Maszatos arcú angyalok voltunk,
De emberré fejlődtünk vissza.
Legbelül tán mégsem változtunk,
S ez lehet a szebb jövő titka.
Bridge:
Szeretni, és szeretve lenni...
Ennél többet nem kérhet senki.
Szeretni, és szeretve lenni...
Az élet értelme talán csak ennyi.
Lehetnék dalról
Álmodó gitár,
Mely portól sújtva
A sarokban áll.
Vagy szárnyszegett
Apró madár,
Összekuporodva
Csak csodára vár.
Refrén:
Hang vagyok,
A riasztó, fekete csendben.
Hang vagyok,
Különben halott a lelkem.
Folyamként áradok,
Madárként szárnyalok,
Amíg a dal lelkemben él.
Ha léteznek angyalok,
Jönnek majd szebb napok.
Mosolyod nekem a legszebb esély.
Ha naphosszat a Közönyt markolod
Ködbe vésznek a fények, és a lángok,
Ha álmaid majd újra vállalod ,
Életre kelnek az elfeledett táncok.
Mikor fáradt arcodon
Lélekmosoly pihen,
Legbenső önmagad
Megosztod velem.
Megérintve arcod
Lelkedhez érhetek,
S ennél már többet
Nem is kérhetek.”
Bridge:
Szeretni, és szeretve lenni...
Ennél többet nem kérhet senki.
„Szeretni, és szeretve lenni...
Az élet értelme talán csak ennyi.
Refrén:
Hang vagyok,
A riasztó, fekete csendben.
Hang vagyok,
Különben halott a lelkem.
Folyamként áradok,
Madárként szárnyalok,
Amíg a dal lelkemben él.
Ha léteznek angyalok,
Jönnek majd szebb napok.
Mosolyod nekem a legszebb esély.
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!