Amatőr Művészek Fóruma

Ült és nézte a kalácsot. Milyen kalács volt? Hosszú és vastag és magas és széles. Meleg is, az épp most sütöttség érződik, látszódik, tapintódik. Kellemesen langyos, főleg az olyan decemberi, szélkeltető, zúzmarás, kezet-lábat dermesztő időben. Ült és figyelte.
Olyan volt a kalács mint egy baráti kéz. Csonkolt? Lemetszett? Nem. Nem feltétlenül.

Sötét szobában gyertya ég,
kemence parazsa világít még.
Öreg anyó ül egymagában
elméláz nagy világban.....

1. Minden bolygónak!

Hold-, csillag-, üstökös-, egyébnek

jött e gondolat.

Gyertek, nézzétek!

Pucéran születtél.
Pucéran temetnek.
Sok képpen szeretnek.
Sok képpen szerettél.

Van a sosem... véres... fegyver.
Kézbe veszi minden ember.
Persze, hiszen-éppen ez kell.
Véle verjed le az almát,
rajta éberd a szent álmát.

Vagyok, aki vagyok.
Egyszerű.
Adok, amit adok.
Célszerű.

születünk,
hogy vigye valaki
tovább a zászlót,
eleső katona
kezéből kiragadva.

Itt az erdő. Hiúz
tépi kecskéd. Vagy épp
ellopott vastüdőd.
Itt elültetsz, siess,
bölcs örökkék fenyőt.

Pár tíz év alatt
nagyot fordult a világ.
Kevés mi maradt,
ím elvész a nagyság.

Válogatom az emlékeim.
Melyek búsak s rosszak,
mindet tűzre vetem.
Így megmaradnak a jobbak.

Mikor látod az igazságot
ki is mered mondani azt,
mikor hited nem vakít el,
Józanul tudod bírálni az
ellenkező, rágalmazó oldalt.

Élni, hogy írni

József Attila már nem ír többet?
"Nem. Írhatnék, de az élet-
viháncoló szilvásgombóctöltet-
gégémbe zárult, nem vagyok képes
-s nem oldozhat fel egy csodás főzet-
lenyelni egy falatnyi csepp étket.
Csak tépetik kenyér, öntetik bor,
elősajog fogamból minden por.

Földre dőlt testtel,
ég tekint le rá.
Egybekél csenddel,
itt válik porrá.

Csak nézlek ős tölgy matuzsálem
Már ötszáz esztendeje, hogy magasodsz.
Első ez, hogy felkereslek, ha hazajöttem.
Luther átkozása óta itt kapaszkodsz.

– Csivics csivics. Turdus Merula vagyok. Csivics csivics. Oké, te alpári módon csak úgy ismersz, hogy fekete rigó.
–...
– Csivics csivics. Ne rigózz már! Csak nem az böki a csőröd, hogy fekete vagyok?
–...

Ma úgy maradt az asztal
ahogy vagyunk... pohárral rakott
dobozzal időt teszünk rá
papírral harmatot

Unottan bámulom a tévé világító képernyőjét. Soha semmi érdekes, csak mindig ezek az buta és üres reklámok… Behunyom fáradt szemem, és a hüvelykujjammal masszírozni kezdem. Annyira határozottan, hogy szinte fáj.
Rám tör megint, az undorító, száraz köhögés. Tétova mozdulattal a poharamért nyúlok, a számhoz emelem, és kihörpintem a maradék langyos sört.

1.
Novemberzett, érezém...
... és lepotty az első hó.
Benne futni csudajó?

Hol a látóhatár?

Meddig juthat el az elme
Míg nem ízlel a valóságba
Vagy nem épít magának egyet
Miben kedvére elmerenghet

Leteszem a csendet.
Betakarózom vele.
Frissülök tavában.
A zaj óriás,
eltiporja, mi fontos.

A homo sapiens szónokol

Előhang
A Gondolkodó vagyok, ( mindég mondják, hogy egyek). Rodin szobra két kézzel, az öklöm számba ér fel.
1.
Ragyás, kopasz, csúf vénség, én se értem, mért él még, bizony ő a gondolat, aklok mellett és alatt álldogál és kéreget, megállítva titeket is, lekapcsolja villanyom, - de - telefonom hagyhatom, tévém kidobja vagy nem, és magát mellém fekszi, ki tudja, jó - e neki (...)

Mintha visszafelé folyna az idő.
Ahogy írok, úgy fogynak a szavak,
Míg csupán, csak egy marad.

Hiányzol?

Vagy valami más áll ott?

1. Legyen kenyér.

Ha van: egyél.

Ha kell, süssél.

Nincs más egyéb.

Háborgó tudat lennék álom nélkül,
Egy maréknyi személy saját kezemben.
Esti képek az időből,
néhány percre lehetek a pillanat.

Szőlő hegyen más az élet,
Ott terem a jó bor kérem.
Gyönyörű fürtöket néztem,
Legyen gazdáé az érdem.

Írhatok ma is?
Olyan rég volt már Szó a kezemben,
Nem is tudom miként
veszi rá magát az elmém!
Csodának nyoma,
Megmaradt mondatok.

Emberek ti mire vártok,
Én lefagytam, azért állok.
Gondolat visz a szó elfogyott,
Székre ülök gyorsan, lerogyok.

1. Mert egyszer véget ér.

Az idő és a tér.

A minden belefér?

Nem tudom, nem tudom.

Szemedben láttam - égre törő
csillogást, amit lemosott egy
fél könnycsepp és az emlékezet
elhalványuló szépiája -

Állat is ember:
Kutyánk nem is harapós!
Inkább érzékeny!

Arénák, gyilkos harcok.
Gladiátorok szolga sorsok,
Küzdöttek életre és halálra,
Az utolsó csepp vérükig.

Várj sietek én ott leszek,
Sétáljunk a Margit szigeten.
Beszélgesünk jókat kedvesen,
A mindig szeretett helyeden.

Megáll a zene,
nincs több tánc és szabad csók,
idő mulandó.

1. Énnekem haza? Ez gyönyörű kert!

Rózsa, gaz, gyümölcs, -mindent benne lelsz.

Hajnali harmat és illatözön...

Itt mindig minden Nappal együtt kelt.

És kel.

SAJÁTOS FILOZÓFIÁM

A múlt századnak
Közepén születtem,
Hol itt, hol ott
De felnevelkedtem.
Villany sem volt,
Ahol laktam,
Faggyúból volt
Ott a szappan.

Ha éppen nem történik semmi az utcán,
embernek nyoma sincs, ballagok némán.
Nyakam behúzom, a hideg ne fusson végig a hátamon.
Tél van, kissé havas, a járdán a köveket bámulom.