Amatőr Művészek Fóruma

Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon cœur
D'une langueur
Monotone.

ha a világvégének vége
egy parkolóőr kiég
mint villanykörte a verandán
a meccset én is feladnám

Rátaláltam az útra,
ami hazavezet,
szép emlékek hívnak,
hogy újra otthon legyek.

Üzentem egy
csacsogó madárnak,
Ne üljön az ágon
oly vidáman.

Ülök, mint vad sasmadár
Anyjától megfosztva bűntelen
Elsodor magányom
De tovább élek- önmagamnak szüntelen

A ház hol élek, rég enyém,
(meg lakják emberek).
Jó bérlők, fizetnek pontosan,
adnak kolbászhéjt', tejet.

Egy ki nem talált hős
Voltam neked
Egy rakoncátlan kedv
Jövő helyett

Téged küldtek, vagy jöttél?
Túl drága volt, vagy kötbér?
Itt az újjászületés;
a szüntelen szenvedés.

Gondold meg, ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van,
E Honban, a Hazának.

Megjegyzés: Megjegyzés: Talán egyszer valaki egy kőlapra felvési.
Hexameterben.

Akkor az ajtót bezárom.
Aztán a csukott ablakhoz érve a függönyt is behúzom.
Most már csak én vagyok, tudom.
És ezt a szürke, kisatírozott csendet hallgatom.

Sövénykerítésnél
ugat a kutya,
messziről hallja, ha
kopog a csizma.

Megjegyzés: Dal, 2018. 06. 11.

Felkapott a szél egy papírlapot,
Valami vihar is készült festeni az égboltot,
Az a vihar a széllel sercegett, suttogott.

Rám vár egy asszony

Itt áll egy asszony,
kezeit nyújtja felém.
Rám vár egy asszony,
rajongva szalad elém.
Törékeny asszony,
simogat, sírva nevet rám,

A partról nézem,
mily szép a tenger,
messziről susog
a sós ízű szél.

Megjegyzés: 2018. 03. 16.

Táncolj,
Ha hallod a hegedűt,
milliónyi hangon,
ahogy dalol Babilon.

Megjegyzés: 2018. 03 08. NŐNAPRA

Fekete csizmával toppantottam
ajtótokon koppantottam
tavaszi virágot ím elhoztam
gyöngykoszorút kezedbe adtam

Megjegyzés: SZEKSZÁRD 2018. 02 25.

EGY FINN DAL NYOMÁN...

(Csapó!)

Fortyogó pokol a mélyben
Megsemmisülő sorsok a végben
Lovas a naplementében
Kövér vitorlák a messzeségben

Amikor együtt elindultunk
Felfedezni a világot
Egy pillanatig nem éreztük
Hogy valami is hiányzott

Mikor ifjonc ember voltam,
pocsolyákban ugrándoztam,
mezitlábas porontyokkal.
de mióta legény vagyok,
falu előtt csizmát húzok,
félre csapom a kalapot.

Megjegyzés: 2018 január 31.

Ébredj ember valami megmozdult
Nem tart többé ördögtől istentől
A nép kínra éhezve felbolydult
Mohón vesznek egyszerre mindenből
A világ rendje újra felfordul
A józan ész nem számít innentől
Képmutatás fintora eltorzul
De kinek lesz sokkal jobb így ettől

Kinyúlnak a fények a külvárosi éjben.
Aludni tér minden, már csak én vagyok étlen.
Itt állok, az ablakomban fohászkodom a szmogban
valamiért, ami zsírt tartalmaz nyomokban.

Beleszerettem a fénybe
A roppant táguló térbe
A világ eredetébe
A földlakó szerepébe

Tartsd az úton szemed, kormányon a kezed!
Tartsd az úton szemed, kormányon a kezed!
Autós csárdába megyünk,
legyen egy szép
esténk nekünk!

Megjegyzés: dalszöveg: Jim Morrison
fordította: Jenei István

lilith felrak egy kávét
lilith ma fog válni
beágyaz, most ráér
új arcot találni

Zászlónkat lobogtasd

Emlékezés hatvan év fényében...

Előre Hazánkért harcba
Előre fel barrikádra
Hideg kövek közt süvítve
Fütyül a gyilkos golyó.

Fél lábad a térben
Béna táncot jár
Adattömörítéses
Médiaszabvány

Offline rettegésben
Tudatod meghasad
Kapcsolt vezérlésben
Eltűnk a szavad

Érintés,
Egy érintés, ami megmart,
Az érintés
Velem maradt, és még ébren tart.

Idő húz rám nagykabátot,
nem ázol, mondja, meglátod!
A kabát alatt didergek,
mozgolódok, és ficergek.

Egykor úgy jöttél, ahogy végül elmentél
Hirtelen jött nyári szél
Amit elvittél, nem érezted, mennyit ér
Éhezőnek lágy kenyér

Lement a nap a temetőben
Bíborban izzik minden sír
Elhízott zombik hájas testén
Világít a hullazsír

Ezen az éjszakán
Támad a túlvilág
Figyelj árnyékvilág!
Ma éjjel vékony a határ!

Fejemben szétesik
Az összes gondolat
Ettől leszek mégis
Ismét csak boldogabb
Pár pohárral később
Viszlát memória!
Égbe lő ki mindjárt
Az eufória

SWAY/RINGASS MÉG

Dalszöveg: Pablo Beltran Ruiz
Fordította: Jenei István

Ha marimba ritmus táncra hív,
jöjj velem, szól a szív.
Tenger sima partja oly közel,
ringatón átölel.

Mer’ minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, az nagyon abba
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül,
Magában annál "másik" nélkül.

Kicseng a hívás
Szerencsejáték
Félszeg a terv de
Nemes a szándék
A tenyér izzad
A remény éhes
A vonal félénk
Az igen széles
Ötkor a hídnál
Indul a séta
Ki most a vadász?
Ki most a préda?

AZ ORSZÁGÚT HÖLGYEI

Egy virágkertész lánya
oly édes, mint a málna.
Még most jár iskolába,
megkért: taníts a vágyra.

Kétujjú kedves nővér
csókjában izzó bő vér.
Nem tűrte hímek gondját,
letéptem minden rongyát.

Megjegyzés: Zene: Robert Fripp
Szöveg: Peter Sinfield

Az ember egyedül van,
szarul érzi magát. Ismerkedik,
házasodik és gyermeket nemz.

Egyre rosszabb. Már nem fordulhat
vissza a magány otthonosságába.
Marad a fájó hiány...