Navigáció


RSS: összes ·




Klipp: A jövő záloga

2019-05-12 08:05:01, 540 megnyitás, Ravain, 5 hozzászólás

Versdal


Maszatos arcú angyalok voltunk,
De emberré fejlődtünk vissza.
Legbelül tán mégsem változtunk,
S ez lehet a szebb jövő titka.

Bridge:
Szeretni, és szeretve lenni...
Ennél többet nem kérhet senki.
Szeretni, és szeretve lenni...
Az élet értelme talán csak ennyi.

Lehetnék dalról
Álmodó gitár,
Mely portól sújtva
A sarokban áll.

Vagy szárnyszegett
Apró madár,
Összekuporodva
Csak csodára vár.

Refrén:
Hang vagyok,
A riasztó, fekete csendben.
Hang vagyok,
Különben halott a lelkem.
Folyamként áradok,
Madárként szárnyalok,
Amíg a dal lelkemben él.
Ha léteznek angyalok,
Jönnek majd szebb napok.
Mosolyod nekem a legszebb esély.

Ha naphosszat a Közönyt markolod
Ködbe vésznek a fények, és a lángok,
Ha álmaid majd újra vállalod ,
Életre kelnek az elfeledett táncok.

Mikor fáradt arcodon
Lélekmosoly pihen,
Legbenső önmagad
Megosztod velem.

Megérintve arcod
Lelkedhez érhetek,
S ennél már többet
Nem is kérhetek.”

Bridge:
Szeretni, és szeretve lenni...
Ennél többet nem kérhet senki.
„Szeretni, és szeretve lenni...
Az élet értelme talán csak ennyi.

Refrén:
Hang vagyok,
A riasztó, fekete csendben.
Hang vagyok,
Különben halott a lelkem.
Folyamként áradok,
Madárként szárnyalok,
Amíg a dal lelkemben él.
Ha léteznek angyalok,
Jönnek majd szebb napok.
Mosolyod nekem a legszebb esély.



Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 335
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 360

Page generated in 0.2641 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz