtót, egy angyal is utána surrant. Gyönyörű volt, mint az angyalok általában.
- Okkal nem szóltam, hogy feljövök. - állt elé összeráncolva szemöldökét Thomas, a férfi. - Kicsit egyedül szeretnék maradni, kérlek tartsd ezt tiszteletben.
- A szobádban bármikor lehetsz egyedül. Mért kellett ehhez feljönnöd ide? - furcsállotta a fehér szaténruhás lény, bár a hangsúlyból sejteni lehetett, hogy ismeri a választ.

Olajfoltos fémvirágot
Szíved mellé tűzve hordod,
Átéred a nagy világot,
Rozsda marja mégis álmod.

Az elismerés sose sok,
ha összegyűlt rá az ok.
A tanár úr rászolgált,
munkájában meg nem állt,

Rácsok mögött halálomig,
elárultak, ez vár rám.
Menthetném, de nem tehetem,
hazug szót nem vallhat szám.
Vörös kereszt bal vállamon,
szívembe ég, viselem.
Hitem, melyet hűen vallok,
árát vérrel fizetem.

Megjegyzés: Non omnis moriar - Nem halok meg teljesen

Reggel ha felébredek,
hálát adok Istennek,
hogy még itt vagyok,
közöttetek lehetek,
égiek és földiek.

Nem kell, hogy az ember bevallja.
Belül mindenki egyedül van,
akár az imából kiforduló
arca; tétova –
és olyannyira gyámoltalan.

Szembefordult a hálószoba ajtajával. Ha tévedett, már csak másodpercek vannak hátra életéből.

Isten hazudik,
úgy hazudik, mintha hinne,
Istennel nem vitatkozom,
nem filozofálok
pohár bor mellett,

„Ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van,
és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. ”
(Tabula Smaragdina)

*
Porcelánfogak zajában,
villanó vakuk kereszttüzében,
ordasok között,

Tart még a karom fiam,
sebeid lüktetnek szívemen,
ha kérdezné Isten, akarnám-e gyötörni,
kínban ölni lelkemet látni téged - így:
azt felelném: akarom! Tart még,
tested nem teher, kezem közt lüktet
minden álmod, én hoztalak e létre,
és én is viszlek el.

Ki vagy te?
Ki szelíden szólni jöttél
a jóság szavával
az ébredőkhöz.

van a mélyben egy pillanat
talán úgy esik
ki onnan és belőlem
mint más ami sosem
változik
sztenderdizált görbe
dogma vagy paradigma
Isten sóhaja
vagy csak éjfény
mely hófelleg pereméről
csendszálon zuhan

Ön egyszer sem kérdezte:
- Miért?
Én egyszer köszöntem meg,
de csak üzenve, mint egy klisét...

Megjegyzés: Köszönettel és ajánlással Dr. Ambrus József főorvos részére.

Dicsőség Istennek,
Dicsőség Istennek a magasban,
Ki tévelygésbe vezetett bennünket,
S nevet a halálon a halhatatlan.

A halálnak szépnek kell lennie.
Ránctalan szeműnek, kíntalannak,
testet hagyva földi, víg tavasznak -
szelíd vonásunk, mondd, istenhit-e?

Megjegyzés: (2017. november)

...Közben a tiéd alá nyúlok. Az én nyakamban a párja függ – tudom, hogy nem lehet kizárólagos lelki társ egy medál, talán mégis azért képzelem ezt, mert… Mindketten tudjuk, hogy miért. Legalábbis isten biztosan tudja. Van különbség köztük. A tiéd erős, fényes, és szerintem egyenesebb is. Az enyémet árnyékba rejtem. Vannak napok, amikor nem is viselem. Nem mások megítélése miatt, talán csak bosszantani akarom mindannyiunk apját. Mint egy kamaszlány, jelentéktelen hanyagsággal, pillanatnyi sértődöttséggel.

Nem értette. Pontosabban nem volt tudatában annak, hogy miért acsarkodnak ennyire ellene, miért emelnek fegyvert reá, holott előtte ő oltalmazta – igaz külhonban – pont ezeket az embereket. Zarándokokat szállító hajóval tért meg Jeruzsálemből, ahová maga is zarándokként utazott egykoron, hogy lássa a szent várost, imádkozhasson a Szent Sír Templom falainál, erőt merítve ezzel rendje további szolgálatához.

Megjegyzés: Köszönet Aevie-nek, mert nélküle nem született volna meg ez a történet.

Talán semmivé kellene lenni
s nem a világ bűneiben fetrengni,
talán teljesen meg kellene szűnni
s veled az égben egyesülni,

Február utolsó hónapja a Télnek,
próbatétel annak, kik a fagytól félnek.
Jeges zúzmara, rideg, merev ágak,
hólepte Szerelem, megdermedő vágyak.

Nem vagyok méltó;
hull az angyal
fényesőt ont míg ég
a tavon és
ezért alszik suhanón
sercenve a kanóc

Nézd a megfáradt embert!
Nem valóságot modellez,
modellbe zárta a valóság.
De ti csak gyertek hozzám
mind, kik fáradtak vagytok,
megpihenni!

Megjegyzés: 2018. 01. 05.