Ne indulj kérlek,
Ezt el kell mondanom,
Mert elveszett a lényeg,
S tán nem lesz több alkalom.
Fehérre mázolt hazug szavak...
A léleknek színtiszta méreg,
Néhányszor megtagadtalak,
De elvesznék nélküled végleg.
Néha úgy érzem félek szeretni,
Kérlek taníts meg újra...
Pokoli zajban békét keresni,
Mert ez a jövő kulcsa.
Sártengerben naponta úszva,
Kérlek taníts meg újra...
Ugye még itt élsz bennem,
Egy hang gyakorta súgja.
Nélküled tudom jól mi vár,
Száz és száz lélekhalál,
Nélküled a semmit markolom,
Nem lesz mosoly, csak fájdalom.
Nélküled üres pohár leszek,
A Magány asztalán,
S nem lesz ki újra töltse,
Lelkemnek udvarán.
Hát ne indulj még kérlek,
Valamit el kéne mondanom.
De szóljon most egy dallam,
Elmondani még nem tudom.