Amatőr Művészek Fóruma

Csak fekszem itt fehér ágyon,
csuklómon erős pánt szorít,
csupán a halált várom,
azt mondták elmém beteg,
küzdöttem ellenük, hiába,
kalitkába zártak.
Legyűrték a vézna testet,
hogy ne ártsak.

Uram! sárkánytejjel
aszfaltra festelek.

lemeóztál végképp.
( tévedhet az Isten.)

Élvezettel csámcsog
életemen a bölcs idő,
visszeres lábán rózsaszín
lakkbetétes cipő,

Bámulatos ahogy a felhevült testéből
áradó folyók öntözik a tetszhalott földeket
szerelemnek hívják ezt mint a kondenzcsíkba
markoló madárszárnyak érintését
ami megborzongatja a bőrt verejtékcseppeket üt
a tarkóra lüktetést terít az ágyékra és nem beszél.

Tisztelt Bránerlájkovics Afázia!

Ezúton jelentkezem az Intézményük által meghirdetett állásra.  
Nevem Drabál Jenő... most, mert megkaptam a névváltoztatási papírokat, így végül is megfelelek a pályázati kiírásban megjelölt előnyt jelentő név feltételnek.

Az Önök által felvázolt intézményi környezet és kultúra igen testhezálló számomra.

Megjegyzés: Folytatva Aevie "Állást kínál" című bohózatát...

Csóró-Bajaúj-Keblén megye Szent Csernobül Átképzést Korrepetáló Kór- és Halottasházi Intézménye állást hirdet az alábbi szakterület betöltésére:

Aneszteziológus szakorvos


Megjegyzés: A folytatást quentin-nél keresd!

hátrahúznám az arcomat
a nyakamról feszítenék kietlen
bevonatot koponyám üregeire
ne legyen min fennakadni
megtelepedni beszivárogni

Szoláris fúzió által besugárzott
optimális lokalizációjú vegyes anyagdarab,
ultra-hosszú záridejű folyékonyságból
sziklavonulatoknak hulláma áramlik, forma
a valótlanságában relatív időben.

A harmadik szemmel látok megint.
Dúdoló ábránd-virág borítja
fantázia-hon azúrkék földjeit,
képzeletem ezernyi szirom-szája,
sohasem szűnő éhséggel lapul

Ez egy rossz vicc,
vagy közös(s) égi érdek?
Kifogás van sok,
szinte tömérdek.

Szürke arcú felhőket cipel
a hegyekről az őszi szél
megbotlik egy csatornafedélben
aztán a város szélén megáll a hold
vizespohárból isszák a bárban
az átállított időt ráncos arcú részegek
éjszakai tehervonat tapossa meg az álmokat.

Láthatatlanul merengve
parfüm, álom illatú köd,
kényszerítve levegője
áthat elfolyó betűkön.

Vizsgakérdés:
101. Eset:

A betegfelvételen várakozók létszáma: 86, ebből 6 behívás alatt, további 38 regisztrációja folyamatban (Mi a f-om az a tajkártya? - oktatásban részesülve). A betegfelvétel előtt, az utcán várakozók létszáma 79 fő, ebből 5 eszméletlen, 48 szerzett öntudatlan állapotban (erősen valószínűsíthető tudatstimuláns befolyásoltság), 11 életveszélyes nátha (félrelökve az infarktus és stroke gyanús eszméletleneket).

*
a feltámadás csúf mása volt
mikor a bebábozódott fáraó
kirágta magát a szarkofágból
mintha nem lett volna foglya
soha balzsamozott gyolcsnak

Repít
hiába ez az
őszkatapult
fejjel előre
pont a fák közé

Megjegyzés: 2018. október 13.

És kétségbeesetten próbálta
kidörzsölni az álmok maradékát
az éjszakától viszkető szemeiből..

Kilökte az ajtót
ahogy bőrén kihűlt
az esők maradék sója
átlépett valami

Megjegyzés: 2018. szeptember 18.

A kutya gyorsan ügetett a réten, Jacknek a kis manónak igen csak kapaszkodnia kellet, hogy le ne essen. Megszólalt a kis manó.
- Hova megyünk Pipa? - kérdezte.
Ugyanis ez foglalkoztatta a legjobban.

Megjegyzés: vége

Valahol elveszett
talán két slukk között
talán valamelyik rég

Megjegyzés: 2018. 05. 15.

Magány

Brigitta elterült az ágyán. Egyedül volt a szobájában, és egyedül is érezte magát, viszont a magány nem telepedett rá fojtogató súllyal.

Valami bolygószéli jelentéktelen bárban
ahol az éjszaka lassan hajnalt ér
a kávé még forró a vágy már hideg
a ‘vigyél haza léptek a téglák közé
rejtőznek a sokasodó fény elől.

Megjegyzés: 2018. 08. 21.

arcom lefolyik
átcsorog vállamon
hátamon vacog
Dalin tűnődik
csak egy grimasz

Azon a teák kéj és
könnyek gőzébe
burkolt külvárosi estén

Kitárulkozó tv-k
öklendeztek fekete-fehérbe
zárt filmeket

Megjegyzés: 2018. 08. 28.

Gondold meg, ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van,
E Honban, a Hazának.

Megjegyzés: Megjegyzés: Talán egyszer valaki egy kőlapra felvési.
Hexameterben.

Álomvarázs

Abrakadabra,
Dzsin a palackban,
készül szolgálatra.

Hová lett a világ dicsősége?
Hol vannak a jó nagyseggű lányok?
Jóízkacajú, bájos galambocskák,
Bolondság, hogy én csak rátok várok?

Hová lett a józan eszű férfi
Vágyát gyötrő női ideállja?
Természetellenes diétára fogva
Rohannak az anorexiába!

A szív, ez a kis

húscafat, gondolt egy merészet, és

rájött, hogy a végzet őt jelölte arra a posztra,

hogy az észt ossza!

Sötét árnyak levegőben szállnak,
Rég letörött szárnya a szabad madárnak.
Álmokat szőtt a rusnya pókocska,
Szeretőjét a gyáva rég megcsalta.
Világot romboló szelek járnak,
Feketék lesznek a fehér árnyak.

S mondottam, ember, dolgozz!
Hát, lőn nagy dolgozás!
Mert az életért fizetni kell,
Ez, sajna, nem vitás.
Így lett az ember az egyetlen állat,
Kinek a vállára millió súly támad,

Mintha villám csapna a villámba
Közvetlenül a falat bekapásakor,
Oly váratlan volt a látomása,
Fél unicum, egy deci almabor...

Önfeledt agyalás, míg a tojásból kikel a művészi láz,
és mindjárt fényt kér - palettán kupacozik az
el nem készült mű -, de felsüt a napvilág;
Remeg a sok ecset, izomból mártózó pamacs
kacsingat kezem felé.

Egy hajó folydogál a tavon,
melynek árbócán halak úsznak;
tátott szájjal kerülgetik ők
a testét minden légbe-fúltnak.

Itt ültél, itt ülök, s más is ideül majd.
A Duna apad-dagad, a pad megmarad;
csak az ember az, kit a szükség továbbhajt,
ha végül öregen távoznia szabad.

elvesztettem rímeimet... pedig
nem ver meg már anyám érte
mint szálka a szívben nem szurkál
valahányat dobban egy szó...
szavam ne mindig dobpergés legyen
s amióta elhagytam rímeim
apró szentjánosbogárkák repülnek
mint ahogyan e versbe is bezsongtak
csak úgy inkognitóban

Három évtizenketteddel ezelőtt

Első fejezet: Az álom

– Meseszép álmot láttam az éjjel. Az éjszakai égbolt apró, fényes pöttyökkel volt telehintve, némelyik halvány volt, de egyesek különös formákat alkottak, mint azokban az összeköthető feladatokban – meséltem apának a TV előtt, miközben a reggelire vártunk.
– Olvastál erről valahol, Rowo?
– Biztos összeevett mindent, azért álmodik ilyeneket – szólt anya hangja a konyhából, ahonnan az a kellemes illat is áradt.

A fodrozódó vízfelszín
hangulattá idomul,
selymes dallamára írt
tintapöttyök tánca vonul.