Amatőr Művészek Fóruma

Van egy rettenetesen nagy, univerzális banánhéj, melyen jó ideje elcsúszik emberi történelmünk, valamint a mai emberi tudat és tudomány, a vallásos és spirituális emberek nagy többsége! Mely miatt az egész világmindenség a feje tetejére áll számunkra, vagy még inkább: kifordul a valóságunk! Amíg ezt nem értjük meg, addig nincs esélyünk sem igazi boldogságra sem a létmenedékre! Az anyag alkotta világ minduntalan húsdarálóként fog velünk bánni! Először húst hoz létre, s mikor már rendesen beleéltük magunkat, egyszerűen leaprít. Majd kezdi újból!

fessünk egy képet
vidámat szépet
hol nem görbül le a száj
és nem érzed véged
hol nem rettegsz és félsz
hisz nincs kitől tartsál
hol szabad a fejedből
kinézni kábán
kobakod ép marad
és nem tör be gyáván

Talán nem hiányzik más, csak egy utolsó felvonás, ahogy, valahogy most utolsó darab nélkül zúg a gépezet. Megy? Legalábbis mozog. Még.
Elengedések. Szeretet-kapcsolatok. Férfiak az életemből. Minden kép a fotóalbum saját oldalán. Számítasz. Tökéletességre törekvő tökéletlenségem vagy. Álruha és rajzolt arc, amit minden reggel magamra választok. De te úgy rúgsz messzebbre attól, hogy valaha is elég legyek.

Nincsenek őszinte szavaim.
Elfogytak már.
Nincsen őszinte életem se.
Soha nem volt.

Ha érzed: elhibáztad, késő a bánat,
éveket nem hozhat vissza az alázat.
Nincs alkalom pótolni és jóvátenni,
a múlt kapuit kell becsukni és menni.

elejtettem, összetörtek
porcelán-szavaim
gondolatseprűm
végei alatt hevernek
ott gyűlnek halomba

Messziről nézve
maszkot hord. Lelke selymén
valódi arca.

Egyiket cérnával próbáltam
csuklómra varrni,
a másikat elültettem tenyerembe.

Csendesen guggol az este mellém,
bámulom csak foghíjas mosolyát.
Fonnyadt lelkem ágából vincellér
olvassa az élet ezer baját.

megnyugtatott anyám jóváhagyása.
Úgy gondoltam, ha ő azt mondja, ezt vagy azt lehet,
akkor kizárt a baj. Megold mindent.
Mikor részegen hieroglifákat karcoltam a kezemre
elfertőződött, de megoldotta.

1.
mostantól betonbőr befelé fordított arc és
szemzugban tüske mert valamivel ki kell
ékelni a könnyű becsapódást

tépett hajadba
kapaszkodásod elég
lesz tartásodhoz

Életed száguldó vonatára
még nem váltottál jegyet
Úgy érzed, ha te is rohansz
kapsz majd rajta helyet

MÉG ég a tűz még minden rendben
hajnal hidege faggyal reccsen
a szél acél hideg és durva
mégsem hagyjuk hogy közénk fúrva

Ha felsegíted a földről,
És pár jó szót sem sajnálsz tőle.
Ha a túlélés záloga
Nem lesz fegyver csőre töltve.

Apró lámpa fényudvarába bújva,
vezeti tollam hiányod újra és újra.
Mellém szegődik a magány,
hivatkozik, egyre csak rád.

Athén artériáján ültem,
figyeltem, hogy pulzál alattam,
fel sem fogtam sörtől szédülten,
hogy eddig körbe-körbe haladtam.

Megjegyzés: Rögtönzés a központi piac sarkán, Athén, 2017. 07. 22.

Bizony tudom, hogy nincsen úgy "Szeretlek! "-
ahogy senkit meg nem hat és ragad
és ahogyan odáig nem vezethet:
"gyűlöld a tőrt, a húst, kutyád, magad. "

Lesarlózta a Hold az Ég csillagait,
kihalt, üres lett a mennytelepi határ -
immár (ha mesélnél) lejutnak szavaid,
rekedtes, tört hangod éjkékből kitalál.

őszi lelkem húrja
megpendült és újra
fáradt aranyba merült

Megjegyzés: 2014. 09. 13.
BALASSI-STRÓFA
szótagszám: 6-6-7; rímképlet: a-a-b, c-c-b, d-d-b.