Végtelen sikátor,
Párát emészt,
Mohatakaróba bújtatott élményt.
Zúdulón zokog
Ereszcsatorna,
Rám vicsorgó oldala.
Póznára vetődve
Csavarodott tél,
Magával húz, vonz feléd.
Kifésülném az utca ráncait,
Támolygó sötétjét.
Kicsúfolnám rideg kellékeit,
Feslett köntösét.
Görnyedt fák,
Rozsdás lakat
Ajtónak dőlt hangulat.
Erkélyek, alvó
Tetőcserepek,
Magányos, őrzött díszletek.
Kifésülném az utca ráncait,
Támolygó sötétjét.
Kicsúfolnám rideg kellékeit,
Feslett köntösét.
A macskakövek alattam örvénylenek,
Örvénylenek. Kocka kavalkád.
Tócsába loccsant, viaszból faragott fehér hold ázik.
Egykor itt járt vasszekér mély hangja visszhangzik.
Kifésülném az utca ráncait,
Támolygó sötétjét.
Kicsúfolnám rideg kellékeit,
Feslett köntösét.
Piacsek László Zoltán (szöveg, zene), Purger Valéria (szöveg) és Sári Zoltán (zene)