Hír: 2024 / I. Játék
2024, február 18. Idő: 22:14:31,
201 olvasás,
Aevie,
2024. I. Játékának címe:
*** JIVE AZ ELIZIUMI MEZŐKÖN ***
|
Tovább
2024-03-29 06:05:05,
9 olvasás,
Tristan Kekovian
,
A
ha úgy van gogoli köpönyeget ölt ő
mert rá szakadt sok vészterhes emberöltő
politikára nyelvet ölt ő
mert tabut és szégyentitkokat örökölt ő
de mondják a háta mögött: „ő
mily nyámnyila s bárgyú
de hiszi magáról hogy nagyágyú
elszabadult a hajóágyú”
|
Tovább
2024-03-29 06:05:05,
7 olvasás,
Déness
,
Utadon elkísér a harcos, ki békére vágyik,
Ott él a gyermek, ki egyre csak játszik,
Ott lesz a bátor, a szótlan, pár könnycsepp a borban,
S számon kér mindent a hűvös és a józan.
|
Tovább
Apeva: Kockásfülű nyúl
2024-03-28 07:05:04,
14 olvasás,
nyilas
,
Tudd!
Hogy a
szeretet
és gyűlölet,
sok embert legyőz.
|
Tovább
Regény: Szerelem a korona idején / EVE (4.)
2024-03-28 06:05:06,
15 olvasás,
Aevie
,
"Hogyan temetünk el ennyi embert?! ” 1.
Míg Dani azzal volt elfoglalva, hogy minden oldalról alaposan körberöhögjön, az ajtó melletti, személyzeti szekrényhez sétáltam, ahonnan műtős nadrágot és pólót vettem elő, amit aztán felhúztam a hálóing fölé. Nagyon kelletlenül, de fel kellett vennem rá Dani „OMSZ – Hivatás az életért” – pólóját, ami hiába ért a térdemig, a karácsonyi, kinti hideghez képest még így is nagyon alul voltam öltözve. Márpedig minél előbb ki akartam jutni. A kocsimat a hegyen hagytam, a férjem holttestét a kastélyban. Azt sem tudtam, hogy jutok így haza, sőt, abban sem voltam biztos, hol van az a hely: otthon. Danira néztem, az idióta vihogása irritáló vigyorba csendesült. Szerencsére, mert a sírás kerülgetett, és ő nem láthatott sírni. Azt soha!
|
Tovább
Próza: Egy el nem küldött levél II.
2024-03-28 05:05:05,
11 olvasás,
Tristan Kekovian
,
Helló csövi,
Egy ideje már úgyis azt érzem, van, hogy úgy nézel már rám, mint egy régi ismerősre, nem mint a friss húsra. Egyre ritkábban cápázol meg, a Fedél Nélkül-lel például sose jössz oda az Örsön, biztos láttál már a Kürt utcában, a szerkesztőségben. Meg hát észrevettem magamon, és észre is vetették velem a rehabon a segítők, hogy újabban már nekem is „levágós” reflexeim vannak. A szemünk például sok mindent elárul: van, hogy párszor, lopva, néma együttérzéssel pillantunk egymás meggyötört, szeretetre, elfogadásra éhes tekintetének a tükrébe, mondjuk a 37-es villamoson, de az is van, hogy inkább nem ismerjük meg egymást, és nem zavarjuk egymás köreit.
|
Tovább
Regény: Szerelem a korona idején / EVE (3.)
2024-03-27 08:05:05,
22 olvasás,
Aevie
,
Christmas Eve 2.
— A szíved is. Halott voltál a bokor alján. — Csak azért szomorodok el, mert ő is elszomorodik. — Fáj a fejed? Fényfóbia? Szédülés? Kettős látás?
Hátrafordul a köpenyéért, nyilván a kislámpát keresi benne, amivel a pupillámat kellene megvizsgálni. Na azt aztán nem! Összeugrik a gyomrom, és nincs kedvem többet mosolyogni. Észre is veszi, hogy feszengeni kezdek.
— Hányni kell? — kérdezi, miközben kezében maga felé emeli köpenyéből a kis lámpát.
Némán rázom a fejem, és lefehéredek. Összeráncolja a szemöldökét.
— Ugye nem akarsz megvizsgálni?! — rémülök felé.
— Nem akarlak, de muszáj.
|
Tovább
2024-03-26 07:05:04,
26 olvasás,
nyilas
,
Szellő ringat sok
virágot, rügyek nyíltak
a gyümölcsfákon.
|
Tovább
Blog: Embernek lenni
2024-03-26 06:05:02,
24 olvasás,
Déness
,
Van, akinek embernek lenni csak egyszerű, hétköznapi dolog, de van, akinek hatalmas kihívás. Az ilyen ember már nem viaskodik önmagával, mert megvívta benső csatáit.
|
Tovább
Vers: az űrhajó áll
2024-03-26 05:05:03,
19 olvasás,
alfabata
,
az űrhajó áll
az emberek repülnek
ló legel
emberek menekülnek
virág nyílik csendben
keresnek, elkerülnek
száz város épül, s tűnik el
|
Tovább
2024-03-25 20:05:59,
35 olvasás,
Öreg
,
Kicsi sovány öregasszony botorkált a Népszínház utcában, az egykori Csokonai mozi előtt. Kezében kis szatyor. A szemerkélő eső ellenére, régimódi, hosszú esernyőjét nem nyitotta ki. Inkább rátámaszkodott, mint egy botra. Hirtelen megszédült, elesett. Szatyrából néhány szem mogyoró és almák gurultak szét a sáros járdán. A következő pillanatban hárman vették körül. Középkorú férfi harcsabajusszal, duci nő, meg egy húsz év körüli fiú. Hasonlóságuk elárulta, egy család.
– Jöjjön, mamka. Segítünk – mondta az idősebb férfi rekedt, szétcigarettázott hangon, s összekapkodta a szétszóródott holmit.
– Hazakísérjük, nehogy megint elessen. Messze lakik?
– Csak itt a Víg utcában. Köszönöm. Maguk olyan rendesek.
|
Tovább
Regény: Szerelem a korona idején / EVE (2.)
2024-03-25 20:05:04,
19 olvasás,
Aevie
,
Christmas Eve 1.
A történetem karácsonykor kezdődik. És a történetek, amelyek karácsonykor kezdődnek, sosem végződnek jól. Az én történetem is ilyesmi, a különbség az, hogy az enyémnek még vége sincs. Mondjuk, eleje sem, úgy tűnik.
Behunyom a szemem. Barnával sokat beszélgettünk az öngyilkosságról. Barna a világ legjobb pszichiátere. A világon a legjobb barátom. Azt mondta, hogy a szakadék előtti utolsó lépés még az életnél is nehezebb. Hiába futsz a széléig, ott megtorpansz, és képtelen leszel arra a bizonyos utolsóra.
|
Tovább
Regény: Szerelem a korona idején / EVE (prológus)
2024-03-25 20:00:06,
25 olvasás,
Aevie
,
“Testem kereszt a semmiben. Úgy fáj, mint haldokló csillagoknak a ragyogás. Aztán esténként mégis maga alá kényszerít a nap, én csillagmezőn fogantam, ultraviola hittel. A szürkülő alkony fehér viaszt ken a sebre, hogy ellepje bennem a színeket. ” (A lány, aki érzelmeket evett)
“Hivatásom huszadik évének kezdetén csak egy lépés választ el attól, hogy megtanuljam, a legjobb, amit tehetek, ha hazudok. Közel lépni hozzá olyan érzés, mint gyónásra kész lépni a legsötétebb templomba. ” (A fiú, a renegátok őre)
Megjegyzés: Az "EVE" c. regény a "NORA" c. regényem második része, folytatása. Önéletrajzi regények.
|
Tovább
Vers: Cseppnyi óriások: Két világ között 01.
2024-03-25 06:05:04,
26 olvasás,
Déness
,
- Álomvilág -
MESÉLŐ:
A szellőleány megpihent,
A bús, Néma Hegyhez érve,
Eddig még sosem tett ilyet,
Csak cseppnyi életét élte.
|
Tovább
Játék/vers: Jive az elíziumi mezőkön
2024-03-25 00:15:21,
43 olvasás,
,
Ritmusát az élet adta,
s hogy benne voltál pillanatra,
halandó lélek, hát örülj!
Lásd: csapdába estél végleg,
eggyé lesznek a napok, s éjek,
túlnan vagy már mindezeken.
|
Tovább
Játék/vers: Jive az eliziumi mezőkön
2024-03-24 22:38:03,
45 olvasás,
,
tág pupillába égett reflexió
mindörökké gyönyörű
vagy évi egyszer látható
sziv árván(y)
én az örvénylő zöld füstben
a szellemekkel táncoló
te márványba zárt éden
fénysugár a szétszakadó égen
nihilből nihilbe jive-oló balerina
|
Tovább
Próza: Lélektakaró 15. rész
2024-03-24 09:05:06,
31 olvasás,
Sutyi
,
Annak a délutánnak az emlékét próbálta minél mélyebbre temetni a lelkében.
Úgy érezte ő az oka, hogy mindez megeshetett vele, hiszen a történet másik szereplője köztiszteletben álló ember volt a faluban.
Korántsem volt még nő, sőt kamasz sem, csak egy zárkózott, álmodozó gyereklány, aki csak jóval később értette meg, hogy akkor nőiségében alázták meg…
|
Tovább
Vers: A hársfán túl
2024-03-24 08:05:04,
18 olvasás,
Toth Janos Janus
,
Lépkedem, talpam monoton pecsét
Az úton hagyja létem egyszerű jelét.
Mintát rajzol, üzen, hogy itt jártam
Hosszú évek múltán haza találtam.
|
Tovább
Vers: Beköszöntött!
2024-03-24 07:05:04,
22 olvasás,
Pacsirta
,
Rügyeznek a fák, már pattan a lomb,
oly hirtelenül, mint ingről a gomb.
Nézd, a pitypangtól oly sárga a rét,
lépj óvatosan, hisz veszte a tét.
|
Tovább
Vers: Álmodni kell
2024-03-24 06:05:04,
18 olvasás,
nyilas
,
Érzésfolyam csurran-cseppen
melleiden, ott a mennyben
virágszirmos kelyhed szomjaz,
öröm, ahogy elnyel nyomban.
Testszerelem érintések,
mindkettőnknek volt már éden.
|
Tovább
Próza: Lélektakaró 14. rész
2024-03-22 08:05:04,
26 olvasás,
Sutyi
,
Nyár végére már az apja is hadra fogható volt, s mivel csak a szűk család maradt a házban a legapróbbak is munkát kaptak. Vizet hordtak az artézi kútról, ellátták a lábasjószágot, kukoricát morzsoltak, lisztet söpörtek a pékségben.
Faluhelyen mindig mindenkinek akadt munka korához és erejéhez mérten.
De mint afféle gyerekek, néhanapján próbáltak kibújni a feladat alól.
Azon a nyári kora délelőttön éppen beosont az utcai szobába, hogy az ablakra rajzszegezett indigó papír adta félhomályban előkeresse egyik kedvenc könyvét az Egri csillagokat. Amint megtalálta a hóna alá csapta, s elindult a kertbe.
De csak a veranda ajtajáig ért, amikor az apja hangja megállította:
– Gyere csak kislányom, lenne itt egy kis munka. Beszéltem Sanyival a téeszcsé agronómusával, s megkértem engedje meg, hogy répalevelet szedjünk a határban – s amint ezt kimondta azzal együtt egy zsákot nyomott a kezébe.
|
Tovább
Vers: Mifelénk
2024-03-22 07:05:04,
27 olvasás,
Toth Janos Janus
,
Mifelénk,
állandó lakcímen gond és baj lakik,
ablakot bedobó kölyök az öröm,
de csak néhanap rosszalkodik,
szilánk mosolyunk megcsillan a kövön.
Mifelénk,
az apák nem lesznek nagyapák,
túl hamar hajol le értük az ég,
olyanok ők, mint kivágott fák,
fakuló évgyűrűk közt nőnek a csemeték.
|
Tovább
Próza: Magyarázat
2024-03-22 06:05:04,
55 olvasás,
arttur
,
A magyarázat tulajdonképpen beázott magyar – hogy ne köntörfalazzak tovább. Ki meri áztatni a magyar nemzet polgárát? Ki mer magyaráztató lenni? De mivel magyarázunk, a magyarázat tény. Vannak magyaráztatók, és szükség szerűen: magyar ázottak. Akár egybe is lehet írni a magyaráztatás ugyanaz a magyar áztatással. Itt csak az a különbség, hogy magyar áztat magyart, vagy nem magyar magyaráz. A magyar magyarázás azonban eltér a nem magyar magyaráztatástól. Úgyszintén, a magyaráztató is lehet magyar, de nem magyar is. A magyarázás és a magyaráztató viszonya igen érdekes, nem nemzet-specifikus magyar jelenség. A magyaráztatóval az a helyzet, róla nehéz kideríteni, hogy amikor a magyaráztató magyaráz, akkor mi a magyarázat. Mert a magyaráztató magyar pontosan a magyaráztatással válik magyarázattá. A magyaráztatás azonban igazából magyar specifikum, a nem magyarok nyelvi korlátaik miatt soha nem érthetik meg a magyarázat, mint európai lét, narkótikumát. Erre csak magyar képes. Amint látni, kis nemzet vagyunk, szétszórt, de nem buta nép, mert nyelvünkben virágzunk. Ha nem magyar magyaráztatna, nem is lenne érdekes, nem is lenne érdemes a magyaráztatás.
|
Tovább
Vers: Édes Szülőföld
2024-03-21 11:05:05,
38 olvasás,
Napfeny
,
Június van.
Otthon rózsaszínbe borulnak a hegyek.
Havasszépe illata úszik felém,
S gyönge tövéhez odaláncolt szívem
Esdekel hazatértemért.
Fájón megrebbenek, visszhangként suttogom:
Édes szülőföldem, nemsokára megyek.
|
Tovább
2024-03-21 10:05:04,
21 olvasás,
Pacsirta
,
Élvezte a csípős hideget, a gyönyörű fehérséget, amíg elcsoszogott a boltig. Bevásárolt, s már indult is vissza. Néha meg-meg állt, nézte a havazást, élvezte ahogy az arcára hullnak a pihekönnyű pelyhek... talán gyerekkorában élvezte így utoljára, akkor nagy élmény volt... s most megint... olyan nagy élmény volt megint, hogy megülnek az arcán a hópihék... lágy volt, simogató, ahogy olvadni kezdett, még jobban feltartotta az arcát, hadd hulljon, lepje el ez a könnyű hófehér csoda... meg is állt egy pillanatra, hogy még magasabbra emelje az arcát, s akkor hirtelen csodát látott... ott a sűrű hóhullásban, ott a magasban a Papa mosolygott rá... ott látta lebegni őt. – Papa! – motyogott maga elé, majd meglódult, sietett volna felé, de ott volt két lépcsőfok, s erről megfeledkezett egy pillanatra, belebotlott majd teljes hosszában hanyatt esett... estében is a Papát látta, mosolygott rá... aztán hirtelen sötét lett.
|
Tovább
2024-03-21 09:05:05,
35 olvasás,
Öreg
,
– Elegem van ebből a vircsaftból! – csapott az asztalra Zeusz akkorát, hogy az aranykelyhekből kilöttyent a nektár. – Folyton civakodtok! Hatalmatokkal visszaélve zaklatjátok az embereket! Héra! Veled külön is beszélni akarok!
Héra elbiggyesztette a száját és megrántotta vállát! A többiek behúzott nyakkal várták, hogy elvonuljon a vihar.
– De, apám – szólalt meg halkan Herkules. – Unatkozunk. A halandók pedig pondrók.
Zeusz baljós lassúsággal fordult felé.
– Te mit keresel itt?!
– Már elfelejtetted, hogy ezer éve az istenek közé emeltél?
Zeusz kissé megrázta a fejét.
– Szóval unatkoztok? Pondrók? – villogott a szeme fenyegetőn. – Majd teszünk róla! Téged ötszáz évre száműzlek az emberek közé. Úgy fogsz élni mint ők.
|
Tovább
Vers: Cukros kenyér
2024-03-21 08:05:05,
24 olvasás,
Toth Janos Janus
,
Hol van már,
hol az a ráncos tenyér,
melyből rám kacsintott
a cukros kenyér
ezernyi csillogó szeme,
hová lett a kendő,
és széle alatt megbújó
két szemöldöke?
|
Tovább
Próza: A Kék Villám
2024-03-21 07:05:06,
29 olvasás,
arttur
,
A peronon várakozott a vicinális járatra, s ott hallott a szóbeszédről, miszerint voltak, akik utazhattak vele, s ezek különös emberekké váltak. Nem igazán törődött azzal, amit hallott, pedig később igazán szüksége lett volna a részletekre. A reggeli fény álmos kibontakozását nézte, bár a nap még alant volt, de az árnyékok rövidülésén már a kikelet jelentkezett. Egy picit mozdult a természet. Lázas, bágyadt volt a napfény, álmosság csapódott ki belőle. Furcsa suhogást hallott a váltók felől, azt hitte, szél támadt a jegenyék fölött, de amikor arrafelé nézett, látta, az ágak mozdulatlanul állnak. De alant, nos alant egy furcsa kék vibrálás keletkezett, mintha nyári délibáb ringott volna, de nem távolodott, hanem közeledett. A vicinális járat helyett egy kék motor bontakozott ki, amint közeledett, elámult áramvonalai és színe láttán. Nem volt egész áttetsző, furcsa kék színe volt, és úgy tűnt, mintha árnyak suhantak volna belső terében.
|
Tovább
2024-03-20 08:05:04,
25 olvasás,
Pacsirta
,
Egész éjjel havazott. A szél is süvített, csak reggelre csendesedett el. Nem lehet ilyen üvöltő szelektől aludni, legalábbis, Malvinnak nem ment. Sokáig forgolódott ágyában, mire végre elnyomta az álom.
Amikor felébredt, azonnal az ablakhoz sietett, hogy lássa, vajon havazik-e még. Jó nagy hó esett éjjel, mindenfelé havat lapátoló embereket látott, de még mindig sűrűn hullott a hó. Elbambulva nézte a nagy fehérséget, a szűzi tiszta havat, egészen megfeledkezve magáról és minden másról is. Nézte, csak nézte, mintha magába akarná szívni ezt a végtelen fehérséget, mintha magával akarná vinni egy messzi útra, mert ki tudja, megéri-e a következő telet, s a lelke mélyén vitte, vitte volna magával ezt a patyolat-tisztaságot.
Miután elfordult az ablaktól, csak akkor pillantott az órára, s megütközve látta, milyen késő van már. Nem is értette hogyan fordult elő vele, hogy így elaludt, hiszen már fél tíz volt.
– Muffin, hol vagy kicsikém, hogy nem ébresztettél ma? Muffin, hallod?
|
Tovább
Vers: Várom a Tavaszt
2024-03-20 07:05:04,
13 olvasás,
Toth Janos Janus
,
Szél jár a fák között, lehelete jég
Arcomba fúj, lelkem is remeg,
A hold arca sápad, kékül az ég,
A bokrokon ébredező veréb sereg.
|
Tovább
Ez+az: nem is lehet
2024-03-20 06:05:04,
27 olvasás,
arttur
,
tudni miért
de önhatalmú
rendszerekbe
illeszkedtek a szavak
pedig csak
annyi történt
hogy feljött
a telihold
|
Tovább
Apeva: Lángoló éj volt
2024-03-19 06:05:04,
24 olvasás,
nyilas
,
Ránk
ragyog
a félhold,
a szerelmünk
lángoló éj volt.
|
Tovább
Vers: Virág a várudvaron
2024-03-19 06:05:03,
27 olvasás,
Déness
,
Lehetsz akár szegény ember,
Ha jóban vagy Isteneddel,
Nem az arany gazdagságod,
Mert a csodát nem csak várod.
|
Tovább
Vers: Aevie - Janus - Déness: Jövőnk záloga
2024-03-18 12:05:04,
43 olvasás,
Déness
,
Déness
Ha a szívek összebújnak,
És már csakis a szél motoz,
Az ágak épp annyit súgnak,
Hogy földre hull egy kis toboz.
|
Tovább
Novella: Az élet apró örömei
2024-03-18 11:05:05,
30 olvasás,
entizenharom
,
Oly hosszú ideje kínozta már ez a végtelen nihil, ez a sótlan és sivár kietlen válság, hogy a végén már nem is tudta… de végül is mindegy volt.
Aztán végre eljött a várva várt nagy nap. Az ihletettség napja. A felragyogó hajnal földöntúli fénye, mennyei szökőkútként aranyozta be hősies lelkét.
Minden dolog a létezés folytonos viharában, kristálytiszta értelmet nyert.
A kertben a kedvenc Százszorszépek ezer színben pompáztak, a tarka madarak az ágakon csak neki trilláztak és a vad fémszínű bogarak örömtáncot lejtettek az ősi fák tövében, miközben a szilaj szürke fellegek alatt a vad északi szélhordák kegyetlen ádáz csatát vívtak.
|
Tovább
Novella: A második iker
2024-03-18 10:05:05,
34 olvasás,
Öreg
,
Tölgyes Jakab arcán jókora pofon csattant.
– Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád!? – rivallt rá anyja.
A tizenhárom éves finom vonású fiú, nem sírt. Duzzogva pillantott testvérére.
– Nem is a bátyám. Csak tíz perccel öregebb, mint én.
– Ne feleselj! – folytatta az asszony. – Miért van az, hogy ha valahol kitörik egy ablak, ha valahol verekedés van, Tölgyes Jakab benne van a dologban. Ki csavarog kijárási tilalom alatt!? Sohasem Tölgyes Péter, mindig Tölgyes Jakab. Szégyent és bajt hozol a családra! Mi lesz így belőled!? Rácsok mögött végzed! Ma reggel is Mőzler néni panaszkodott, hogy szemtelen vagy a lányával.
|
Tovább
2024-03-18 09:05:04,
27 olvasás,
nyilas
,
Nemsokára itt
a nyuszi, öntözheti
Rékát, a Guszti.
Oszlik a köd a
város felett, a sápadt
Hold, messze lehet.
|
Tovább
Vers: Pusztám
2024-03-18 08:05:04,
19 olvasás,
Toth Janos Janus
,
Pusztaságom édes síkom,
régi bölcsőm, majdan sírom,
ne hederíts balga szóra,
ne haragudj hegylakóra!
|
Tovább
Vers: a keresés
2024-03-18 07:05:03,
23 olvasás,
arttur
,
a keresés
az egyik legveszélyesebb
illúzió elrejti előled
amit találhatnál
az alkony se hű
a változáshoz
jármába fogná a
sötétséget
így a titokhoz
eleve
esélytelen
|
Tovább
Vers: Lewédia
2024-03-18 06:05:03,
23 olvasás,
Tristan Kekovian
,
egyesek jeleztek,
és a kenéz legények
megtértek hát a vezérnek
de verembe vesztek
|
Tovább
És a folytatás...
Címkék...