Amatőr Művészek Fóruma

Esik. Tetőkön zengő halk altató.
Mint tollászkodó feketerigó,
úgy fénylik fenn sötét felhő-pihe,
és hull szikkadt gyökérre gyöngyszeme,
hólyagos-szürkéket álmodik a tó.

Az ég bozontja fák ágára hajol,
cseppektől fénylő levelek alól
kikacsintgat néha fürgén a nap,
mint fogasra akasztott fénykalap
billeg, a szomorú párával dacol,

reménye fénytelen, sápadt, fakó,
tócsák fodrain meg-megcsillanó
halvány tűhegy, utolsó gondolat,
befejezetlen végső mozdulat.
Esik. Tetőkön zengő halk altató.