Amatőr Művészek Fóruma

fáradt vagyok
forog a szoba
ringlispíl szédít
ölemben zacskó
hörög az éjszaka

feketeribizli szemeket
érlel az éjjel
hunyorgó csillagok
az utca fényhiányai
árnyakat borzolnak az
elhagyott padokon

szavakkal tolom
előtérbe arcom
hulla mosolyát
testtelenül
lopnám az időt
elszalad előlem
túl gyors

Csak személyim tudja éveim számát,
csak tükröm hazudik arcomra ráncokat,
annyi születésem, elmúlásom volt már,
hogy nem volt időm felnőni soha.

(1)
Ica néni egyszer
megfürdette a macskánkat
hófehéren kiterítette
a radiátorra száradni
két karja tele karmolással
egyszer megfürdette azután
soha többet

Mint ragadozó az erdő mélyén óvatlan prédát látva,
Lépdeltem aprón közel hozzád kedvező válaszodra várva.

Ópiumfüstként szívlak magamba,
bódult fejjel soraim közé zárlak,
szemhéjaim mögött ó Valóság,
morogsz, mint ketrecbe zárt vadállat.

Megjegyzés: *Fondor: A gesztenye külső héja, amely sündisznószerűen tüskés.

Moziban voltam a napokban. Igazi modern moziban. Kényelmes, párnás fotelek, jó rálátás, 3D-s film, Dolby Stereo hangzással. A film után eszembe jutott kiskamaszkorom filmszínháza, Ibrány közepén. A vendéglővel szemben, az út másik oldalán állt. Modern, lapos tetejű panelépület, maga a megtestesült szocialista jövő.

Lassan húsz éve már, hogy
harmincegy is múltam;
bolyongva bolygó holdam
e pont körül kering.
Új évezredre várva,
fiatalon, s bódultan:
e távlat múltba, messze ring.

Megjegyzés: 2019. ápr. 03.

A mindent és a semmit írom én,
ott, hol útnak indul kezdet és a vég.
Körpályáját futja tollam kékje,
míg újrateremtve leszek én, s te:

rejtélyes sor/s/ok
között szűköl a világ,
magasztos a kínlódás
és kifejez a forma:
nemes önigazolás.

vannak pillanatok, melyek úgy múltak el,
hogy nem is voltak - és voltak,
melyek inkább ne lettek volna.
vagy ha voltak is, én nem akkor és nem ott voltam – jelen.
igen, voltak pillanatok, mikor nem voltam.

Tenyerem föld felett
simít zöldellő allegóriát
pár kavics lebegő bolygók
álmát sodorja kezem köré
apróból kibomló góliát
ágakká válnak a rügyek

Úgy szeretném megénekelni
Az Örs vezér terét!
Dallamot írni, hogy az Isten adta nép

pitypangnapernyők teszik időtlenné a szobát.
pink porszemcsék, egy-egy húszkarú fényrabló.
papírzsebkendő-foszlány szürkéskék paplanon.

amit leírok, meghatároz,
pedig én határozottan
nem vagyok azonos magammal,
legalábbis az általam ismert
és birtokolt résszel nem.

Úgy képzelem,
először a közlekedési lámpák fényét
felejtem el,
meg a napszemüveg alól kicsorgó könnyeket.

a napsugár csokorba szedi
lépteidet itt jársz előttem
mégsem érlek utol
relék kapcsolják
közöttünk a távolságot

Köd és homály vetekszik a csenddel.
Esőcseppek oszladoznak, amire ráesnek.
Titokzatos érzés a lebegés.

Ülök az ég alatt. Az ég alatt.
A tátongó kékség csipke-habja
a sziklákon fehér leplet fakaszt.
Nézem a halakat, csak halakat.

illúzió minden
külsőleg felkent máz
megjátssza az ember
hogy érdekli
a mások világában
bezárt magány
csapdába kerülsz

arcomon erdőbolyongó ránc
rothadó avarba taposlak
relikviává tudattalan
nyomomban jár a sóvár akarat
míg vadon vízesés-morajából
pisztránghangodra vadászom

Túlcsordult az a bizonyos pohár
március idusán ott, a Pilvaxnál.
Negyvennyolc, történelmi pillanat
szakítja el a rozsdás láncokat.

Kávé friss illatára ébred a nap,
verandán didereg a hajnal,
így konyhám ablakából nézem
a kertek alatt lopakodó tavaszt.
Narancs extázisban fürdik az ég,
győzelmi dalt zeng a tél felett.

Csapkodva repül az öntudat a széllel,
az eget hasítja - nem számít, mit tép fel.
Színtelen jeleket karcol még némán,
egyedi spektrum a magassági szférán.

Oly korban éltem én a földön,
mikor már érték lett a bűn, a mocsok.
Nem kellettek már az Istenek.
Az áruló, a rabló volt megszokott,
s ki néma volt, s netán csak lelkesedni rest,
azt lelkesen fogadta a rabszolga gépezet.

Megjegyzés: A mű eredeti, vagy torzított formában Radnóti Miklós idézeteket tartalmaz.

rettenet üldöz
gyaláznak hiába
préshenger között
üvöltök bezárva
karomból csontszilánk
mered az ég felé
felnyitott koponyám
remegő zöld zselé

reszkető hajnal
csordultig van már zajjal
újabb nap vár rá

éjjel verte a berendezést
kék foltot csinált a kredencen
jesszuska lelkifurdalás
a NAGY alföld nem volt
se sírva síkabb
se vígan mulatóbb
mint valaha és újra
nem készült látlelet
erősen fogyott a hold

érthetetlen katyvasz
halmaz agyat zaklat
lankadt tavaszt zargat