Amatőr Művészek Fóruma

Kedves Alkotótársak!

A korábbi műhelyezés tapasztalataiból kiindulva, 2018. szeptember 10-től új műhelyezési gyakorlatot vezetünk be a Pieris/AMF-en.
Szakítva a szerkesztőket végsőkig leterhelő, mégis kevéssé megtérülő háttérműhelyezéssel, ezúttal a mindannyiunk okulását közvetlenül szolgáló nyilvános értékelés és műhelyezés mellett döntöttünk.

Az új gyakorlat elsődleges célja a MINŐSÉG fogalmával ragadható meg.

építgeti
nagyobbra élhetőre
gondoskodni kell az odabent
kényszerültek kényelméről

szárnyalás
vér-pipacsos mezőn
már elmúlt a május
kérésznyi szárnyalás
perzselő láng a nyár

kézfejemen az erek
partmenti füzek
folyók sodródnak a fák
árnyékában

fűben fekve bámulni az atomfelhőket: hogy
milyen szépek. sállal, sapkával készülni
a nukleáris télre, erkölcsösnek hazudni

mélyül arcom a barázdákban
fényem részegül az éjben
megjöttél
fázom

Megjegyzés: (in memoriam P. J.)

volt egy hetilap
mindig kedden
lepedőnyi újságszagos
Szabad Föld

Elmerengtem egy pillanatra a kandalló párkányára helyezett alabástrom illattégely kifinomultságán. Tökéletesen illett a nappaliba. A carrarai márvány padlólapokon nevetve szikrázott a fény, épp mintha élvezné: abban a kiváltságban részesül, hogy önfeledten játszhat rajtuk. Tökéletes rend volt és tökéletes tisztaság egy tökéletes ízléssel berendezett házban. Az enyémben.

A világot
szét kell vágni.
Elvérezne
ha nem kötnék le
burokköpenyét;
elsőnek így mesélted.

Remélem, mások is hiszik,
eléldegélek még kicsit
egykor forintos tetteim
filléres váltópénzein,

Félrehajtott fejjel
az eget kémlelem.
Pengék a csillagok.
Várok, itt vagyok
kiüresedett aggyal.
Késik az arkangyal.

megnyugodnék, köd lennék szempillád mögött
levert hamu után néznék soká
port verne fel a szél

Szánd meg a szétnyomott bőrfotelt,
Hogy porosan prüszköl parfümöket.

Az eső csendben
szemerkél,
vízpermet hull
kibomló hajamra,

A kamionkerék véres,
az úttest mint vászon,
feszül rajta halálom.
S hogy ki volt a vétkes?

édes illattal telt meg az este
csendes nyugodt a táj
szél sem rebben

minden érverés elcsitul egyszer
s végleg magába fordul a
meghasonlott érintés

nézd

Szél zizzent levelet
búcsúsuttogással.
A nyár emléke már
nagyon messze szárnyal.

Jobbról és balról is kilógatja
sáros cipőjét a szívből az idő
A harmat helyére dér ezüstje
fekszik a csatornafedeleken
és a kukák csak éjjel vicsorgó fedelén.

voltál
nyíló tavaszban
lágy fuvallat
felhevült testet
hűsítő
hitetlen szerető

mit tegyek
elvették a nagymamámat
ötéves voltam
emlékeimre régies
filtert szerkesztett valaki

Nagyanyám valakit sirat.
Ölében szakajtó, emlékkosár.
Nagyapám, kék szemében
apró mosolyok.
Egy tiszta kútvízzel teli,
régi bádogbögre.

rímbe szedlek
megforgatlak
vadaknak is odaadlak
keresztfának bús tövében
sisteregsz az üstökében

féloldalas feljegyzések
sorai közt elrejtőzve
bújócskázó hamisságok…
szégyentelen levetkőzve

hallgatás ül őszi ágon
köd szül cseppet szempillámon
sárban lábnyoma az őznek
melyben percek kergetőznek

nem temetheted
magadba
mindig visszatér
mint az óbor
részegít

tiszavirágból glóriád
hervadt éjszaka szemedben
újabb földre lépsz
az álomsziklák között
mennyire vagy egyedül

csak feküdtél némán
hiába mondtam bármit
üveges szemeid nem láttak
füleid nem hallottak

Szavakból szőni lehelet-vásznat, hogy röpítsen,
ahogyan röpített a hit, ami nem is volt, amit
csak úgy nyögtünk ki pórusainkon, mint kisdiák
az első cigaretta füstjét, de közben köhögtünk,

Szélben vitorlázó falevelek
halni készülnek víz tükrében.
Meztelen ágak holt karokként
merednek a csupasz égnek.

1.
Fekete tengeren, tépett vitorlákkal, horgony nélkül állok a vizeken,
körben az éjjel üvegkoporsója.
A part már nem is elképzelhető a fedélzetről..
ám égi szimfónia hasít

Mindig magában beszélt, és nem vágyott visszamenni az időben.
Abban a percben akart élni, ami megkövetelte tőle a józanságot.
Kimért hangulattal őrködött a díszletek felett.

Korán ébredt. A hajnal még csak derengett, lopakodó fényekkel, ébredező madarak ricsajával. A szobán, mint egy szellem suhant át a klímából kiáramló hűvös levegő, s meg-meglebbentette az ágyat keretező, pillekönnyű, fátyolszerű anyagot.
Gábor még békésen aludt. Nézte a férfit. Nem volt elég neki ez a pár nap, hogy az elmúlt közel két év fáradalmait kipihenje. A gondok szántotta barázdák az arcán csak még jobban kirajzolódtak. Ez még markánsabbá tette a vonásait.

hóolvadástól egész
a nagy viharokig kereslek
hídkorlátra faragtam
a szavakat bocsáss meg

diófa levele búsan rezeg
a fa is megérti bánatod
kéklő könnyem
megállíthatatlan pereg

ma minden magyar szóra
rideg sötét köd szitál
jaj te tétova óda
karján ringat a halál

A törvény örvénye önkényes,
csak a görények bőrére
vigyázva, körb'véve tőrt véde

van egy

éles emlékem készségfejlesztésről
amikor egyedül én nem álltam be
"adsz király katonát" játszani

. . . _ _ _. . . / Save Our Souls

egy percre elhal a csönd
addig a halogén is
böjtöl, és ismerem szabályait
amikor rendezetten kényszeres

Bölcs Nyugat

Veszni jöttem ím, s karodba omlanék
te Bölcs Nyugat, füvedre hull a szirmom,
neked pazarlom éveim s a kínom,
ám veled csitulgat el, ha bánt az éj;

Megjegyzés: Szonett-csokor