Amatőr Művészek Fóruma

Könnyű osztani az észt: szakadt,
bársonyfotelbe süppedve
forradalomról filozofálni, meg
arról, hogy meghalni jöttél,
nem élni jól. Krisztust játszani
csíkos köntösben, pofázni,
hogy így, vagy úgy, de elvégzed
a melót. Ki a fasz vagy te?

Megjegyzés: Krisztus után 2017. június 12.

Majmok állnak fel
precíz alakzatokba?
Leugranak tán a
hidakról elragadni
elsőszülötteiteket?
Bedőlnek otthonaitok?

Megjegyzés: Krisztus után 2017. május 5.

Ők lopnak, Ti dolgoztok?
Jól van ez így, azt gondolod?
Gyere, szavazz ránk, tedd a dolgod!
Akkor majd mi lopunk, míg Ti dolgoztok.

I.

Semmi absztrakt, semmi elvont, semmi konkrét.
Csak sunnyogás a Váci utcán, ahol az ég is szebb kék.

Mások sietnek, én nem galoppírozok.
De az sem gond, ha Fmint egyhelyben toporog.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. április 26.

Sötétben jönnek merőben sötét gondolatok,
meztelen hangulatok az eléd rakosgatott
letöltési listákon.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. április 22.

Sós döghagyma
Brumm-brumm
Ló váladék
Brumm-brumm

1. Kezdem a cím értelmezésével. Mire utal a halálmotívum vonala? Az Értelmező Kéziszótár a vonal egyik jelentését így fogalmazza meg: egymással érintkező, egymáshoz közeli tárgyak, személyek sora (fasor vonala). Nos, mi a Radnóti Miklós költészetében jelentkező halálmotívumok összefüggő sorát kíséreljük meg bemutatni időrendi sorrendben, egyfajta rendszerben: mikor jelentkeznek, hogyan érzékeltetik a költő halálsejtelmét, félelmét, a halálra való készülődését és beletörődését? Azokat a költői képeket találja meg itt az olvasó, amelyeknek jelentését, hangulatát, nyelvi-képi megoldását a költő haláltudata határozza meg.

A novella két főszereplős konfliktust mutat be, a helyszín egy iroda, a cselekmény az érdekek közötti ellentétek egymásnak feszülését írja le, melynek témája a lét – nemlét, avagy misztikum... egyfajta átkacsintás a túlvilágra, illetve onnan az emberi valóságból kiragadott néhány órácskára. A legvégső órákra.

A mű két főszereplő személye közötti hasonlóság nem mindennapi iróniával került bemutatásra. Munkamánia. Míg az elnök – a társadalmi ranglétra csúcsán álló első ember, tehát foglalkozásának ténye nyilvánvalóvá teheti a túlhajtottságot, addig másik szereplő személye nem következtethet erre. Nem is vagyok biztos abban, hogy az író tudatosan vonta e párhuzamot. Ha igen, akkor bravo!

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Nem félek már a sötétben
Mert sötét lettem lelkemben
Nem fázok már a hidegben
Mert jég költözött a szívembe

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Ez a vers egy "iskolavers". A téma, a tartalom és a stílus is arra vall, hogy tizenévesen éppen eleged van valamiből, vagy nincs eleged csak éppen a véleményedet szeretted volna elmondani, és ezt próbáltad versbe önteni. Ha úgy veszem, a viszonylag érthető tartalom mellett a versnek van csattanója is, ha nem is túl nagy. Maga a tartalom egy (sorozat-) filmforgatás álomszerű leírása, amelybe beleszőtted a saját (mostani) életedet és a véleményedet is az életben (hétköznapokban) betöltött szerepedről. Mindez idáig rendben is van, érthető a dolog, de mint vers, lehetne "erősebb", "szépirodalmibb", vagy akár "kortársabb" is.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

(jegyzet-hozzászólás jellegű kritika)

Talán jobb lett volna, ha nem tudom, hogy milyen versforma az, mivel első felolvasásra nekem ez (már mint a ritmus) nem is volt észrevehető. Közel sem arról van szó, hogy nem jól írtad meg a verset, inkább arról, hogy a hatodfeles jambusok nem "ütik" meg annyira a fülemet, mint például a hexameter. Érdekes módon, annak idején "beleszaladtam a szapphói lakodalomba", amikor is egy tökéletesen szapphói sorokban megírt verset jól lehordtam, mert nem tetszett. Sajnos az én fülem úgy van beállítva, hogy csak a diszkó, a metál és a hexameter ritmusát hallom ki nagyon erőteljesen.:) Megjegyzem, szerintem sokak füle ugyanígy van beállítva, mivel a hexameter, pattogó ritmusából adódóan különösen jól alkalmazható versírásra a mi nyelvünkön.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Látom, egyedül vagy, és menekülsz.
Nem maradsz, nem harcolsz, csak várod őt.
Várod a benned fogant képzetet, ideát,
egy hőst, ki megold minden problémát.
Nem csak te várod őt, bár hiába,
Szupermen halott, hiába kiáltasz.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

(Talán megengedhető, hogy ezt a kritikát – végig - a szerzőt megszólítva írom. Köszönöm.)

Kedves Áron!

Köztudott, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Írtam már párszor, hogy nehezen értem a verseidet, ám az utóbbi időben, valahogy úgy írsz, hogy teljesen érthetőek, nem találom őket elvontnak. Persze, nem hiszem, hogy ez a sok év alatt összegyűlt hozzászólásaim kedvéért van így. Ezt a versedet is teljesen jól értem, tökéletesen átjön a tartalom, a mondanivaló, sőt vele a szomorkás, megható, s talán a (boldogságtól) fájó szeretetérzés is.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Csenddé váló szavaink nyomába lépve végtelenbe érünk


(rövid, kissé rendhagyó kritika)

"Ezt a történetet nem lehetett átfutni. Bele kellett bújni, és megtalálni a saját belső hangunkat" -írja Carie, és igaza van. Én azonban nem tudtam sem belebújni, sem megtalálni a saját belső hangomat. Talán mert ez nem is az én saját belső hangom, hanem a tiéd. Meg esetleg Carié, és sok más tagé, de bizonyára vannak sokan olyanok is, mint én, hogy nem tudnak azonosulni a történettel. Apropó: történet. Ez nem történet, és éppen emiatt nem tudtam magam átadni az olvasás okozta élvezetnek. Elmagyarázom. Mint kritikus, mint hozzáértő, mint nem hozzáértő és mint olvasó is.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

A Hírvivő (NeMo)

A novella olvasása után vegyes érzelmeim, vegyes gondolataim vannak. Olyan "típusú", olyan tartalmú ez a felnőtt mese, amire itt az oldalon "nem illik" rosszat mondani, s a tagok nem is szoktak ilyet tenni. Valahogyan szentségtörés lenne, ha én ezt a novellát megkritizálnám. Ugyanakkor mégis megteszem, mert két dolgot kell figyelembe vennem, s az igazat megvallva mindenkinek két dolgot kellene figyelembe vennie: az adott írástól kapott érzést, hatást, vagy ha úgy tetszik, katarzist, s emellett a szakmai szempontokat, konkrétan a nyelvtant és az irodalmat.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

(Rövidített, nem mindenre kiterjedő kritika – az írót megszólítva)

Kedves Veronika!

Nagyra becsülöm az írásaidat, mint annak hangot adtam, a Holdárnyék c. novellád, különösen a tartalom és a tartalmat leíró stílus miatt, utánozhatatlan és felbecsülhetetlen értékű. S bár ezen írásod egy díjnyertes alkotás, mégis veszem a bátorságot, hogy egy két kifogást emeljek a novellád stílusával kapcsolatban. Nyilvánvalóan sokan lesznek, akik nem értenek majd egyet velem, mégis, ha már idejöttem dicsérni, kötelességemnek érzem, hogy ne hallgassam el őszinte véleményemet.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Holdárnyék címmel most olvastam a világirodalom egyik legjobb novelláját, ámde maradiságomból kifolyólag nekem kicsit sok a kettős csattanó, az egy sztoriban leírt két tragédia. Műved mindenképpen ötös, nagyon jó, a legelején kifelejtett egy határozott névelőt nem is számítom, az csak elírás lehet ("már messziről látta fiút").

Kezdem az elejéről. Rendkívüli a leírás, akármilyen metaforát, írói eszközt vagy bonyolult tájleíró képet vetsz be, nem lesz semmi bonyolult, nem lesz unalmas, a történet egyszerűen lebilincselő. Tökéletes fogalmazás, a cselekmény észrevétlenül fokozódik, annyira, hogy szinte falja az olvasó, holott nem használsz semmilyen hatásvadász eszközöket a kíváncsiság fokozására.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Jelen írásomban áron Vér c. írását fogom elemezni, s egyben szakmailag is, olvasóként is kritizálni. Ahhoz, hogy e kritikát megérthessük, sőt, megkockáztatom, hogy megértsük magát a művet is, elengedhetetlenül szükséges néhány szót ejteni magáról a nyelvről és ezen belül az irodalomról. A nyelv az a kommunikációs eszköz, melynek segítségével az emberi civilizáció tagjai információt cserélnek egymással. Az irodalom, avagy a szépirodalom pedig a nyelvnek (főleg) írott formában megjelenő magasabb eszmei értékeket kifejező művészi megvalósulása. Egyszerűbben fogalmazva, az irodalom - a szó és a beszéd művészete.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

(Ez egy kissé rendhagyó, a vers alatti hozzászólásokat is érintő kritika)

Ezt a verset már a megjelenés napján olvastam. Elkezdtem olvasni, s úgy a felénél kezdtem el furcsállni, ej, mennyire elvont, magasröptű, fennkölt stílusban ír a költő. A hozzászólásokat ritkán nézem meg előre, most megnéztem, hátha adnak valami támpontot ahhoz, hogy jobban értsem a versedet, de semmilyen támpontot nem adtak. Nyilván a vers alatti hozzászólások helye nem a kritika rovat, így ott a kedves hozzászólok – általában- nem fejtegetik részletesen sem a vers tartalmát, sem a jelentését, sem a mondanivalóját.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Jorge Luis Borgesnek, a XX. század egyik legnagyobb költőjének egy kiemelkedően szép alkotását olvashatjuk magyarul SajnosNem fordításában. Jorge Luis Borges (1899-1986), argentin költő, aki irodalomtörténészként, filozófusként is tevékenykedett, ezen kívül nyelvészeti tanulmányai is jelentősek. Többször is jelölték Nobel-díjra, ám azt - főleg politikai okokból - nem kaphatta meg. Gyermekkorában kezdődő szembetegsége folytán egyre jobban romlott a látása, idősebb korára gyakorlatilag vakon élte le életét. Bilingvistaként nőtt fel, azaz az angol és a spanyol nyelvet egyaránt anyanyelvi szinten beszélte.

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban