Amatőr Művészek Fóruma

Mivel sokat vagyok egyedül, és meggyengült szemem miatt nem olvashatok annyit, amennyit szeretnék, sokszor szemezgetek régi, hol fájó, hol szívet melengető emlékek között.
Közeleg a karácsony és így természetes, hogy az ünnephez kötődő emlékek kerülnek felszínre.
Most több mint ötven év távlatába néztem vissza.

hidegben üldögél
bámulja az üres játszóteret
az este fényei stroboszkóp-
szerűen érzéketlenek

A boldog szavakat jó ideje gyűjtöm
egy kedves karácsonyi dalhoz,
de a síró gyerek mindig eszembe jut,
kit anyja a boltból kihúzott,
mert a kenyérhez ajándék nem jutott.

Az első emlékezetes karácsonyom négyéves koromból integet vissza. Akkor még hittem a Jézuskában... és ez finom, szívet melegítő érzés volt. Öten laktunk egy két-szoba konyhás, komfort nélküli lakásban - nagyszüleim, özvegy anyám, én és anyám menyasszony húga. Erzsi néném vőlegénye egy sváb származású szakácsnő balkézről született egyetlen fia volt, akit igényes, művelt anyja taníttatott és hegedültetett egy kamarazenekarban. Az a fajta férfi volt - talán mert testvér nélkül nőtt fel -, aki nem szerette a gyerekeket, élvezte, ha szekírozhatta, kinevette őket, persze engem is. Titokban sokat szenvedtem miatta lelkileg, de panaszkodni nem mertem, mert féltem tőle, ugyanis látszólag - amikor más is látta - kedves volt hozzám.

Fagyos napok magány után
újra szebb lett mosott ruhám
gyöngyözik a szódásszifon
füles masnit dallam csiszol

Üvölt a piac üvölt a tér
üvöltök én is ami belefér
karácsony toprongy senki sem ért
táncolok bambán a fa tetején
angyalhaj röpül vitába száll
röhögő ördögök vörös halál.

Selymes de szikár a csend
buborékok pukkannak a légben
szürke és szivárványos gömböcskék
kinek mi jár napközben is fagy
dobog dübörög pattognak a fahasábok
dalra fakad a némaság... enyhül az idő.

Felakasztottam magam
a karácsonyfára.
Csillogtam egy keveset,
körbeforogtam,

Komódok mélyén
csillámló üveggömbök.
Csodára várva.

hófehér függönyök könnye omlik a tájra
oly' szűzi és ártatlan, mint a fagyos
szántóföldek magánya
súlyos és vastag a vakító lepel
fehér gyolcs a táj és lobog –

Hidd el, az első perc volt, s marad a legszebb,
s évek sodrásából csendes napok lettek,
elmúlt a láz végül, mint tűnik pillanat,
ahogy kísér zsongás, majd magára hagy.

Bámulom az ablakból a hópelyhek helyét,
vajh' azért nem havazik, mert a Télapó gerincre
vágta a nejét?

Megjegyzés: Azért lett az írásom ilyen epés, mert úgy vélem ráfér a Pieris-re egy kis ünnepi röhögés! Kedves kollégák, mélyen tisztelt barátok, mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Remény fényei csillognak az égen,
Angyalok dallama kíséretében.
A békét hozzák emberek szívébe,
A karácsonyi napok ünnepébe.

Ajtóm előtt
toporgó boldogság,
feletted üvegfog-jégcsapok
harapnak éles levegőt.
Lépj hát be,
itt csak szegfűszeg mar
a narancshéjba,
s mézes illat simogat melegen.

Gyöngy-fehér hó hullik odakinn a szélben,
Karácsony közeleg fagyos, hideg télben.
Jó meleg szobában az ünnepet várjuk,
díszes fenyő mellett lelkünket kitárjuk.

Megjegyzés: Ligeti Éva

Hogy lesz ebből karácsony,
előre még nem látom,
deres lett a kabátom,
téli fagyit zabálom.

Öregesen várjuk Jézust,
megérdemli tőlünk a jusst,
karácsonykor megszületett:
bűntelenné Ő tett minket!

tél volt akkor is szél fújt hó esett
Nagyapám kucsmáján fehérlett a hideg
megült bajuszán a lehelet bársonya
én voltam vagy a tél ki mosolyt csalt oda
kétszer melegedtem mondta nevetve
és kisbaltáját a sarokba tette

Karácsony várható, talán már holnap,
ezt súgják  a fényes csillagok felénk.
Egy angyal leszáll, szólít: itt vagyok!
Meleg futkároz át szíveden, s remény.

Karácsony éjjelén,
Kigyúlnak a fények
Az utcák csendesek,
Elhaltak a léptek.

Korán kellett aznap meggyújtani a petróleumlámpát, délután négy tájban már sötétedett. A pislákoló fény az asztal közepéről úgy-ahogy bevilágította a kicsiny szobát. A tűz parazsa rásegített. A nagyobbik lány, alig múlt ötéves, szorgalmasan etette kukoricacsutkával.
A sparhelt platniján az anya kukoricát pattogtatott egy rossz palacsintasütőben. Szorította a tetejére a lepattogzott zománcú fedőt, és rázogatta a vason, nehogy megégjenek a szemek.
A gyerekek egyre sűrűbben pislogtak az ajtó felé. A szomszéd házban, az unokatestvéreiknél, már ott csillogott, villogott a feldíszített fa. Úgy látszik, ők jobbak voltak, az udvar túlsó felén már járt az angyalka. Az ő házukat elkerülte. Ide lehet, nem is fog már jönni, nem hoz nekik karácsonyfát. Akkor hiába készül füzér a pattogatott kukoricából, nem lesz mire feltenni.

SZENTESTE

Karácsony este
Angyalok szárnyán
Belopództam
A szobádba.

Megjegyzés: 2016 12 24 Karácsony szent este

Karácsony van, a táj nem havas,
Ezért a szívem fáj… az havas.
Jót eszünk és ajándékozunk,
Gyerekek vágya… nem szánkózunk.

Megjegyzés: Vecsés, 2008. december 24.

Dicsőség
a Mennyben az Istennek
Dicsőség
a Megváltó születésének

Most kívülről, az ablakon át
szobákba varázsolja a fát,
ajándékot hoz - nem önmagát.
Majd újból eljön egy pénteken,
a szögekkel díszített fával,
hogy a törvénytelen éneken
javítson jégszínkék tintával.

Karácsonyra azt szeretném, legyen a világban békesség.
A szíveket ne lepje be a hó, az izgő-mozgó rossz manó.
Karácsonyra azt szeretném, mindenki békéjét megleli,
ne legyen szomorúság az arcokon, csak vidámság az orcákon.

Már évek óta nem volt fehér karácsony,
De most aztán van, mínusz tizenegy fokon.
Azért, mert fehér, boldog is a karácsony?
Hogyne: égünk magas érzelmi hőfokon.

Megjegyzés: Vecsés, 2002. december 25.

Meghitten szól karácsonyi ige,
Szeretet a béke ígérete.
Van e hited, tiszta érző szíved,
Vagy a bűn hatalma még erősebb.

Megjegyzés: 2016
Boldog Békés Karácsonyi Ünnepet Kívánok Mindenkinek.

Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép Karácsony
Jó Karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?

Megjegyzés: 2016 12 24
ÁLDOTT, ÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, ÉS
BÉKÉS, GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK A MAGAM, CSALÁDOM ÉS A MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN NEVÉBEN

December, december építsünk hóembert.
Hógolyózni csuda jó, s velünk siklik a szánkó.
S Boldogok a gyermekek, pirosló, nevető arcocskájuk csupa báj,
most minden gyermeket otthon meglepetés vár.

Az öregember kizárta a lakásajtót, és kilépett a hideg utcára, érezte a decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert ilyenkor mindig izgalomba jött, mikor meghalt szeretteihez indult a temetőbe.
Összébb húzta magán a kabátot, és fehér botjával kopogtatta a járdát, és a mellette elmaradozó házak falát.
Ismeri az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakúlt már lassan tizedik éve, kezdenek elhalványodni az emlékek.
Néha bele lép egy gödörbe vagy vizlefolyóba, neki koccan egy vaskapunak a bot vége, ilyenkor a kutyák mérgesen harapják a lukat a kapu alatt.

Megjegyzés: Szekszárd 2016. KARÁCSONYÁN...

Látod, ha hiszed

1. Ármány és fondorlat

Tekintetedet ha a magasba emeled, láthatod, repülőgépek szántják az égboltot. Csillagok, hol ragyognak, oda már ember is eljuthat, tengerek mélyén is kedvére kutat.
Kérdéseire választ a tudományban keres, a mesevilág számára cseppet sem lényeges.
Régi korok meséjét is elfeledte már, melyet egykoron nagyapák meséltek unokáiknak, megőrizve évszázadokon át, - hogy feledésbe ne merüljön, - így adták szájról-szájra tovább.
Elhoztam most néktek, hallgassátok hát! S ha tetszett, nosza! Ti is adjátok tovább!

Kitárt könyvemből
Dallam-képpé ért szavak
Örömmel várnak

Megjegyzés: 7200/2016. december 18.
Drága Krisztó, 13. születés-napodon, Isten éltessen!

Az én koromban, nem volt bohócnak öltöztetve a fenyő,
Karácsonykor, anyám kezében, sürgött forgott a serpenyő.
Sparheltünkben egyik szer káposzta, hol a semmi rotyogott:
szépen szeretve pótolták, ha egyszerre minden elfogyott.

Karácsony idején,
Egy kis angyal szárnyra kél.
De nem tudja még,
Hogy kiszemeltje mit remél.

Szeretem a
a karácsony erdő illatát
s gyermekként
még mindig várom a csodát
a csörgő diót, mogyorót
s mindenféle földi jót

Advent elmúlt, itt az ünnep.
Étel, ital s szeretet van körötted.
Fenyőfa illat kering a szobában.
Bejgli és kalács készül a konyhában.

Kedvesem, ülj le mellém,
hajtsd vállamra a fejed,
ahogyan régen szoktad…
olyan meghitt így veled
a karácsonyfa fénynél.