Amatőr Művészek Fóruma

Kedves Alkotótársak!

A korábbi műhelyezés tapasztalataiból kiindulva, 2018. szeptember 10-től új műhelyezési gyakorlatot vezetünk be a Pieris/AMF-en.
Szakítva a szerkesztőket végsőkig leterhelő, mégis kevéssé megtérülő háttérműhelyezéssel, ezúttal a mindannyiunk okulását közvetlenül szolgáló nyilvános értékelés és műhelyezés mellett döntöttünk.

Az új gyakorlat elsődleges célja a MINŐSÉG fogalmával ragadható meg.

mit tegyek
elvették a nagymamámat
ötéves voltam
emlékeimre régies
filtert szerkesztett valaki

Nagyanyám valakit sirat.
Ölében szakajtó, emlékkosár.
Nagyapám, kék szemében
apró mosolyok.
Egy tiszta kútvízzel teli,
régi bádogbögre.

rímbe szedlek
megforgatlak
vadaknak is odaadlak
keresztfának bús tövében
sisteregsz az üstökében

féloldalas feljegyzések
sorai közt elrejtőzve
bújócskázó hamisságok…
szégyentelen levetkőzve

hallgatás ül őszi ágon
köd szül cseppet szempillámon
sárban lábnyoma az őznek
melyben percek kergetőznek

nem temetheted
magadba
mindig visszatér
mint az óbor
részegít

tiszavirágból glóriád
hervadt éjszaka szemedben
újabb földre lépsz
az álomsziklák között
mennyire vagy egyedül

csak feküdtél némán
hiába mondtam bármit
üveges szemeid nem láttak
füleid nem hallottak

Szavakból szőni lehelet-vásznat, hogy röpítsen,
ahogyan röpített a hit, ami nem is volt, amit
csak úgy nyögtünk ki pórusainkon, mint kisdiák
az első cigaretta füstjét, de közben köhögtünk,

Szélben vitorlázó falevelek
halni készülnek víz tükrében.
Meztelen ágak holt karokként
merednek a csupasz égnek.

1.
Fekete tengeren, tépett vitorlákkal, horgony nélkül állok a vizeken,
körben az éjjel üvegkoporsója.
A part már nem is elképzelhető a fedélzetről..
ám égi szimfónia hasít

Mindig magában beszélt, és nem vágyott visszamenni az időben.
Abban a percben akart élni, ami megkövetelte tőle a józanságot.
Kimért hangulattal őrködött a díszletek felett.

Korán ébredt. A hajnal még csak derengett, lopakodó fényekkel, ébredező madarak ricsajával. A szobán, mint egy szellem suhant át a klímából kiáramló hűvös levegő, s meg-meglebbentette az ágyat keretező, pillekönnyű, fátyolszerű anyagot.
Gábor még békésen aludt. Nézte a férfit. Nem volt elég neki ez a pár nap, hogy az elmúlt közel két év fáradalmait kipihenje. A gondok szántotta barázdák az arcán csak még jobban kirajzolódtak. Ez még markánsabbá tette a vonásait.

hóolvadástól egész
a nagy viharokig kereslek
hídkorlátra faragtam
a szavakat bocsáss meg

diófa levele búsan rezeg
a fa is megérti bánatod
kéklő könnyem
megállíthatatlan pereg

ma minden magyar szóra
rideg sötét köd szitál
jaj te tétova óda
karján ringat a halál

A törvény örvénye önkényes,
csak a görények bőrére
vigyázva, körb'véve tőrt véde

van egy

éles emlékem készségfejlesztésről
amikor egyedül én nem álltam be
"adsz király katonát" játszani

. . . _ _ _. . . / Save Our Souls

egy percre elhal a csönd
addig a halogén is
böjtöl, és ismerem szabályait
amikor rendezetten kényszeres

Bölcs Nyugat

Veszni jöttem ím, s karodba omlanék
te Bölcs Nyugat, füvedre hull a szirmom,
neked pazarlom éveim s a kínom,
ám veled csitulgat el, ha bánt az éj;

Megjegyzés: Szonett-csokor

Összeborulnak a völgyek,
az erdők, a fák, a fények,
hátukat lelkednek támasztják
rebegő bordák súgta éji kéjek.

Úgy gurulnak előttem az elhasznált évek
mint gesztenyék játszó gyermek előtt
s velük hűlnek a foszló, színes álmok,
születnek és törpülnek a valóságok -

Mi az ablak, mi az ágy?
Miként írjuk meg Anyát?
Ki élte túl a hurrikánt?
Fekete-fehér szivárványt?

a ténfergő idő eltévedt
döntéseim az enyészet
porát nyelik,
néha kiheverik

Hegynek árnya fakó égbe
- éj kabátja mélységébe -
süllyedt Istenarcnak képe
felhők között Setét Folt...
...talán meséd igaz volt...

Kopaszodó, kövér férfiak lesznek
a példaképeim, akik elég dörzsöltek
elérni amit akarnak.

Olyan karakterekre gondolok például,
mint akit James Gandolfini játszott
a Maffiózókban.

Éjszakáink kivéreztetett sziluettjei közt,
a mímelt időtlenség szép ívű szerveivel,
varázsló szád kenyérmeleg leheletében,

mindig eltévelyedem
azt hiszem
ha itt vagy
felveszed a ruhám

Megjegyzés: versciklus, 2018. 06-2018. 11.

hajnalpírt fest arcodra a létem
bársony köntösben lobogó láza -
szépségbe olvadt gyöngyöző
csontváz a tested:

nekem az a része jut a kenyérnek amin rajt marad a cetli egy darabja ami megírja meddig fogyasztható
finnyogok persze meg a számat is elhúzom és amikor nem jön le a felirat akkor kiveszek egy másik szeletet

Szoláris fúzió által besugárzott
optimális lokalizációjú vegyes anyagdarab,
ultra-hosszú záridejű folyékonyságból
sziklavonulatoknak hulláma áramlik, forma
a valótlanságában relatív időben.

Nézem a filmet, darabos emlékeim,
színes diák záporoznak a hold alatt,
jégeső veri a nem létező arcokat,
tenyerem gödrében az évek múlnak.

Gyönyörű, rejtőző, kéjes artisztikum,
Szempár, mely örökre ott maradt,
Léptek, hangok, sötét misztikum,
Már csak levelek a fák alatt.

Kiki kikászálódott az ágyból, és mivel az ébresztőóra még nem csörgött, megnézte a világító számlapos órát. Negyed négy volt. Kábán, szinte még félálomban megindult a fürdőszoba irányába.
Kiki – polgári nevén Benkő Krisztina – tavasszal múlt tizenhét éves. Azonban a lányt mindenki csak Kikinek hívta. Több mint tíz éve sportolt, az élete volt az úszás.

Mióta elmentél, üresek a nappalok,
Nem világítja be fény a szobát, minden kopár.
Eddig ketten voltunk, s most egyedül ballagok,
Olyan vagyok, mint egy földhöz vágott pohár.

Rövid, ám végtelen várakozás után
Megelevenedik szívemnek ideája
S a Rejtett Völgy ölelése hív
A rengeteg megnyílik előttünk

Kisiklottam megint
oldalamra dőltem a homokban
szerintem már akkor is képes voltam kisiklani mielőtt a vonatot feltalálták

Festőzománc

ott állsz folytonos
újrarendeződésben
minden lélegzet befelé

Megjegyzés: Közös vers Bakos Fannival (BFanni).

Valóság a híg utcán ébredés,
bár elborítana a feledés.
Gyűrött papírarcú lángemberek.
Az a szűz tűz már szemükben sem él.