Amatőr Művészek Fóruma

mikor kihunynak a fények
eltűnik az a lényeg
amit valóságnak láttál
de leoltották a lámpát
neked

szabadjára engedett önzőség
keretek közé szorított végtelen
golyószóró elé sorakoztatott hit remény
mely mától magát megvédeni képtelen
ám egyszer túlcsordul zokszótól teli poharunk

elhagyott ház, omlatag
a bólogatásból facsart,
megfonnyadt gondolat,
mely oldalba rúgva
sántikál tova
- maga sem tudja hova -

Seres Gyulát leakasztották a szomszéd kovácsoltvas kerítéséről. A túloldalon kimerülten elnyúló bernáthegyi kutya, hálás szemekkel és farkcsóválással nyugtázta ezt a tevékenységet. Szegény pára teljesen le volt gyengülve és már nyála sem volt. Nem tehetett arról, hogy életmentésre tenyésztették ki a fajtáját. Márpedig eddig másfél órán keresztül intenzíven próbált eleget tenni a genetikai kódjának: Buzgón nyaldosta a szomszéd arcát, de az nem akart magához térni.

szemem a lelkem,
valóságot nem látom,
rejti világom.

Két szemem az égen, két lábam a földön, két kezem a zsebben. A homály sűrű maszlaggá válik, érzése az őrület határa, a valóság és képzelet mezsgyéje. Lassan kúszik ereimben az érzés, testem minden részét elérni igyekezve. Káprázatos világ, mely kioltja önmagát, félelem és ábránd, vágyakozó semmibe merengő, látnivaló nélküli kép. A reggeli busz sietős tempóban halad, szürke, élettelen táj marad az ablakon át, fásult emberek reményben úszva várják, hogy jobb legyen. Az idő nem a barátjuk, ám ezt nem tudják. Halogatva élnek színtelen éveket.

2.

Békés nyár este. A csillagok mindennapi, fáradt hunyorgása a világmindenségbe. Az útszéli nyárfák levelei, a nyári aszálytól szomjasan, mozdulatlanul csüngnek az ágakról. Sehol egy frissítő szellő. A molyok megkezdik rajzásukat. A régi öregek úgy mondanák, „vihar előtti csend". A kanálison túl egy mezei nyúl cikázott, mintha sietne. Talán valami megriasztotta? A Fekete Tehén kocsma törzsvendégei is a mindennapos, rutinszerű ivászatukkal voltak elfoglalva.

tudtad te a mi előtt hogy én
nem vagyok egész csak bonyolult
részek egymásból kiindulása
időről időre leválik belőlem
valami fantommozdulatokat teszek
amíg újraszokom a magam határait

Egyszer majd elmegyek, s a fellegek
siratnak szépen, csendesen,
könny s fű terem léptem nyomán,
simítva meztelen bokám.

Negyedik fejezet

(Ez az ország- és karrierépítés fejezete.
Makulátlan politikusok, tehetség, tolerancia, próféciák és egyéb zavaró körülmények)

1.

Már csak öt nap volt hátra a második fordulóig, ezért a pártoknak bele kellett húzni a kampányba. Az utolsó pillanatban a FKGDPP kettészakadt. Ment a nagy marakodás a párt háza táján. Az elnök és a párton belüli ellenzéke a médián és röplapokon keresztül üzengetett egymásnak.

3.

Petrovics gondterhelten kotorászott a zsebében a presszó előtt. „Inni, vagy nem inni, ez itt a kérdés? Akkor nemesb-e a lélek, ha most az utolsó filléreket egyszerre legurítja a torkán eme drága helyen, vagy ha olcsó talponállóban két napig iszik belőle? "

Döntött. Most vagy soha! Már csak a néhai társadalmi pozíciója is megköveteli, hogy ne süllyedjen le még egyszer a negyedosztályú kimérések szintjére.

Ötödik fejezet

(A próféták korán - hajnalban - halnak. Az ország begyorsul - felfelé? - a lejtőn. A néprajzkutatás összefüggései, bizonyos bagolyfajták és a házastársi hűtlenség között.)

5.

Összeült az állambiztonsági bizottság. Olvasták a titkosszolgálati jelentéseket:

1. számú jelentés (A 001-es sz. ügynök jelenti):

„A mai napon szolgálatba lépésemet követően, első lépésként a célszemély tartózkodási helyét kellett felderítenem. Miután ez megtörtént, nem tévesztettem nyomát. Az alábbiakban időrendben rendszerezve, mikor, hol tartózkodott, mit csinált, kikkel találkozott:

tejfölös poharába reggelente
újra nem dobni semmit
kikerülve, görbedve összébb
vállak közé a fej
- már megint, a kurva életbe
nem adok, nincs - sziszegve
szaporázni a villamosig

Húsvét kapcsán eretneki gondolataim támadtak. Ezért is szakítottam meg a regényeim részleteinek közzétételét, eme blog erejéig.
Nem vagyunk egyformák. Sőt! Egyre nagyobbak lesznek a különbözőségek ember és ember között. Az egyik leginkább jellemző szemléltetése az ünnepek megítélése.
Felgyorsult a világ. Minden tekintetben. És a világhálónak köszönhetően, soha nem látott információs bőség szakadt az egyszerű emberre. Bábeli katasztrófa immár megtörtént! Ez (számomra) tény.

Kipróbálták. Húsz perc múlva Ali szedegette össze a szétdobált ruháit. Öltözködött. Petrovicsné fáradtan, kielégülten nyújtózkodott egyet. Kinyitotta a szemét. Rápillantott az órára és a szeme rögtön elkerekedett. Zsémbesen csattant a cigányra:

- Te Aladár! Te becsaptál! Ez csak húsz perc volt! Meg a farkad sincs huszonöt centi! Még tán húsz se!

4.

Lakatos Aladár elégedetten ébredt fel otthon. Az agya ott járt az éjszaka történtek körül. Régen volt már ilyen jó szexuális élménye. No nem azért, mert az Ildi technikájában valami különleges lett volna, hanem az egész szituáció. Ahogy végiggondolta az eseményeket, ugyanaz a jóleső izgalom borzongott végig rajta, mint az előző nap. Az, ahogy a tehetetlen gyűlölettel teli asszony, fokozatosan adta át magát az élvezetnek.

a pénztársoron ne nézd a toprongyosokat
ne bámuld ahogy szégyenkeznek
csak bort vesznek vagy olcsó pálinkaízű szagot
(a szomszéd ágyon haldoklókat sem bámulod)

3.

Lakatos Aladár az órájára nézett. Késésben volt. Az előző napi zűrzavar és felvásárlási láz miatt elmaradt a mostani munkájával. Elégedetten gondolt vissza, hogy milyen jó sok pénzt hozott neki az a kis előző napi káosz. Szerencséjére időben értesült a pánikhangulatról és ügyesen meg tudta forgatni a pénzét tekintélyes haszonnal, mivel megérezte, melyik az a pillanat, amikor ki kell szállni.

A szavak úgy jönnek hátulról előre,
agresszív tolongók furakszanak, nyomnak
ki fedél alól a meztelen esőre,
álltam volna inkább betonba lábnyomnak...

Járdaszélre hevert eleven
foghíjköveken tétlen
isten barmai tanyáznak.