A szó kétélű penge,
Lelkünkön ejt örök sebet,
Nem ez volt Istennek terve,
S félek, már mit sem tehet.
Közönyből épül óriási vár,
Kapzsiság ígér szebb napot,
Életért sikít éhező száj,
Valóság ez, vagy álmodok?
Refrén:
Látszólag minden rendben,
De Isten a jövőnkbe lát,
Könnyet ejt értünk csendben,
Mi lesz, ha a jövőnk nem írjuk át?
Mosolyunk hervadó emlék,
Az Éj urát szolgálják csak a fények,
A Remény didergő vendég,
Ez nem álom, egyre jobban félek.
Refrén:
Mert látszólag minden rendben,
De Isten a jövőnkbe lát,
Könnyet ejt értünk csendben,
Mi lesz, ha a jövőnk nem írjuk át?
Megjegyzés: Kb. három éve írtam a dal szövegét.