A limerik (vagy angolosan: limerick) abban a formában, ahogy ma ismerjük, a viktoriánus Anglia Janus-arcú terméke. Az egyik arcát Edward Lear, a nonszenszversek írója és illusztrátora tette olyan népszerűvé, hogy a vicclapokban valóságos népmozgalommá vált ilyen ötsoros, AABBA rímképletű badar versikéket fabrikálni, melyeknek első sora általában személynévre végződött, vagy a várost nevezte meg, ahol a limerik szereplőjével a további négy sorban elbeszélt bámulatos badarság megesett. A Janus-arc másik fele a prüdériájáról híres korszak visszájáról tekint ránk. Ez az értelmiség obszcén folklórja, amely a XX. század közepéig csakis szájhagyomány útján terjedt az irodalmi berkekben, egyetemek táján, a katonatiszti karban, de bizony a felsőbb papság köreiben is, hasonlóan a malac viccekhez, csak éppen virtuózan leleményes rímekkel, énekelhető formában előadva. A műfaj illetve a versforma valójában sokkal régebbi eredetű, csíráit már a középkori angol költészetben is kimutatták. Büszkék is rá az angolok, és annyira a nyelvükbe ágyazottnak tekintik ezt a formát, hogy azt tartják, jó limeriket írni csakis angolul lehet. A limerick megjelenési formája: AABBA rímképletű, rövid, humoros – gyakran abszurd – versike, amely-nek speciális ritmusa és jellegzetes tartalmú – a limerick szereplőjét meg-nevező – kezdősora van. A klasszikus ritmus – amely alól persze több kivétel lehet – következő:
ti ti tá ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá ti ti tá
A ti ti tá versláb neve anapesztus. Magyarul egyre inkább elfogadott a „limerik” írásmód és Kosztolányi nyomán a „badar” szó is használatos.
Langford Reed limerick-történész szerint a versforma Franciaországból származik és a 18. században került Nagy-Britanniába. Nevét Limerick ír városról kapta. Az elnevezés első dokumentált megjelenése az angol nyelvben 1898-ból származik (New English Dictionary) 1820-ban és 1822-ben jelentek meg az első angol limerick-gyűjtemények Tizenhat csudálatos agg hölgyek históriája, illetve Tizenöt úriemberek anekdotái és kalandjai címmel. Az angol irodalomban a leghíresebb limerick-költő Edward Lear, ő maga azonban badar versek (nonsense poetry) névvel illette saját költeményeit. A viktoriánus korban Dante Gabriel Rossetti és Alfred Tennyson írtak limerickeket.