A korábban tervezetteknél jelentősebb átalakítás miatt 2020-ban felújítás helyett új rendszer létrehozásába kezdünk.
A január 6-án induló munkálatok előreláthatólag három hónapot vesznek igénybe.
Ez idő alatt legfeljebb esetenkénti publikálásról lehet szó, a munkálatokkal való előrehaladás függvényében.
Alapesetben a művek rendszeres megjelentetése három hónapig szünetel.
Januárban folytatjuk, illetve lezárjuk a 2019. november végén felfüggesztett főoldali értékeléseket, amit a korábbi gyakorlat szerint valósítunk meg.
Megértő türelmetekben bízva, köszönjük figyelmeteket.
Üdvözlettel:
a szerkesztők
„Milyen színű napod volt? ”
kérdezte tőlem egy kislány a parkolóban,
én meg még nagyban
a helyes válaszon gondolkodtam,
amikor türelmetlenül továbbkérdezett:
Jöttöd olyan volt, mint egy sóhajból ébredő álom,
a szárazság közepén. egy nem várt nyári zápor.
Csendben ültem a sorsom fonta puha tövisén,
szunnyadva, merengve az élet ízén.
Szúrós a park hintaláncokra fagyott mosolya.
Nézem, miként lassul bele a körforgásba
egy-egy piros körhinta rozsdás kontúrján a tél.
Vattacsomóvá szelídült madarak.
A lakás nagyon szép volt. Magán viselte a belsőépítész keze nyomát. A nappaliban, harmincas évei közepén járó férfi, Godó György, ült egy fotelban, és a hatalmas televízión rajzfilmet nézett. Szögletes arcát, mintha szekercével faragta volna, egy nem túl ügyes ács. Lapos orra, keskeny vágású, szürke szeme nem javított az összképen. A képernyőn az ostoba macska üldözte a csalafinta egeret. A férfi mereven bámulta őket, az esze máshol járt.
Ha majd egyszer kell siratnod
ne sokat adj jajszavadhoz!
Add hozzá mind könnyed savát,
legyen abban anyád, apád,
vesszen abban minden hited;
fájjon akkor mind mi tied!
A szobán eluralkodott a káosz. A gardrób kihúzott fiókjaiban ásító üresség tátongott, s a nappali szinte minden szabad centiméterét ellepték a csomagolásra váró holmik.
Már hetek óta minden gondolatát a Kínába költözés töltötte ki. Vajon mit kell vinni egy ilyen országba, amikor két évre kiköltözik valaki?
Kockás takaró a szíved melege,
akár fakó üdvösségünk a mátrixban.
Nem tudunk mást, csak hegyre mászni –
és játszani. Mindig csak játszani.
Barlangokban elbújni, lógni,
mint az ottfelejtett denevér.
Harmincas, átlagos megjelenésű férfi lépett ki a kétemeletes elmegyógyintézet tetejére, de mielőtt még becsukhatta volna az ajtót, egy angyal is utána surrant. Gyönyörű volt, mint az angyalok általában.
- Okkal nem szóltam, hogy feljövök. - állt elé összeráncolva szemöldökét Thomas, a férfi. - Kicsit egyedül szeretnék maradni, kérlek tartsd ezt tiszteletben.
- A szobádban bármikor lehetsz egyedül. Mért kellett ehhez feljönnöd ide? - furcsállotta a fehér szaténruhás lény, bár a hangsúlyból sejteni lehetett, hogy ismeri a választ.
Írásban, azt hiszem, jobb vagyok,
mint szóban, de vannak
édes-keser történések, látomások,
és sóhajok törnek fel csak belőlem,
határt szabnak kifejezésben
Hajnali öt óra volt. A faluvégi, enyészetnek átadott ódon sírkert gazzal benőtt útjain szlalomoztunk kettesben, apám öreg motorkerékpárján. A pára megült a borostyánnal keszekuszán beszőtt sírokon, s olyan volt mindez, mintha túlvilági árnyak bolyonganának tétován, itt rekedve az e világi létben.
Bolyongok elhagyott utakon
Teret koldul a nyugalom
Örök hordár az alakom
Velem baktat a betonon
Fekszem korhadó padokon
Csillag égbolt a takaróm
Kísértet falvakban álmodom
Nagyvárosokban a peronon
Első önálló kötetem a Csillaglélek. 144 versemet tartalmazza, a kezdetektől (amikor alig múltam 13), a legfrisebbekig. Egy utazás, a születéstől a felnövése...
.gif)
Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 4 
Összes: 19
Jelenlévők:
