Amatőr Művészek Fóruma

Az ezerkilencszáz negyvenhatos évben,
gyönyörű gyémántfény ragyogott az égen.
Magyarország felett, Omalomsok táján,
augusztus hónapnak a hatodik napján.

Nézett rám, mint
meztelen szobor,
túl fiatal volt, amire
nem gondolt.

Arénák, gyilkos harcok.
Gladiátorok szolga sorsok,
Küzdöttek életre és halálra,
Az utolsó csepp vérükig.

Szeretem a viharos,
Hullámzó tengereket,
Hol a természet felméri
Emberségedet.

Szemeivel végig nézett
menthetetlenül megigézett
Engedte, hogy szeressem
karjai közt vágyón élveztem.

Várj sietek én ott leszek,
Sétáljunk a Margit szigeten.
Beszélgesünk jókat kedvesen,
A mindig szeretett helyeden.

Buzogány imbolyog enyhén a szélben,
A reggeli napfényt töri szerte- széjjel.
Ébredezik a Nádas izgő-mozgó világa,
Szép nap ígérkezik a gyönyörű tájra.

Az Erdő Lakói Mese Vers
1
Az erdő lakóit mindig tiszteld,
Kicsi és nagy állatait védjed.
Természet az erdők csodái Ők,
Élet jövő legyen velük örök.

Harry holmes 28 éves negro electro technikus aki végzetsége után az első állása egy
New jersey szénbányában volt, amit kedvvel csinált, mindíg vidám és jó kedvű volt.
Ő csak akkor ment le a tárnába, ha valami probléma volt. A műszaknak vége jelezték a hibát amit ha nem korrigálnak másnap nem tudnak lemenni a tárnába a bányászok.

Mint felfordított szakajtók álltak a dombok,
mögöttük a nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt a hegygerinc tetején,
aztán mintha legurúlt volna tüzes mezején.

KEDVES OLVASÓK, BARÁTOK, ÉS ALKOTÓTÁRSAK!

Ma, délután, mikor rutinosan bekapcsoltam a gépemet, szomorú hírrel találtam szembe magam, MÁTYÁS RITA, lapunk munkatársa, író, költő, grafikus, festő, November 12. délutánján elhunyt.

Kedves Bianka!

Örömmel üdvözöllek a messzi havas tájakról, és szeretettel megírom Neked, hogy újra eljövök Hozzád.

Én már régóta ismerlek Téged, és figyelem életedet, úgy, hogy igazából ne is vegyed észre, hogy mindíg Veled vagyok. Ennek már lassacskán tizedik éve.

Volt nekem mindenem,
aztán nem lett semmim sem.
Szerető férjem és otthonom.
Mi csupán csak a vágyam volt.
Boldog élet az illúzió,
mi az életemben jelen volt.

A polgári jogok erőszakos, erőszaktól nem mentes kivívása az éppen hatalmon levő kormányzat, a politikai berendezkedés, a gazdasági szerkezet ellenében, általában fegyverek segítségével. Azt hiszem, valami ilyesmi lehet a forradalom definíciója. Persze nagyon leegyszerűsítve. Divatos szó lett manapság a forradalom. Divatba jövetelére közel négy évtizedet kellett várnunk. (A nálunk idősebbeknek ennél kevesebbet.)

… ismét vihar, végeláthatatlan tornádó tombol idebent a lelkemben… újra összecsaptak a tények hullámai a vágyak mentőcsónakjával, vékonyabbak a realitás és a jövőkép távolodó összhangjának kontúrjai… harc az idővel, a tehetetlenséggel… egyre jobban elködösíti mindennapjaim éles képeit, egyre sötétebbek… egyre halványabban pislákol a láng, mely még jelzi reményeim itt-létét…

Fogadni mernék, hogy már a címből kitalálta, mi lesz ennek a dolgozatnak a témája!

Hát persze, az eutanázia, a kegyes (?) halál. Orvosi szakszó ( euthanaszia), szó szerinti jelentése „könnyű halál”, a halál orvosi segítséggel való siettetése fájdalmas és gyógyíthatatlan betegségek végső szakaszában. Amúgy görög eredetű a szó, hasonlóan számtalan orvosi kifejezéshez. Az eu ( magyarul: jó, jól) és a thano ( magyarul: meghal) szavak összetételéből származik.

Évek múlnak felettünk
emlékek tartják életünk,
Még mindíg úgy látlak,
mikor szivemben zártalak!

Volt nekem mindenem,
aztán nem lett semmim sem.
Szerető férjem és otthonom,
mi csupán csak a vágyam volt,
boldog élet az illúzió,
mi az életemben jelen volt.

Piroskás az arcod
fejed a vállamra hajtod.
Megölellek téged
örökre belém vésed.
Nincsenek rá szavak
hogy mi gyönyörűnek tartalak.

Bárcsak az lennék a szívedben,
Aki te vagy az én lelkemben,
Kereslek szüntelen,
Nem talállak hirtelen,
Vigyázok rád én, ne félj,
Te meg addig csak mesélj.

.. ha egyszer megadatna az életemben az a legnemesebb és leggyönyörűbb csoda, amiért nő csak megszülethet, azt én csak is Melletted képzelem… ha magvaink édes keveredéséből éledt gyermekünk szemeiben megpillanthatnám a világegyetem legszebben ragyogó galaxisát, már a legteljesebb létezés volna az enyém… egyre jobban, egyre inkább kitölti a gondolataim, a szabad perceim vánszorgó másodperceit, és mára hátralévő létem rövidke bakancslistájának legelső pontjává vált…

… nem is tudom, hogyan lehettem meg ez idáig Nélküled, hiszen mostanra alig bírok megküzdeni a hiányoddal, ha egy-két napig nem látlak, nem ölelhetlek… annyira tudsz hiányozni, hogy valósággal fizikai fájdalmat okoz a mellkasomban, nem találom a helyem, és megkísértenek a valótlan árnyak sötét gondolatok formájában…

Milyen az, amikor senki nem hallja meg a panaszait, keserűségét, fájdalmát az idős embernek. Sajnos személyes tapasztalatból tudom. A párom 10 évvek ezelőtt stroke-t kapott. Bekerült a Semmelweis Kórház Neurológiájára. Akkor még nagyon figyeltek a betegekre, az első a CT. volt. Négyen feküdtek a kórteremben, fiatal életerős férfiak. Két héten belül csak egyedül volt életben.

… menthetetlenül szerelembe estem, amely mély, mint a feneketlen óceán, tiszta, mint egy újszülött lelke és igazi… valódi… és tudod, én erre vágytam, hogy nyeljen el, ragadjon magával, sodorjon, s ne tehessek ellene semmit…

Fura ez az érzés,
egy el nem állított vérzés,
zakatoló lélegzés,
nyugtalan létezés.

Nem igazán van életkedvem,
Már, már teljesen elvesztem.
Csak sorba telnek el a napok
Egymás után, s bár néha egy-egy jobbat is kapok,
Valami hiányzik amitől nem vagyok boldog.

Befújta az utat a hó,
Sebesen vágtat a ló,
Út egyre nehezebb,
Gazda kocsin didereg.

Piros rózsák,

Ha elszáll illatotok,

lehullnak szirmaitok.

Gyengék mindég, sorstol, szenvedők
Naív aláírt mindent, olvasás előtt.
Szegény, saját bőrét vitte vásárra,
Nem látott bele, való igazságba.

Párhuzamos születések

Valahol távol,
egy csillagfényes esten,
kisfiú született,
messze Betlehemben.

Falu végén kicsi kunyhó,
alig látszik, a sok hótol.
Kéménye kialudt régen,
madár se száll fölében.

sárgult levelek, talpam alatt zizegnek, 
az eső, mossa az emlékeket.
fájó sziveket.

Tűzött a nap melege,
madarak a légben,
élvezik a kéket, ami
kékebb már nem lehet

Kérlek fiú vegyél észre,
kiáltom én belső hanggal.
Másért fáj most éppen szíve,
mert a leány nem volt angyal.

Borús volt az ég,
szótlanul mentél,
néztem utánnad,
már nem láttalak. 

Volt egy lány alig ismertem,
De valami mégis megfogott benne,
Úgy hívták, hogy Blanka,
Olyan gyönyörű volt az ajka,
De nem csak az ajka,
Hanem a gyönyörű haja,

Öleléstől ölelésig
Nap- nap várok egy csodát.
És Ő eljön... két keréken.
Szívem ragyog, mikor lát!

A harmincas évek végefelé jártunk, mikor a háború hangja nagy port vert fel az egész világon.
Szegény családban születtem, visszagondolva a "szegény" enyhe kifejezés volt életünkben.
Anyám elvált asszony volt megáldva három apró fiú gyerekkel.

Sokszor úgy érezzük olyan, mint egy fejfájás,
De nem múlik nincs megállás,
Egyedül érezzük jól magunkat,
Kilátástalannak érzem utam,
Mikor kimozdulunk egy társaságba,
Magányosnak érzem magam,

Nem emlékszem már, hogy mikor és miért jelent meg, de egyszer csak ott volt. Szerintem minden előzmény nélkül, bár voltak akik váltig állították, hogy okkal történt a dolog. Valaki szerint a túlzásba vitt fizikai munka következtében született, – nem is tudom – mások úgy gondolták a korom miatt foglalta el a helyét, – persze nem a kéményben – de olyan is akadt, aki úgy gondolta, hogy a titokzatos stressz áll minden mögött.