Amatőr Művészek Fóruma

Frissítés!!

Kedves Alkotótársak!

Az apeva-játék második fordulójában a legtöbb szavazatot a hetes sorszámú apeva kapta, azaz a második forduló győztese:

BFanni.

Szoros volt a verseny, és gyönyörű, ötletes apevák születtek. Megkérjük Fannit, hogy a következő játék témáját, illetve a beküldendő versek formáját határozza meg!

Köszönjük szépen a részvételeteket!

Csend honol.
Kimondhatatlan bíbor-csend.
A város felett égő fellegek.

Láttam ahogy a tehervonatok
húzták a hegyek felől az esőfelhőket
unatkozó erdők öklendezték ki
magukból a rétekre a csapzott vadakat

Lefelé folyik a Tisza,
Arckönyv-versfolyam sem vissza.
Először csak cseppen-csurran
tiszta forrás zugaiban.

Égre írlak
csésze alján őrizlek
mint az utolsó kortyot
torkomban keserű ízed

A madarak és fák májusi ünnepe alkalmából.
Festőzománc- Madarak I.

Csonkig égett láng.
Csillagkaput lakat zár.
Isten is halott.
Elföldelt galaxisok.
Főbe lőtt feltámadás.

Az első után rám legyintettek: majd a kemo kinyírja a többit. A kemo valóban kinyírná… Occam-ot. Úgyhogy a műtősnő tálcájáról felkapom a legelső eszközt, amit csak érek – Resano porcolló –, és úgy ragadom meg a markolatát, ahogy a rák Occam szegycsontjáét, aztán gyilkolásra kész állítom a szakorvos kulcscsonti mélyedéséhez.

Megjegyzés: Folyt. köv.

a csokival kezdődött
az édes Inota-szelettel
papírján három kéményóriás
csodákat ígért
és képzeletem naponta
átrepült a háztetőn

Csak három lépés, és nem kéne többé minden elutasítás után újra és újra foggal-körömmel kapaszkodnia a Reménybe. Csak három lépés, és az élet ezernyi nyűge is köddé válna pár pillanat alatt.

nézem a képed
és dúdolok

"Én nem is figyelnék és nem is nevetnék,
Ó, ha nem tudnám, hogy ő még csak most tizennégy.
Nem hisz a mesében - ez van a szemében,
Nem tudni mi van, mi van a fejében. "

Megpróbálta kiszabadítani a kormánylapátot és a csónak hátulját a rácsavarodott halászhálótól. Két kézzel erősen fogva húzta, rángatta, megpróbálta oldalirányban lefejteni, sikertelenül. Maga a háló piszkosszürke színű volt, a legszélén egy narancssárga szállal egészen körbe, valószínűleg a jobb láthatóság kedvéért. Ahogyan a mentőmellények színét is kiválasztották.

Hömpölygött a folyó, a sodrás olyan erős volt, hogy szinte beleszédült, amikor rápillantott. Visszataszító volt a mocskos áradat az otthoni medence áttetsző, fátyolosan fodrozódó vizéhez képest. Nehéz volt elképzelni, hogy ebben a piszkos lében érje a végzete. Egyszer olvasta valahol, hogy fulladáskor nem abba hal bele az ember, hogy a víz a tüdejébe kerül, hanem a vegetatív idegrendszer parancsára a gégefő zárja el automatikusan a légutakat és egyszerűen nem jut több oxigén a rózsaszín lebenyekbe. A víz csak később, a halál beállta után veszi birtokba azt, ahol normális esetben nincs keresnivalója.

lentről nézem
minden más
tükröd lealacsonyít
parancsszavaid
felsértik bőröm

– Gyere el velem iszogatni holnap este.
– Francokat – mordult Sean. Úgy állította be az infúziót, hogy az operáció végéig egyenletesen csöpögjön.
Daniel vigyorgott. Módfelett kedvelték egymást az indiánnal, de persze ezt egyikük se mondta volna ki. Az állatorvos asszisztens fiú kezdetben nagyon zavarónak ítélte meg, hogy a „doki” lényegében csak akkor szól hozzá, ha nagyon muszáj, egyébként képes egész napokat teljes csendben tölteni. Rengeteg időbe telt, mire egyáltalán megtűrte a közelében, de még ekkor sem kommunikált.

Kimondhatatlan a délután.
A madarak felcsipegetik
a gyöngyöző macskakövet.

Kétségtelen – gondoltam, ahogyan megpillantottam a lányt. A szállingózó, zöldes fény ellenére jól látható volt, amit csinált. Oda sem hederített a tenger morajlására, nem foglalkozott a játszin csillanó holdfénnyel, hanem négykézlábra ereszkedve a sás és a nád határán kutakodott. Időről időre elégedetten felsikkantott, és ilyenkor a kezét a szívéhez szorítva az addig magányosan álldogáló padjához sietett.

Teremtettél egy világot.
Beragasztott szemek
örökké keserűn vonaglanak.
A vágyak ollók.
A szavak háromszögekben járnak
éned absztrakciójában.

törik az ősi hegygerinc
oly feszesen állnak a pántok
csikordul vas
a gép harap
hallod

Lángba borult az erdő,
ropognak a nádak,
narancsnyelvek
kúsznak a magasba.

azt
hittem
róla hogy
jó parti lesz
nem bomba-gyáros

két
szemed
ölemben
felvillanó
meteorhullás

Vak
szemed
tükrében
arcom látom,
tenyér simítja.

Te
és én
két levél
a csupasz sors
ágáról hullunk.

mi
ketten
téridő
szövetén új
hullámot vetünk

Az
első
pillantás
bölcsője-e
az utolsónak?

Mint
tükör
a tükrön –
egymás bőrén
végtelenedünk.

Te
és én
összefont
kócos tincsek
talpaink alatt.

ég
felett
a mennyek
kapuján túl
hozzád visz az út

A
saját
magammal
találkozás
titka egy mély Ima.

Ha
talált
tekintet
álomkarcot
hagy nappalokon

Híd
lesz majd
fölöttünk.
Mindkét parton
mi integetünk.

kék
pilla
öleli
tekinteted
barátkozását

PU
atom
ön-pacsi:
Kirobbanó
láncreakció.

Szerda reggel. Két nappal vagyunk a nagy csoda ünnepélye után. Álszent ováció, hipnotizáló katolicizmus. Ha nem dolgoznék az Egyház csodaváró ünnepein is, sosem láttam volna egyik éjszaka a kórház színhibás, kis doboztévéjén a Discovery csatorna „Hiszel benne? ” című műsorában azt az elhallgatott tényt, hogy Mária Magdolna lopta ki Jézus testét a sírboltból.

Megjegyzés: *Szegycsont. Markolat.

Folyt. köv.

anyám nem adott ajándékot
szavakkal vert az ünnepen
önállóságod a csomagban tied
tettem rá zsineget vigyed
de nem változott semmi
a bűn büntetlenül nem maradt

Már nem hagyom üresen
bevetetlen kertem.
Most a gyomot tépkedem
csomókban belőle.
Munka közben, otthon
és álmomban is kapálom

A metró műbőr ülésén
szebb jövőről álmodik
mellette izzadságszagú nő
szuszogva tápászkodik
talán ezt megírja egyszer
a valóságban nincs vigasz

ha azt akarnám
hogy lássátok sebeim
milyen mélyek
s mennyire fájnak
levetném koldusruhám
fejemről tüzes koronám
lángoló trónom

Isten hazudik,
úgy hazudik, mintha hinne,
Istennel nem vitatkozom,
nem filozofálok
pohár bor mellett,