Amatőr Művészek Fóruma

van a mélyben egy pillanat
talán úgy esik
ki onnan és belőlem
mint más ami sosem
változik
sztenderdizált görbe
dogma vagy paradigma
Isten sóhaja
vagy csak éjfény
mely hófelleg pereméről
csendszálon zuhan

Ön egyszer sem kérdezte:
- Miért?
Én egyszer köszöntem meg,
de csak üzenve, mint egy klisét...

Megjegyzés: Köszönettel és ajánlással Dr. Ambrus József főorvos részére.

a mindenki egyformán szereti egymást elvén alapuló
össznépi hazugságot játsszák rogyásig minden csatornán
és jelentéktelenné váló gyertyafények karmolásszák
fekete szembogaraim tücsköt-bogarat reklámoznak
csak a fogyasztás szent gráljából ihassak

Dicsőség Istennek,
Dicsőség Istennek a magasban,
Ki tévelygésbe vezetett bennünket,
S nevet a halálon a halhatatlan.

A halálnak szépnek kell lennie.
Ránctalan szeműnek, kíntalannak,
testet hagyva földi, víg tavasznak -
szelíd vonásunk, mondd, istenhit-e?

Megjegyzés: (2017. november)

...Közben a tiéd alá nyúlok. Az én nyakamban a párja függ – tudom, hogy nem lehet kizárólagos lelki társ egy medál, talán mégis azért képzelem ezt, mert… Mindketten tudjuk, hogy miért. Legalábbis isten biztosan tudja. Van különbség köztük. A tiéd erős, fényes, és szerintem egyenesebb is. Az enyémet árnyékba rejtem. Vannak napok, amikor nem is viselem. Nem mások megítélése miatt, talán csak bosszantani akarom mindannyiunk apját. Mint egy kamaszlány, jelentéktelen hanyagsággal, pillanatnyi sértődöttséggel.

Nem értette. Pontosabban nem volt tudatában annak, hogy miért acsarkodnak ennyire ellene, miért emelnek fegyvert reá, holott előtte ő oltalmazta – igaz külhonban – pont ezeket az embereket. Zarándokokat szállító hajóval tért meg Jeruzsálemből, ahová maga is zarándokként utazott egykoron, hogy lássa a szent várost, imádkozhasson a Szent Sír Templom falainál, erőt merítve ezzel rendje további szolgálatához.

Megjegyzés: Köszönet Aevie-nek, mert nélküle nem született volna meg ez a történet.

Sorsom kegyes voltál
hozzám, fájó elmém
reménnyel feltöltötted
immár. Hogy újra tudjak

Talán semmivé kellene lenni
s nem a világ bűneiben fetrengni,
talán teljesen meg kellene szűnni
s veled az égben egyesülni,

Február utolsó hónapja a Télnek,
próbatétel annak, kik a fagytól félnek.
Jeges zúzmara, rideg, merev ágak,
hólepte Szerelem, megdermedő vágyak.

Nem vagyok méltó;
hull az angyal
fényesőt ont míg ég
a tavon és
ezért alszik suhanón
sercenve a kanóc

Nézd a megfáradt embert!
Nem valóságot modellez,
modellbe zárta a valóság.
De ti csak gyertek hozzám
mind, kik fáradtak vagytok,
megpihenni!

Megjegyzés: 2018. 01. 05.

Egy elbukott helyen,
Hol gyújtott ránk még az Éden,
Kristályéjszaka meséjében,
Mikor felhős lakat az égbolt a Holdnak
S ezer jó fűszál között lapul
Perzsia hercege.

Megjegyzés: Aevie szavaitól inspirálva, 2017. december 19.
1. játék - 7 hívószó: Perzsia, éjszaka, ezerjófű, törökcsemege, lakat, alkímia, felhő

Istenem, Jézusom,
ti szolgátok vagyok,
oldjátok bűnömet,
azért imádkozok.

És mondá az Úr:
Legyen az égbolt az-Úr!
Aztán hazament...

Bezárni és bezáratni.
Miképp Jónás, miképp senki.
Az egyszeregy lesz-é annyi?

Kinyitni és tovább, többi.
A cethalat kimenteni,
tizet, huszat kikettőzni.

Magyarnak, rendületlenül, tovább!
Ki szólít? Nem hagyom a hont!
Ki meri végére tenni a jelet?
Ki kérdéssé változtatná kevélyen
a nemzet múltját: bolond!

Megjegyzés: Idézett szövegrészek: Radnóti Miklós: Nem tudhatom, c. verséből

Őszre hajló morcos idő,
most lesz nálunk keresztelő,
fiú gyerekünk született,
adunk neki keresztnevet.

nézem a kövem
mely szekrényem dísze
simára csiszolta
évezredek sodra
zarándoklaton
hajoltam le érte
így lett ő aztán
szobámnak éke

Csodaországban
ömölnek égből könnyek.
Egy angyal önti
és lent örül a gyöngynek,
hullik cseppje a földnek.

Mint anyátlan kisded oly társtalan vagyok.
Hiába mondjátok, odafönt nap ragyog.
Üres falak között dúlt magányban élek;
gyűrött gyermekkorom mindegyre feléled.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. április 28.

Szentléleknek tűz szikrája,
rőt szíveknek megnyitója,
rést ütsz sínylődő lelkeken,
hatalmad örök, végtelen.

Tollat vettem a kezembe
Kaptam egy jelet,
Hogy írjak verseket.

Isten nevében csak öltek, csak öltek...
azóta, hogy hittel bombázták a földet -
ezer évek múltak, nőtt az elvakultság;
jelenünk sem különb, békéink kurták.

Megjegyzés: (2016. február)

Ember ne félj, hidd el: megváltottalak!
Csak bízva bíz, és taposd ki utadat!
Hogy a gyáva nem vesz emberszámba se?
Töröld meg szemed: hisz nincs Istene se!

Szentestelen nem ajándékra vágyom.
Ez ünnep Jézus születése napja.
Reszkető madár is dérlepte ágon
szűkös étkét az Úr kezéből kapja.

Megjegyzés: Áldott, békés Karácsonyt mindenkinek!
Szeged-Tápé, 2016. december 24-én

Testem e földbe,
Lelkem a mennybe,
Szívem szívetekbe szállt.

Megjegyzés: A következő három sor a faddi temetőben egy sírkőbe vésve megtalálható.
2016. augusztus 17.

Gondold meg, ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van,
E Honban, a Hazának,
Az égi, és földi királynak.

Megjegyzés: 2016. Augusztus 15.

Végül kitette magát
a megmérettetésnek.
A szájhősök mind visszavonultak,
az ég madarai elnehezedtek.

Itt köztetek mozgássérülten élek,
s a csapásoktól nem félek!

Bármi is támadjon és érjen,
van aki engem megvédjen!

Megjegyzés: 2016. január 19.

Részecskék ütköznek
Egy alagútban.
Új fekete lyuk
Készül.
Klónozott emberek
Járnak közöttünk.

Megjegyzés: 2016. március. 22

térdig forgácsban ez maradt
(ez vagyok én)
legyalult Isten gyémántkése
nem is kell sok

Megszólal benned, egy hang,
vágyd az őszinte és tiszta dallamot.
Olyat, akár a templomi harang,
ami a lelkekben énekelve,
zúgja a Szózatot!

Megjegyzés: Paks, 2016. február 16.

Ott van Isten tenyerén az életem,
Ki megmentett engem,
mikor megszülettem,
így most mosolyog a szemem,
s ujjong Neki a szívem,
azért, mert gyermeke lehettem!

Megjegyzés: 2015. november 18

Boldog hazug

Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.

Kegyes Istenem!
Sok néped közt szeresd a magyart,
más népeknél nem vagyunk alább,
rég elhullattál már hunt, avart,
mi általvészeltük múlt, galád
évszázadok szenvedéseit,

Nyugodt vagyok, Lucifertől nem félek,
nem adom én lelkemet az ördögnek.
Felkészültem már a biztos halálra,
elszököm, s azt Őfelsége nem bánja.

Zsarnokok vagyunk mind e zsarnok világban,
Nincs már valódi kincs lelkünk birtokában.
Szívünk fekete éj, sötét, mint a korom,
Egy a gyermek, s a vén, legbelül mind gonosz.

Kongatják a rézharangot,
fekete a hangja,
megszólítja a tömeget,
a templomba hívja.

"Nem hiszek benne, de félek tőle. "
Házat építenek lelki igéjére.
S megbotránkoznak, ha ellene szólnak.
De igazát senki nem birtokolja.

Megjegyzés: 2001. 09. 13.