Amatőr Művészek Fóruma

Mikor kicsi voltam,
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.

Könyörgök, mesélj, Anyu, valamit
Mert kezdek teljesen megőrülni
Beszélj, akármiről és bármiről
Hogy elfeledkezhessek mindenről

Szőke kislány áll az éjben,
csillagokra néz szerényen,
kutatja a fényt serényen,
megnyugodni nem tud mégsem,
tíz éves múlt tegnap éppen.

anyám nem adott ajándékot
szavakkal vert az ünnepen
önállóságod a csomagban tied
tettem rá zsineget vigyed
de nem változott semmi
a bűn büntetlenül nem maradt

Nézem a márványlapot, melyre aranyozott betűkkel rótták rá a neved, születésed és halálod évét. Nézem, és a nemek mellé próbálok igeneket keresni. Hiába matatok puha ujjakkal az emlékek között, alig maradt valamim. Jó munkát végzett a kóma.

Mikor kicsi voltam,
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.

Megjegyzés: 2019. Szekszárd, május 05.

nyári este volt
s miközben
a tarkómra

Eljött a tavasz,
csendesen lépett
a kicsi szobába,
fénye felcsillant
kék szemed
fáradt sugarában.

aznap minden egyes
lehajtott fejű lámpaoszlop alatt
ugyanaz az asszony állt
és a mellét kínálta

Megjegyzés: 2019. 04. 25. Lotti születése napján.

repülök
szárnyatlan testem laza
a propellerek tartják fent
meg egy anyacsavar

óh
anya
drága lény
körül vesz már
a szent égi fény

Gyermekek vidám, ártatlan kacaja,
aszfaltot perzselő nyári nap sugara.
Tengernyi emlék hullámzó folyamban,
mert Te vagy, akire oly sokat gondoltam.

apám kiverte egy
szomorú színű szürke
tégelybe, lombikba
születtem, nem is
anyámban fejlődtem
ISTENEM

Megjegyzés: Kr. u. 2017. 09. 27.

Van egy hely, mely nem gyötör hiánnyal,
ahol anyám vár piros tulipánnal.
Fehér orgona könnyű illatával,
kertjébe zárt tavasz varázsával.

Megjegyzés: fava

Tündököl a Nap, csillám fénye hull rád,
a szél, rózsa illatot csókol homlokodra.
Kedves dallal vidítja szíved zugát....
Itt vagyok! Szeretlek! Hozza most a tudtodra.

Megjegyzés: Drága, Édesanyám!

De sok édesanya
titkolja, hogy szenved,
szomorú vigasza
egyedül a gyermek.

Megjegyzés: Szilvásvárad, 2017. május 7.

Te vagy a legszebb rózsa
a virágok között.
Hangod, mint lágy zeneszó,
szereteted örök.

Anyám a kibuggyanó rügy,
korán hajt friss levelet,
bimbójából virág nyílik,
szépsége
a termő fájdalomból él,

Drága édesanyák, szívünkből kívánjuk
Legyen szeretetben eltöltött szép napjuk!
Öleljük meg őket, ha még megtehetjük
Anyai jóságuk soha ne feledjük!

Lírával kellene tisztelegnem a világegyetem legcsodásabb angyalai előtt, de sajnos, ebbe az Anyák Napjába mindig beletörik a bicskám. Részemről mindig csendesen ünnepeltem ezt a napot. Míg volt anyu, addig egy öleléssel reggel, mióta nincs, egy Szia, Anyuval, az ég felé.

Érdes kérgű néha szívem,
morcos vagyok a világra,
hisz oly nehéz találni ma
szerető embertársakra.

Május első vasárnapján,
tündököl a tulipán.
Adok neked egy csokorral,
kedves kis madárdallal.

Az első pillanattól kezdve
érezted, hogy én is különleges teremtménye
leszek e Földnek!

Édesanyám, drága anyám,
Te vagy az én kincsem!
Édesanyám, drága anyám,
Te vagy nekem a minden!

Bennem élnek tovább a gének,
hitet is te adsz, ha sokszor félek,
és összekuporodva-bújva vágynak
a sejtek kezed melegére, melyet
amíg élek, soha-soha el nem felejtek.

Kisebb-nagyobb sebességgel
teszem meg azt az utat,
dombok között, lent a völgyben
ott nyugszik Egrespatak.

Lassan levetek minden feketét,
tudom jól, hogy te is így akarnád,
a Holdat nem látom, csak a negyedét,
és az arcodat is mintha takarnád.

Átjutva sötétlő fellegeken,
álmomban még néha felkeresel...
Elvesztésed okozta fájdalmam
roskadozva előtted térdepel.

Lassan itt van május első vasárnapja.
Semmit sem vettem anyák napra,
Nincs pénzem drága ajándékra,
Ezért fogadd szeretettel ezt a versemet.

Generál-Piramis-Révész
Generálozás révén
Révész-Generál-Piramis

Hím-nem nő-nem
Semleges-nem

Megjegyzés: 7200/2016. 11. 09.
Pepita c. képem és Tenyerelő c. képem

Rég volt mikor megszülettem,
karjaidba beletettek.
Betoppantam gólya háton,
mint Nils Holgerson Márton háton.
Nem terveztél, csak jöttem, kopogtam,
s itt maradtam, mégis oly keveset adtam.

Szép szerelmes pillanatban
anyám édes vérét kaptam,
tudtam, nagy út áll előttem
ím, már itt vagyok, felnőttem.

Vajon tudod-e mit érzek?
elmentél, s nem voltam veled,
elmúltak a szenvedések
azt hiszed jót tettél nekem?

a mama mindig ott volt a mama mindent megtett
nekem a szoknya helyett mégis a szakadt harisnya tetszett
éjszakákon hajtottam kétes nőszemélyeket
lenyomtam három felest és dumámtól egyből belém esett

Megjegyzés: /nagymamámnak, Anyák napjára/

Szellőrózsa a tavaszi réten,
rózsaszín s fehér, olyan tiszta,
mikor az otthon melegét érzem,
oltalmát kandalló tüzének,

Felnézek az égre,
kereslek téged.
Felhők mögül nézel rám,
békésen integetsz!
Már régen itt hagytál,
de lelkemben élsz tovább.

Megjegyzés: 2015. 04. 26.