Amatőr Művészek Fóruma

Kedves Alkotótársak!

A korábbi műhelyezés tapasztalataiból kiindulva, 2018. szeptember 10-től új műhelyezési gyakorlatot vezetünk be a Pieris/AMF-en.
Szakítva a szerkesztőket végsőkig leterhelő, mégis kevéssé megtérülő háttérműhelyezéssel, ezúttal a mindannyiunk okulását közvetlenül szolgáló nyilvános értékelés és műhelyezés mellett döntöttünk.

Az új gyakorlat elsődleges célja a MINŐSÉG fogalmával ragadható meg.

az isteni szavak
rám hullott tollpihék
jő a szél

Richard Brautigan után szabadon, mert ez nem Amerika

*
jóslat

Partra vetett halak vergődtek egymásra,
ezüstről ezüst pergett le, és beszáradt
opállá az alkonyattól vert homokon.
A pikkelyeken üveges szemek mása:
tekintetük öntött ólom a dokkokon.
Belőlük kiolvasható sötét jóslat
láttat bennünket, kígyót faló kígyóknak.

Jókedvűen ébredt a természet ezen a szép, napsütéses reggelen. A harmatos fűben mindenféle bogarak, pillangók mozgatták meg kipihent tagjaikat, és a friss harmatban megmosakodtak.

Bámulatos ahogy a felhevült testéből
áradó folyók öntözik a tetszhalott földeket
szerelemnek hívják ezt mint a kondenzcsíkba
markoló madárszárnyak érintését
ami megborzongatja a bőrt verejtékcseppeket üt
a tarkóra lüktetést terít az ágyékra és nem beszél.

OBI-VAN Kellobi

Minden pillanatát élvezem a nagyiságnak. Ehhez hozzájárul az is, hogy naponta hallhatom, láthatom, ha másképpen nem, telefonon keresztül.

Fekete, veszett kutya a jövő,
magamra hagyott, örökre elment,
baljós a belélegzett levegő,
tudom sosem látom az egyetlent.

Akkor pont nem volt fény a világosságban.
Pont akkor jöttek nevesincs emberek.
Akkor már csak annyi volt a támpont,
ha lélegzel, majd utánozlak, és
én is levegőt veszek.

a gyerekek úgy vannak
mint a
lencsefőzelék

Magdaléna * (Főn X) * Húr-esz(l)mélet
2016/2018.

Felakasztottam magam
a karácsonyfára.
Csillogtam egy keveset,
körbeforogtam,

- Zümm-zümm! Milyen jó így repkedni! Mindent látni, ami történik a réteken, erdőben!
Leszállt a szebbnél szebb virágokra, kóstolgatta nektárjukat, beszippantotta bódító illatukat.
Egyszer csak nagy zümmögést hallott. Ijedten látta, hogy egy óriási dongó közeledik felé.

még minden csendes
a sötétben hasztalan keres
repedést a hajnal

most
avult árnyak bolyonganak
fejed felett
smirgli bársonyával
etetnek kíméletet
s te folyamatosan nyeled
keservedet
bensődet hideg rázza
bomlik a felépítmény
koordinátát vált a váza

Virtuálisan hitelesítve és átadva: 2018.11.23.

mindent veszni hagyni
és egy halom szemétnek tekinteni
az volna jó
minden tárgyamat
az ingeket melyeken
fehér sófoltok ütnek át

Hol az arany folyó vén partjához simult egy kanyarban,
Alábújva, mintha hátával neki rozoga hidat tartana,
S ott éppen, abban a kanyarban a víz fölé hajolva görbe,

Fáradt porhó tekergőző spirálokban lefelé
a gyártetőpala szürke égből
utolsó parázs leheletet krákogó kéményeken
ott ült fél seggel a petpalack pulóveres csend

1. Megírom a történelmet,

és ebben ti részt vehettek.

Nyújtsatok hát segédkezet!

Csatlakozik Oltalomhoz.
Esténként, szárnyaival magához ölel Benneteket.
Örök-zöld illatot hordoz.
2018.11.29. /2018.12.05.

Komódok mélyén
csillámló üveggömbök.
Csodára várva.

Hajamba hófehér hálót sző az idő,
már kérő tekintetek sem követnek,
a nihil borul rám, híg sárba dermedő,
fojtó-fűz a test, szabadon nem enged.

Felkelt a hold
a saját horizontján
napok keresték
teste gyönyörét

Vetélj hideg tenyerembe
s üvöltsd, hogy mily' átkozott
az asszony, aki dideregve
engem a világra hozott!

asszony ül az ágyon
fáradt arcán szarkaláb
szeméből a párhuzamok

csak a testem kellett
lelkem érintetlen hagytad
tüzem kialudt

Én nem születtem hosszú életre,
s már látom, rövidre sem nagyon.
Ha a tüdőm tévedésből vért köpne,
majd mosolyogva hagyom.

Tegnap véletlenül elhagytam az Időt.
Az Oktogonnál ejtettem ki.
Most ott áll, ásít némán,
Csókjai képeslapok.

(Apához)

Apa,
nem akkor hiányzol amikor illik,
és nem mindig könnyezem,

szerettem volna valamit felfedezni benned
ami nem volt meg de nem is lehetett mert
igazából ezt az elvárást én támasztottam
valamikor a gyerekkorom egy pontján

Állok a zuhogó záporban,
várom, hogy lemossa
emlékeim szürke porát,
mert az útnak pora van,
és a pornak útja van.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy akácosliget egy vadvirágos rét szélén. A ligetben kis házikó állt. Lakója, a méhész bácsi azon a szép, napsütéses tavaszi napon is a ház kertjében lévő méhkaptáraknál nézelődött, szorgoskodott.

A legújabb kaptárban világra jöttek a méhkirálynő gyermekei.

sötétedett amikor
minden este elment
énekelni
próbáltam vele
de három utca után is
leigázott

Örömpercből
Állíts fenyőt,
Cukor helyén mosoly a fény.

lepergett napjaim hegycsúcsán ülök
eldobbant szívhangok a zsebemben
tükrökből lóg le az arcom
vérszegény szilánkok zörögnek szememben

Ha elkezded, csináld végig.
Máskülönben el se kezdd.
Elveszíthetsz barátnőt, feleséget, rokonokat, talán még az eszedet is.
Talán nem eszel három-négy napig.

Megjegyzés: /fordította: Sági Ferenc/

Festő-és rekeszzománc

itt az ideje belátni
tél van

fekszel mellkasomon
(kemény a föld)
csillogó fogakkal

rövidülnek gyertyagyújtó
távolságok
elnémulnak lélekrontó
hamis átkok

Nem hiszem el, mit mondanak rólad,
Megszólítottalak s beléd szerettem,
Nélküled süllyedek egy feneketlen tóba,
Nem hiszem el, mit veled tettem.