Amatőr Művészek Fóruma

Valahol, van egy csodás világ - kint a nyílt tengeren,
Lágy hullámok szegik partját, hol a boldogság terem,
S minden virágok legszebbjei bontják pompájukat,
Ott a holnapok merítik feledésbe gondjukat.
Ó, ha egyszer is elmehetnék egy ilyen mesébe,
Sosem szállhatnék, mint a madár éj rengetegébe

Ma úgy maradt az asztal
ahogy vagyunk... pohárral rakott
dobozzal időt teszünk rá
papírral harmatot

Csillagokból rajzolom az arcod.
Megjelenő szép égi vonásod.
Érzem látom távoli mosolyod,
Pixelben nagyfelbontásban adod.

Itt ez a Föld
meg sosem áll
túl mutat időn,
az ember életén
s annak halálán.

Míg felszínét az idő is csak
éppen birizgálja.

olaj,vászon 357x376
Déli tengerparton készült

Unottan bámulom a tévé világító képernyőjét. Soha semmi érdekes, csak mindig ezek az buta és üres reklámok… Behunyom fáradt szemem, és a hüvelykujjammal masszírozni kezdem. Annyira határozottan, hogy szinte fáj.
Rám tör megint, az undorító, száraz köhögés. Tétova mozdulattal a poharamért nyúlok, a számhoz emelem, és kihörpintem a maradék langyos sört.

esőt sír az ég
lenn a kereszt tövében
véres sár folyik
s egy villám fénykörében
egy anya imádkozik

Az élet paródiája

Könnyed falfirka

Úgy hagyd itt e helyet,
ahogy találni szeretnéd,
üdeséggel halmozd
a vegytiszta élményt.

A kilencedik az utolsó, a nyolc pedig úgy tűnik előrébb vergődött.
Minden az Ötödik emeletről indult, itt már csak magam voltam és minden ami bennem keringett, itt vágyta meg a közérdekűt.
Fürdőszobámban gondolatok folytak a zuhanyrózsából, a konyhapulton már nem is igen zöldséget hanem mondatokat szeleteltem, és az éjjelek kifacsarták belőlem a betűket.

Mostmár elmúlt két hete, hogy
Jól bevakcináltak.
Néha kissé szédelgek, de
Eddig semmi láznak

Nincsen jele, piros sem volt
Ott, ahol megszúrtak,

1.
Novemberzett, érezém...
... és lepotty az első hó.
Benne futni csudajó?

A hírek a Melor nevű tájfun közeledtét jelezték a Csendes-óceán térségére, s Honsu szigetére riasztást adtak ki.
Vasárnapra már V. fokozatúvá erősödött Japánban, a szerdán partokat érő tájfun, melyben a legerősebb széllökések a 324km/h-t is meghaladták.

Ilyen előzményekkel landolt gépük Oszaka repülőterén, de valójában egészen más nyomasztotta őket.

Valaki itt jár
a kacsák felrebbentek
mint szarvas tovább
a köd felé megyek
még nehogy temessenek
szép így e táj

Hol a látóhatár?

Meddig juthat el az elme
Míg nem ízlel a valóságba
Vagy nem épít magának egyet
Miben kedvére elmerenghet

Dr. Epstein egy zseniális, de bogaras és különc tudós volt. Zoknit például soha életében nem hordott, viszont érdekes napszemüvegeket és mumifikálódott csirkefejeket gyűjtött. Kevés szabadidejét főleg azzal töltötte, hogy egy otromba, kicsorbult tubán bluest játszott. Napestig lehetne sorolni még ezerféle furcsa szokását, ám nem ez a lényeg.

Mint ha ezer év volna
beletömködve
mined elmulasztott percembe
mit egyedül éltem
és amiben egyedül haltam

Megtörtént. S én nem feledem lépteid súlyát,
Ahogy jöttél felém, átlépve száz és száz akadályt.
Ott voltál és ragyogtál s nem is sejted
Mily' elemi erővel vonzottál... Ez lett veszted.

A hatalmas óceán közepén az Üveghegy lábánál egy kis szigeten élt az egyfejű sárkány. Grönlandról menekült ide, ott született, de szülei megvénültek, és a birodalmukat a legöregebb sárkányfiú kezére játszották. Bátyja nem hagyta békén, minden ürügyet megragadott, hogy megkeserítse öccse életét. Nyílt szándéka volt, hogy addig tör borsot öccse orra alá, mígnem eléri, hogy önszántából továbbáll, nem veszélyezteti a trónt, a megszerzett birodalmat.

Leteszem a csendet.
Betakarózom vele.
Frissülök tavában.
A zaj óriás,
eltiporja, mi fontos.

Rólad jut eszembe,
Az út fájó ideje.

Rólad jut eszembe,
Tetteim rejteke.

Szia, Imre. Itt voltam a közelben, gondoltam, bejövök hozzád. Francos időket élünk. Hitted volna, hogy ez megtörténhet az emberiséggel? Voltak filmek arról, hogy őrült bűnözők halálos vírusokkal fenyegetőznek, ha nem kapnak száz millió Dollárt. De ez most nem mozi. Ez most komoly. És még pénzt sem kérnek. Azt sem tudjuk, kire haragudjunk.

A homo sapiens szónokol

Előhang
A Gondolkodó vagyok, ( mindég mondják, hogy egyek). Rodin szobra két kézzel, az öklöm számba ér fel.
1.
Ragyás, kopasz, csúf vénség, én se értem, mért él még, bizony ő a gondolat, aklok mellett és alatt álldogál és kéreget, megállítva titeket is, lekapcsolja villanyom, - de - telefonom hagyhatom, tévém kidobja vagy nem, és magát mellém fekszi, ki tudja, jó - e neki (...)

Szinte mozdulatlanságba
dermedt zegernyés időben,
átbaktatott éjországba
képzeletem az esőben.

Fut a csiga esztelen,
Ruhája nincs, meztelen.
Lába sincs de mégis halad,
Na de akkor, hogyan szalad??

A Nap, bár még laposan sütött, a harmatot már felszárította. Járta az útját, ahogy mindig, hallgatta az ébredező madarak csivitelését. Közönyösen szemlélte a vár alá éjszaka felállított tengernyi sátrat, a folyó kanyarulata mögött megbúvó hajókat. Horváth Bertalan hadnagy se érdekelte, pedig dicső haditettet hajtott végre, mikor a török orra előtt a városba csempészett hatszáz katonát és kétszáz vágómarhát. Mikor meglátta a negyven várromboló ágyút és a rengeteg zarbuzánt, kicsit bosszankodott. Az emberek megint füstölni, porolni fognak, elhomályosítják a fényét.

HAJNALI CSENGŐFRÁSZ

Didergős, borús éjszaka volt,
fázva hunyorgott ágyamon a Hold,
magára húzta paplanom,
világom nem tudom,
élő vagyok e, vagy holt?
lump egy éjszaka volt.
Frászt hozva rám, riaszt egy zaj,
ki az, aki mit is akar?
Ébreszt hajnaltájt a telefonom.

Utólagos megemlékezésként a költészet napja alkalmából/
Rekeszzománc

Ádáz árny közeleg
A fák már nyögik a vad szelet
A felhők felett Isten nevet
Hangosan, mélyen, csak úgy remeg
Minden ami teremtetett
Közben vad fények tépik szét
A haragosra festett eget

Gyötrő gondolataim kerengnek,
mint egy holló a halál fölött,
végtelennek tűnő éjszakákon
fájó s homályos álmok között,
a csillagokhoz vezető utat
keresem a fellegek mögött.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy…
De várjunk csak! Álljunk meg egy percre. Talán nem is volt, csak mi azt hittük, hogy volt. Ha az ember fiatal és tapasztalatlan, netalán ostoba, akkor sok mindent elhisz. Tömegpszichózis és társai, fugázi és fata morgana. Látsz valamit, ami nincs is ott.

Nigger vagyok, hazátlan fegyenc,
számkivetett és üldözött.
Jogom, vesztenivalóm kevés,
így hát nem menekülök.

Jaj te kis üveg
Csatos kis üveg
Mi lesz veled
Ha nem leszek?

Ki vagyok?
Mondd meg Te!
Eltaláltad?
Meglepne.

lennék eső
ködtáncolt levél
sohasem félő

Viharokban fuldokló égboltként születtem,
Könnyem esőnek cseppje,
Hangom mennydörgés,
Erőm a süvítő szél.
CSEND!!

Mihály az ablakból az utcai forgatagot nézi. Boldog-boldogtalan viszi a csokrokat.
Lemegyek a virágboltba, hozok én is néhány szálat Mancinak. Köszöntsük a nőket,
remélve, hogy megbocsáttatik minden rossz, amit tettünk ellenük, és minden jó,
amit nem tettünk meg! Minden eddigi galádságomat elhalványítja majd a meghatódottsága.