Amatőr Művészek Fóruma

Karácsony jött és ment.
Egy újabb kis Jézust letudtunk,
ajándékokkal alkudtunk ki
magunknak szánalom-
szeretetet.

Hetek óta álltak a fenyők az árusnál. Várták, találgatták, vajon hova kerülnek. A szépek, nagyok hamar elkeltek, fényes palotákba vitték őket. Volt közöttük, egy kicsi, satnya, féloldalas. Ő is reménykedett, valahányszor vevő érkezett.
- Ugyan, kinek kellenél? – Mordult rá szomszédja, egy gyönyörű magas ezüstfenyő.
Az ünnep egyre közeledett. Egy nagy táblára kiírták: Minden fenyő 10.000 Ft. Az a hír járta, hogy akit nem visznek el, a szemétégetőbe kerül.

Kedves Olvasóim! Kedves versíró
és tollkoptató Társaim, magyar
földön és szerte a világban!
Ahogy telnek a napok,
úgy fokozódnak a Várakozás
izgalmas pillanatai.

Apró tüzek élednek a szívekben,
Szeretet lobban így decemberben.
Kis Jézus hozza már fehér szánon,
S szórja csendben a szép magyar tájon.

Ahogy nézem a napfényben az ablakba vetett egy éves fenyőket, s figyelem, milyen észrevétlenül nőttek meg karjaik... Ahogy kutatom negyvenhárom éves önmagam... Ahogy gondolok gyermekeimre, feleségemre s az emberekre... S ahogy gondolkodom Istenről... Nem is ismerem igazán magam.

Változott a Világ a Föld légterében,
hisz több millió éve fent vagyunk az Égen!
A Nap és Hold a két legfontosabb Csoda,
már megpróbáltuk azt is, hogy kerülünk oda!

- Le vagyok lombozódva... - borzongott a diófa a hidegben.
- Bezzeg én! - húzta ki magát a fenyő.

Eljött a karácsony.

Telnek az évek,
őszül a lélek,
szürke paróka
ráncot ölel.

Ő nem szavak embere, úgy látszik,
hangját szinte alig hallani;
dolgos kéz nem bír fölös beszédet.

2020_12_03-a van ma,
kicsit le vagyok maradva.
No, de:
mi jutott eszembe.
Rövid leszek,
ennyit Mindenkinek megígérhetek.

Karácsony éjszakáján
ha minden szűztiszta hó
még a csend is halkan jár.
Az ünnep oly megható
Karácsony éjszakáján.

Mivel sokat vagyok egyedül, és meggyengült szemem miatt nem olvashatok annyit, amennyit szeretnék, sokszor szemezgetek régi, hol fájó, hol szívet melengető emlékek között.
Közeleg a karácsony és így természetes, hogy az ünnephez kötődő emlékek kerülnek felszínre.
Most több mint ötven év távlatába néztem vissza.

hidegben üldögél
bámulja az üres játszóteret
az este fényei stroboszkóp-
szerűen érzéketlenek

A boldog szavakat jó ideje gyűjtöm
egy kedves karácsonyi dalhoz,
de a síró gyerek mindig eszembe jut,
kit anyja a boltból kihúzott,
mert a kenyérhez ajándék nem jutott.

Az első emlékezetes karácsonyom négyéves koromból integet vissza. Akkor még hittem a Jézuskában... és ez finom, szívet melegítő érzés volt. Öten laktunk egy két-szoba konyhás, komfort nélküli lakásban - nagyszüleim, özvegy anyám, én és anyám menyasszony húga. Erzsi néném vőlegénye egy sváb származású szakácsnő balkézről született egyetlen fia volt, akit igényes, művelt anyja taníttatott és hegedültetett egy kamarazenekarban. Az a fajta férfi volt - talán mert testvér nélkül nőtt fel -, aki nem szerette a gyerekeket, élvezte, ha szekírozhatta, kinevette őket, persze engem is. Titokban sokat szenvedtem miatta lelkileg, de panaszkodni nem mertem, mert féltem tőle, ugyanis látszólag - amikor más is látta - kedves volt hozzám.

Fagyos napok magány után
újra szebb lett mosott ruhám
gyöngyözik a szódásszifon
füles masnit dallam csiszol

Üvölt a piac üvölt a tér
üvöltök én is ami belefér
karácsony toprongy senki sem ért
táncolok bambán a fa tetején
angyalhaj röpül vitába száll
röhögő ördögök vörös halál.

Selymes de szikár a csend
buborékok pukkannak a légben
szürke és szivárványos gömböcskék
kinek mi jár napközben is fagy
dobog dübörög pattognak a fahasábok
dalra fakad a némaság... enyhül az idő.

Felakasztottam magam
a karácsonyfára.
Csillogtam egy keveset,
körbeforogtam,

Komódok mélyén
csillámló üveggömbök.
Csodára várva.

hófehér függönyök könnye omlik a tájra
oly' szűzi és ártatlan, mint a fagyos
szántóföldek magánya
súlyos és vastag a vakító lepel
fehér gyolcs a táj és lobog –

Hidd el, az első perc volt, s marad a legszebb,
s évek sodrásából csendes napok lettek,
elmúlt a láz végül, mint tűnik pillanat,
ahogy kísér a zsongás, majd magára hagy.

Bámulom az ablakból a hópelyhek helyét,
vajh' azért nem havazik, mert a Télapó gerincre
vágta a nejét?

Megjegyzés: Azért lett az írásom ilyen epés, mert úgy vélem ráfér a Pieris-re egy kis ünnepi röhögés! Kedves kollégák, mélyen tisztelt barátok, mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Remény fényei csillognak az égen,
Angyalok dallama kíséretében.
A békét hozzák emberek szívébe,
A karácsonyi napok ünnepébe.

Ajtóm előtt
toporgó boldogság,
feletted üvegfog-jégcsapok
harapnak éles levegőt.
Lépj hát be,
itt csak szegfűszeg mar
a narancshéjba,
s mézes illat simogat melegen.

Gyöngy-fehér hó hullik odakinn a szélben,
Karácsony közeleg fagyos, hideg télben.
Jó meleg szobában az ünnepet várjuk,
díszes fenyő mellett lelkünket kitárjuk.

Megjegyzés: Ligeti Éva

Hogy lesz ebből karácsony,
előre még nem látom,
deres lett a kabátom,
téli fagyit zabálom.

Öregesen várjuk Jézust,
megérdemli tőlünk a jusst,
karácsonykor megszületett:
bűntelenné Ő tett minket!

tél volt akkor is szél fújt hó esett
Nagyapám kucsmáján fehérlett a hideg
megült bajuszán a lehelet bársonya
én voltam vagy a tél ki mosolyt csalt oda
kétszer melegedtem mondta nevetve
és kisbaltáját a sarokba tette

Karácsony várható, talán már holnap,
ezt súgják  a fényes csillagok felénk.
Egy angyal leszáll, szólít: itt vagyok!
Meleg futkároz át szíveden, s remény.

Karácsony éjjelén,
Kigyúlnak a fények
Az utcák csendesek,
Elhaltak a léptek.

Korán kellett aznap meggyújtani a petróleumlámpát, délután négy tájban már sötétedett. A pislákoló fény az asztal közepéről úgy-ahogy bevilágította a kicsiny szobát. A tűz parazsa rásegített. A nagyobbik lány, alig múlt ötéves, szorgalmasan etette kukoricacsutkával.
A sparhelt platniján az anya kukoricát pattogtatott egy rossz palacsintasütőben. Szorította a tetejére a lepattogzott zománcú fedőt, és rázogatta a vason, nehogy megégjenek a szemek.
A gyerekek egyre sűrűbben pislogtak az ajtó felé. A szomszéd házban, az unokatestvéreiknél, már ott csillogott, villogott a feldíszített fa. Úgy látszik, ők jobbak voltak, az udvar túlsó felén már járt az angyalka. Az ő házukat elkerülte. Ide lehet, nem is fog már jönni, nem hoz nekik karácsonyfát. Akkor hiába készül füzér a pattogatott kukoricából, nem lesz mire feltenni.

SZENTESTE

Karácsony este
Angyalok szárnyán
Belopództam
A szobádba.

Megjegyzés: 2016 12 24 Karácsony szent este

Karácsony van, a táj nem havas,
Ezért a szívem fáj… az havas.
Jót eszünk és ajándékozunk,
Gyerekek vágya… nem szánkózunk.

Megjegyzés: Vecsés, 2008. december 24.

Dicsőség
a Mennyben az Istennek
Dicsőség
a Megváltó születésének

Most kívülről, az ablakon át
szobákba varázsolja a fát,
ajándékot hoz - nem önmagát.
Majd újból eljön egy pénteken,
a szögekkel díszített fával,
hogy a törvénytelen éneken
javítson jégszínkék tintával.

Karácsonyra azt szeretném, legyen a világban békesség.
A szíveket ne lepje be a hó, az izgő-mozgó rossz manó.
Karácsonyra azt szeretném, mindenki békéjét megleli,
ne legyen szomorúság az arcokon, csak vidámság az orcákon.

Már évek óta nem volt fehér karácsony,
De most aztán van, mínusz tizenegy fokon.
Azért, mert fehér, boldog is a karácsony?
Hogyne: égünk magas érzelmi hőfokon.

Megjegyzés: Vecsés, 2002. december 25.