Amatőr Művészek Fóruma

Festőzománc/enamel

A világ talán
Csak egy flancos [szí-dzsí-áj]
[Grín-szkrín] előtt ugrál
Minden ripacs fő-
És mellékszereplő
Minden képregényhős
Minden szupernő

Robbanok!
Keserű kedvvel.
Fekete szárnyakon,
rebbenő szemek.
Tilos a kijárás,
józanság kell

Telefonhívást kaptam a napokban. Egy egészségügyi terméket bemutató cég tagja - vagy annak megbízásából valaki -, egy kedvesen búgó női hang tolmácsolásában invitált termékbemutatóra. Megpróbálom felidézni és megosztani veletek, önökkel a közöttünk lezajló beszélgetést.

Amikor a nagy
nagy távolság közelebb
visz téged hozzá.

… menthetetlenül szerelembe estem, amely mély, mint a feneketlen óceán, tiszta, mint egy újszülött lelke és igazi… valódi… és tudod, én erre vágytam, hogy nyeljen el, ragadjon magával, sodorjon, s ne tehessek ellene semmit…

gyöngyvirág csillagok takarója alatt
holdálom ringat avarból vetett ágyon
álmod büszke gerincű fák tövében pihen
a mindenség végtelen ösvényét járod

talán legjobb a lendkerekes autónak
mostanság élni roppant veszedelmes
vaksakkot játszanak az idősek
aki nem marad bent lutriba dobja garasát

hogy ha még meg is
ölnél hogy elfelejtsél,
Barátom maradsz.

Mikor lelkem már mindenkit itt hagy
Te akkor is mellettem itt vagy
Mikor már elapad ajkam szava
Akkor is körbevesz szíved fala

Karanténba küldték a Mamust és a Papust,
Mert támad és száll a korona vírus.
Égen, földön mindenhol, jár a néma gyilkos,
Colombo bácsit kértem, fogja el a gyilkost.

Nem baj ha tévedsz,
hibákban él az élet
élj, hogy még élhess

csendes a tér
mozdulatlan az utca
a sarkaiból kifordult világ
szemeit lassan lehunyja

Szilánkjaira hullott a világ,
Tükrében meg láttam a valóságot,
De valahogy, nem volt az igazi,
Túl sok boldogság volt ott.

Ott, ahol vagy, ott
kell érezni azt, amit
amúgy nem akarsz.

A hajnali szél
lágyan zenél,
ablakom alatt
kotor a huzat.

Téged ez fáraszt
és elveszel a részleteimben,
de hát nő vagyok
és így sokszor rendezetlen.

Deres már a faág,
Sűrű köd járja át.
Járja, csak járja,
Kinek bírja a lába.

csendet reszel a nádas
alvókájával motoz a szél
görgeti a tegnapot maga előtt
biggyedt bajusza földig ér

Persze megint Istennel szeretnél takarózni, hogy majd a divinális akarat megmenti a helyzetet. De ez alkalommal már nem megy: megmaradásodért mostmár tényleg gondolkodnod kell, azaz sorsodért nem ruháztathatod másra a felelősséget, meg kell tudnod, miért jutottál ilyen helyzetbe. Pontosan: miért hagytad, hogy így legyen?

Amikor majd rá
kell jönnöd, szinte minden
álmod valóság.

Se nem szólítom a tavaszt,
se nem várom,
feltartani az időt - jó lenne azt,
de erre nincsen megoldásom.

Ámor nyila meglőtte szívem,
Szép lány csókja gyógyítja sebem.
Szerelemmel kezeli lelkem,
S vele boldogságra leltem.

A félelem ecsetje,
átfesti a valóságot.
A tudatlanság bölcsessége
fekete keresztet ácsol.

Megszületni, és meghalni,
csak egy pillanat az egész,
életünk egysége
csupán szemhunyásnyi,

Lesben áll
Vadra vár
Karmokat élez
Kedvre szomjaz
Rád talál

kendőt köt fejére csendem
pokolban izzik a szó
toprongyos énem a vesztes
eszményit hirdet a jó

hogy az emberek szerep után néznek, de a sors izolált bennünket. Megfestett vírusok vagyunk, elektromikroszkóp alatt, mindig is azok voltunk... Igazán a szerep szűnt meg, mert az élet élesre váltott. Forradalmak idején van ez így, akkor történik, hogy láthatóvá válik egy adott kor hamissága, s a másik alternatíva lép elérhető közelbe...

Képzeld el, állsz a sarkon, melletted elmegy egy villamos, ami meglehetősen tele van, pedig szombat este 11 óra 4 perc van, a többi ember a másik oldalon hánytat egy másikat, jönnek szemből, jönnek mögüled, mindenki boldog, mindenkinek van valami mondanivalója

És most jön a csend,
elvonul a nyüzsgés,
pihenni tér a beteg világ,
az ajtót bezárja maga után.

Csak a kislámpa fénye
maradhat a fürdőben,
mert ha nem látom én se’
gondoltam te sem fogod -
mire kell levetkőzzem.

Felszívódott eme határ:
a csillagos ég.

apám almabort is ihatott volna
magányos estéin a diófa alatti
rönkön üldögélve demizsonból
töltögette tele poharát

az égési sebet. Nem tudom, te vagy velem vagy az alkohol. Szemeid patakzanak a könnyből. Átlátnak rajtam, hisz te vagy az, aki nem sír.

Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat,
a szobában csend,
a lélekben rend,
csipetnyi fahéj, citrom illat.

Vírusokról

Távolból sejlik egy fehér vitorla,
messzi világok híreit hozza.
Messzire hallik egy merész tivornya,
hírnökök komor hajóján
fekete zászló leng kibontva,

Föld a természet termő talajában,
Kapaszkodik, reménykedik az élet.
Nap sugaraival fejlődve épülnek,
Tavasz bont megint új rügyeket.

Már mindenhol ott vagy,
bárhová is gondolok,
te lettél a középpont, a bizonyosság,
minden régi lépésem
hozzád vezetett,
és az ösvényt angyalok taposták.

a tegnap megrepedt égboltot
mára befoltozta a nap
apró foszlányok azért maradtak
nem múlt el nyomtalanul a szakadás
játsszuk azt hogy csak a díszítés

(társasjáték két személyre, avagy "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat")

Mivel folyadékról van szó, a borszobrászat első sorban lélekszobrászat, kisebb mértékben - mint borban az illat, szellemszobrászat.