Az emberek közt élt,
Közülük csak egy volt,
Így nem látta a célt,
Harang érte nem szólt,
De ott volt a fény,
Ott volt szemében,
Más élet vágya
Dobogott szívében.
Refrén:
Angyal volt már réges rég,
Bár angyal volt, de nem tudta még.
Tisztasága messzire fénylett,
A sűrű sötét éjben,
Szíve mélyére senki sem nézett,
Ó, én ezt nem értem.
Kitaszított lett belőle,
Mert más volt, mint az átlag,
Arcát temette kezébe,
S könnycseppé vált a bánat.
Már évek óta így élt,
Mert félt a változástól,
Csak adott és nem kért,
Sok jót önmagából.
Kihasználták oly sokan,
Az ember gonosz lény,
Így nem élhetett boldogan,
És kihunyt a tiszta fény.
Új útra vitte a lába,
Be a Magány erdejébe,
A Bánat lett a társa,
S jártak kéz a kézben.
Refrén:
Angyal volt már réges rég,
Bár angyal volt, de nem tudta még.
Tisztasága messzire fénylett,
A sűrű sötét éjben,
Szíve mélyére senki sem nézett,
Ó, én ezt nem értem.
Kitaszított lett belőle,
Mert más volt, mint az átlag,
Arcát temette kezébe,
S könnycseppé vált a bánat.
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!