Navigáció


RSS: összes ·




Zene: Elbo: Engedj el (Demo)

2014-01-05 17:29:08, 1031 megnyitás, Elbo_official, 0 hozzászólás

Rap


Szöveg:
Voltam koldus, voltam király, jártam sötét helyeken.
Nyomor negyedekben, hó borította hegyeken.
Volt idõ hogy szerettem, és volt amikor nem,
volt hogy elvesztem, de még máig sem értem.
Hogy miért mondják az idõre, begyógyítja a sebeket,
hisz vérem folyik miközben, járom a bús tereket,
pedig ezer év is eltelt már, azóta, hogy láttalak,
de azt hiszem a pillanattal együtt jól bezártalak,
a szívembe és azóta is, egyfolytában marsz belül,
de eldobtam a kulcsot, így magányom elszenderül.
Nem rángatja láncát, ezzel fojtogatva engem,
csak te õrölsz már belülrõl, nem nyugszol ott bennem.
Nem számít bármi jön, hisz holnap úgyis felkelek,
de mielõtt lefekszem, ma mindent felégetek.
Magam mögött nem hagyok már semmit, ami fáj.
Csak nézem ahogy lángoktól sikoltozik a táj.

2x
Elmentél itt hagytál, semmi más csak szívem fáj.
Nincs tovább végállomás, egy megtört szív s egy vallomás.
Felednék, de nem merek az elmúlásban lépkedek,
rémálmok szép emlékek, itt a jövõm vigyétek.

Másnap nyugodtan, kipihenve felébredek,
de eszembe jut nem mondtál, még annyit sem hogy ég veled,
eltûnt ketreced, és te sem vagy már benne,
mégis úgy fojtogat mintha még mindig itt bent lenne.
Tehetetlen vagyok, mond hányszor égessem fel világom,
hogy ne érezzem hiányod, csak ezt az egyet kívánom.
Had éljek nélküled kérlek, ne kínozz tovább engem.
Elsorvadok a fájdalomtól, engedj tovább mennem.

Ha kiengedném hangomat elsöpörné a világot,
ha elpusztult már minden akkor kérdezd majd meg ki bántott.
Remélem, hogy haragom nem fordul majd ellened,
de ha mégis akkor ígérd meg, hogy azon nyomban megteszed.
Döfd át szívem amivel oly, mélységesen szeretlek.
Ne sírj csupán tedd meg, más különben én temetlek.
Megígértem neked saját magamtól is védelek,
mélyen szemedbe nézek, te értesz és én értelek,

2x
Elmentél itt hagytál, semmi más csak szívem fáj.
Nincs tovább végállomás, egy megtört szív s egy vallomás.
Felednék, de nem merek az elmúlásban lépkedek,
rémálmok szép emlékek, itt a jövõm vigyétek.

Úgy szeretlek, hogy ezzel néha saját magam bántom.
Megesik, hogy szeretteimre is kardom elõ rántom.
Mert nem bánthat meg senki, a fájdalmadat legyõzöm.
Két szemednek ragyogását én mindörökre megõrzöm.

Csak arra kérlek engedj el, hogy ilyet én nem kérhetek?
De hiányod megpecsételi, hátralévõ létemet.
Csak egy pillanatra kérlek, gyere még egy kicsit vissza.
De elmentél és a föld most szomorú könnyeimet issza.

4x
Elmentél itt hagytál, semmi más csak szívem fáj.
Nincs tovább végállomás, egy megtört szív s egy vallomás.
Felednék, de nem merek az elmúlásban lépkedek,
rémálmok szép emlékek, itt a jövõm vigyétek.



Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 86
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.19 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz