Maszatos arcú angyalok voltunk,
De emberré fejlődtünk vissza,
Legbelül tán mégsem változtunk,
S ez lehet a szebb jövő titka.
Bridge:
Szeretni, és szeretve lenni...
Ennél többet nem kérhet senki.
Szeretni, és szeretve lenni...
Az élet értelme tán csak ennyi.
Lehetnék dalról álmodó gitár,
Mely portól sújtva, a sarokban áll,
Vagy szárnyaszegett, apró madár,
Összekuporodva csak csodára vár.
Refrén:
Hang vagyok,
A riasztó, fekete csendben.
Hang vagyok,
Különben halott a lelkem.
Folyamként áradok,
Madárként szárnyalok,
Amíg a dal lelkemben él,
Ha léteznek angyalok,
Jönnek majd szebb napok,
Mosolyod nekem a legszebb esély.
Ha naphosszat a Közönyt markolod,
Ködbe vésznek a fények, s a lángok,
Ha álmaid majd újra vállalod,
Életre kelnek az elfeledett táncok.
Mikor fáradt arcodon lélekmosoly pihen,
Legbenső önmagad megosztod velem.
Megérintve arcod lelkedhez érhetek,
S ennél már többet nem is kérhetek.
Bridge:
Szeretni, és szeretve lenni...
Ennél többet nem kérhet senki.
Szeretni, és szeretve lenni...
Az élet értelme talán csak ennyi.
Refrén:
Hang vagyok,
A riasztó, fekete csendben.
Hang vagyok,
Különben halott a lelkem.
Folyamként áradok,
Madárként szárnyalok,
Amíg a dal lelkemben él,
Ha léteznek angyalok,
Jönnek majd szebb napok,
Mosolyod nekem a legszebb esély.
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!