Amatőr Művészek Fóruma

Kedves Alkotótársak!

A korábbi műhelyezés tapasztalataiból kiindulva, 2018. szeptember 10-től új műhelyezési gyakorlatot vezetünk be a Pieris/AMF-en.
Szakítva a szerkesztőket végsőkig leterhelő, mégis kevéssé megtérülő háttérműhelyezéssel, ezúttal a mindannyiunk okulását közvetlenül szolgáló nyilvános értékelés és műhelyezés mellett döntöttünk.

Az új gyakorlat elsődleges célja a MINŐSÉG fogalmával ragadható meg.

hóolvadástól egész
a nagy viharokig kereslek
hídkorlátra faragtam
a szavakat bocsáss meg

diófa levele búsan rezeg
a fa is megérti bánatod
kéklő könnyem
megállíthatatlan pereg

ma minden magyar szóra
rideg sötét köd szitál
jaj te tétova óda
karján ringat a halál

A törvény örvénye önkényes,
csak a görények bőrére
vigyázva, körb'véve tőrt véde

van egy

éles emlékem készségfejlesztésről
amikor egyedül én nem álltam be
"adsz király katonát" játszani

. . . _ _ _. . . / Save Our Souls

egy percre elhal a csönd
addig a halogén is
böjtöl, és ismerem szabályait
amikor rendezetten kényszeres

Bölcs Nyugat

Veszni jöttem ím, s karodba omlanék
te Bölcs Nyugat, füvedre hull a szirmom,
neked pazarlom éveim s a kínom,
ám veled csitulgat el, ha bánt az éj;

Megjegyzés: Szonett-csokor

Összeborulnak a völgyek,
az erdők, a fák, a fények,
hátukat lelkednek támasztják
rebegő bordák súgta éji kéjek.

Úgy gurulnak előttem az elhasznált évek
mint gesztenyék játszó gyermek előtt
s velük hűlnek a foszló, színes álmok,
születnek és törpülnek a valóságok -

Mi az ablak, mi az ágy?
Miként írjuk meg Anyát?
Ki élte túl a hurrikánt?
Fekete-fehér szivárványt?

a ténfergő idő eltévedt
döntéseim az enyészet
porát nyelik,
néha kiheverik

Hegynek árnya fakó égbe
- éj kabátja mélységébe -
süllyedt Istenarcnak képe
felhők között Setét Folt...
...talán meséd igaz volt...

Kopaszodó, kövér férfiak lesznek
a példaképeim, akik elég dörzsöltek
elérni amit akarnak.

Olyan karakterekre gondolok például,
mint akit James Gandolfini játszott
a Maffiózókban.

Éjszakáink kivéreztetett sziluettjei közt,
a mímelt időtlenség szép ívű szerveivel,
varázsló szád kenyérmeleg leheletében,

mindig eltévelyedem
azt hiszem
ha itt vagy
felveszed a ruhám

Megjegyzés: versciklus, 2018. 06-2018. 11.

hajnalpírt fest arcodra a létem
bársony köntösben lobogó láza -
szépségbe olvadt gyöngyöző
csontváz a tested:

nekem az a része jut a kenyérnek amin rajt marad a cetli egy darabja ami megírja meddig fogyasztható
finnyogok persze meg a számat is elhúzom és amikor nem jön le a felirat akkor kiveszek egy másik szeletet

Szoláris fúzió által besugárzott
optimális lokalizációjú vegyes anyagdarab,
ultra-hosszú záridejű folyékonyságból
sziklavonulatoknak hulláma áramlik, forma
a valótlanságában relatív időben.

Nézem a filmet, darabos emlékeim,
színes diák záporoznak a hold alatt,
jégeső veri a nem létező arcokat,
tenyerem gödrében az évek múlnak.

Gyönyörű, rejtőző, kéjes artisztikum,
Szempár, mely örökre ott maradt,
Léptek, hangok, sötét misztikum,
Már csak levelek a fák alatt.

Kiki kikászálódott az ágyból, és mivel az ébresztőóra még nem csörgött, megnézte a világító számlapos órát. Negyed négy volt. Kábán, szinte még félálomban megindult a fürdőszoba irányába.
Kiki – polgári nevén Benkő Krisztina – tavasszal múlt tizenhét éves. Azonban a lányt mindenki csak Kikinek hívta. Több mint tíz éve sportolt, az élete volt az úszás.

Mióta elmentél, üresek a nappalok,
Nem világítja be fény a szobát, minden kopár.
Eddig ketten voltunk, s most egyedül ballagok,
Olyan vagyok, mint egy földhöz vágott pohár.

Rövid, ám végtelen várakozás után
Megelevenedik szívemnek ideája
S a Rejtett Völgy ölelése hív
A rengeteg megnyílik előttünk

Kisiklottam megint
oldalamra dőltem a homokban
szerintem már akkor is képes voltam kisiklani mielőtt a vonatot feltalálták

Festőzománc

ott állsz folytonos
újrarendeződésben
minden lélegzet befelé

Megjegyzés: Közös vers Bakos Fannival (BFanni).

Valóság a híg utcán ébredés,
bár elborítana a feledés.
Gyűrött papírarcú lángemberek.
Az a szűz tűz már szemükben sem él.

Három történet

A dióverő rúd

Nagy becsben volt tartva, mert elég hosszú is volt, elég erős, és elég hajlékony is a dióverő rúd.
Gyerekkorom eszmélésétől ott volt a góré oldalában. Minden évben csak egyszer használtuk, de előtte és utána is ott pihent. Arra az egy napra vettük elő, amikor a diót vertük.

Akkor majd én elmondom.
Ez egy rádiójáték, a képzelet szüleménye –
Szólt a mikrofonba az Aranypolgár.

Maradok ember a buszra várva
Akciós termék aki így is drága
Úriember ki célra tör
Egy talkshowban témakör

Kórházban, hivatalban
már lepistabácsiznak.
Háziorvorsomtól per Pistukám -
neki főorvos úr dukál.
A piacon halljakend vagyok,
buszon, villamoson előre köszönök.

Eljött az ősz,
újra itt van,
hozott hűs leheletet,
komor fellegeket,
a vén platánfa ága
meztelenre vetkezett.

mikor megismerkedtünk, már tudtam,
hogy egyszer szembekerülünk
egymással.
nem is feltételezted, hogy kinőhetem
a "tekints úgy rám, mint a bátyádra"
viszonyunkat.

Míg fakóaranyba hull a nyár, megint
oroz, s a holt virágokat fakasztja;
sötét magányba bújik új tavaszra,
torz reményt regél a múltra és ha int,

születésüket túlélt gondolatok
fogságában elmém támad a tudat ellen
a félelem csupán ijedt kérdőjelem:
szökött csillagok üres helye az égen
egyenlet zárójeles ismeretlenében,
az elcsendesült érzelmekben
létem hiányát élem -

Utolsó gyökerét
a ház elé ereszti

még ma kihúzza a szemetet
kenyeret úgy szel mint rég
pulóverén pár morzsa

Részeim szétszóródásra vágynak;
meguntak engem, és az egészet.
Verőeremből szökőkút fakad,
szívemre rászakad az enyészet.

Ha a Nap kósza fényeit magához hívja,
az est kedvétől sötét a Hortobágy síkja,
ha a gémeskút korhadt, szomorú csonkja
az ég árbóca lesz, melyen felleg vitorla
lóg, leülök a fűbe, s a hátam meg az árok,

A harmadik szemmel látok megint.
Dúdoló ábránd-virág borítja
fantázia-hon azúrkék földjeit,
képzeletem ezernyi szirom-szája,
sohasem szűnő éhséggel lapul

önmagamba zártan
én teremtem
világom,