Amatőr Művészek Fóruma

Olvasok egy könyvet Hunyadi Mátyásról, nagyon meglepett ami Mátyás királyt körül vette, a sok hazugság, kétszínűség, árulás, csel, ármány, egy perc nyugta ezektől nem volt, sokan élete végéig nem fogadták őt el, és szövetkeztek ellene, akár a legjobb barátai is. tehát királynak lenni, nem nyugodt, békés dolog, egy tőr, vagy egy árulás lehetősége mindig fent áll. Már tizenévesen király lett. második felesége Beatrix volt, aki elsárkányosodott, igen ezt a jelzőt használják rá, olasz nő volt és a reneszánsz kultúrát akarta hazánkban is meghonosítani, két kézzel szórta a pénzt, az aranyat a díszes palotákra, ékszerekre, pl ő miatta kezdek el evő eszközzel enni, a királyi udvarban.

Szeretnék örömet okozni másnak ezért ajánlom számára a mese nézést, és szintén fontos szempont, hogy hasznosnak találom, hogy meséket nézzen, olvasson valaki. Magam részéről a letisztult gondolatokat, a kellemes ábrázolást és a humor keresem a mesékben, kikapcsolódásnak kiváló a nézésük, olvasásuk.

Mátyás király meséiben a humort, a stílusos igazság tevést szerettem, ezért ajánlom a gyerekeknek. Humoros formában, egy olyan világ tárul elénk ahol a jó győz és a gonosz elnyeri a méltó büntetését. Ezzel együtt a jó és a rossz lélektanába is betekintést nyernek a gyerekek.
Minden gyerek szeretne valami jót tenni pl az iskolai pajtásokért, tanárnőért, stb. Mátyás király szintén jót tesz ember társaival, ezzel tudnak azonosulni a gyerekek. Mátáys király hasonlít rájuk.

Valaki egyszer régen(még igen-igen ifjú voltam akkor), azt mondta nekem nagy szeretettel: "Te sose fogsz megöregedni. " Nem értettem mire gondol, ma sem tudom miért mondta és azt se miért íródott ilyen kitörölhetetlenül az emlékezetembe ez a mondat. De ma akár a tükörbe nézek, akár magamba elcsodálkozom: Honnan tudhatta?
Ha azt mondom soha nem sikerült jó érzéssel vagy elfogadással gondolni saját megöregedésemre az nem mutat teljes képet. Igazából féltem (... ek) tőle színtiszta rettegéssel. Hogy a test változásainak stációitól, vagy az elmúlás közeledtétől, azt még magamnak se tudtam megmagyarázni,... bár a haláltól már nem félek.

coaching. magyarul edzés. mit tesz egy coach velünk? felkeressük, hogy segítsen nekünk sikeresnek lenni, boldognak lenni, elégedettnek lenni. leülünk, kezdeti szimpátia meg van. kellemes kinézetű nő, férfi ül velünk szembe. kezdetben feszengünk vagy nem. Beszélgetünk, elmondjuk, az aktuális élethelyzetünk, meghallgatnak bennünket ezt érezzük és tényleg hallgatnak is bennünket, mert hát szembe ül velünk valaki aki figyel ránk. Konkrétan nem közli velünk, hogy mit kell csinálni, hogy sikeresek legyünk, de segít feltárni az okokat. A gyökér okot.

Távol kerültem gyerekkorom helyszínétől, már maga a hely meg sem található. Az utakat is beszántották, és el sem lehet jutni oda, ahol egykoron a kis tanya állt, ahol felnőttem.
Régi mondás szerint: Ha bezárul egy ajtó előttünk, valahol kinyílik egy ablak...

Képek toporognak szívem előszobájában. Képek és benyomások...
Toporognak, mert még nem nyertek bebocsájtást. Szigorú az őr: az idő - megrostálja mi az amit beenged... mert ha valami belül kerül, az már onnan ki nem takarítható. Odakövesedik. Ráég az izomrostokra mint holmi barlangrajz, örök mementóul: ez is életem része volt. Meghatározó része... mint Te... És nem csak a jó dolgok - sőt! És ami nem jó az fáj... és ami fáj az rombol...


Megjegyzés: (2009, augusztus 14.)

Régi írás. Most találtam meg.
Férjem után, és most siratott Kedvesem előtt volt valaki, aki felébresztett majd tíz éves téli álmomból.
Csak barát... azóta is csak barát - már részemről is.
De én akkor többet éreztem.
Közvetve neki köszönhetem Kedvesemet, mert az iránta táplált érzések inspirálták korai verseimet, melyeken keresztül aztán Kedvesem belém szeretett.

olyan biztos
féltőn tudomást sem veszek róla
pedig igaz

A baj ott kezdődött, nem tudtam azt, hogy álmodom. Csak később ébredtem rá. Szerencsére, nem túl későn.

Felültem az ágyban, mert valami rendkívülit láttam. Mintha a Föld egy szempillantás alatt elveszítette volna a vonzáserejét. Volt gravitáció... nincs gravitáció...
Arra figyeltem fel, hogy autók hullanak le a semmibe, azután már hallottam sikolyokat, őrjítő ordításokat. Hullottak az emberek, állatok, a házak, bútorok, minden dőlt és hullott lefelé a végtelen mélységbe.

Feleségemmel Rómában voltam. Az utolsó előtti hajnalon földrengésre ébredtünk, amely tőlünk 100 kilóméterre sok embert megölt és sok házat elpusztított. Hazatérésünk reggelén felszálltunk a buszra, amely a reptérre vitte csoportunkat. Tizenegy napunk alatt minden kirándulás előtt ugyanott várt minket, de most rendőrök jöttek és megbüntették a sofőrt, mert nem vette figyelembe a PARKOLNI TILOS táblát.

Amikor kilépek a kapun, azonnal megcsapja orromat az illat, és én mindenről megfeledkezve máris irányt változtatok, és megyek az orrom után. Itt van a közelben egy jelentéktelen kis utcácska, amit ilyenkor nyárelőn minden évben meglátogatok, amióta itt lakunk, immár 25 éve. Pedig még a nevét sem tudom megjegyezni, nekem egyszerűen csak Hársfa utca.

Belém nőtt a nevelés, mint abroncs a fába.
*
Megyek egy sínen.
Jó az idő.
Tiszta a kép-em.
Jók a kilátások is.
Van belátásom is.

Két emberben bízok, ez én vagyok, meg az árnyékom

szemöldökét ráncolva jobb keze kisujját behajlítva komolyra fordítja a szót mély átérzéssel profi színészként mondja a gondolatban előre megírt szöveget aztán vár kicsit de a másik oldalról nem jön válasz így óvatosan tovább halad érzi mindjárt eléri célját és övé az áhított taps

Fàjdalamasan sír a lelkem,
Mint egy ketrecbe zárt oroszlán.
Futna, menekülne, s már kitörne börtönéből,
Visongva örjőng,   belülről mar,
S fàjdalmam senki nem làtja.

Mit tagadjam, hadilábon állok a számokkal.
No, nem a matematikára gondolok, mert azzal mindig jól kijöttünk egymással, sőt még ma is boldogulok vele, mert napjainkban, hogy valaki ki tudjon jönni a nyugdíjából, hát az igen komoly matematikai hozzáértést igényel. Igaz?

Március idusán

Most, hogy közeledik Március 15. -e, emlékeim közül előbújik egy régi történet.

Úgy negyven évvel ezelőtt, amikor idegenvezetéssel is foglalkoztam, elutaztam egy nőkből álló csoporttal valamelyik kisvárosba ünnepelni.
Akkoriban divat volt, hogy jól dolgozó brigádok jutalomból elutazhattak valahová a szakszervezet jóvoltából.

Megjegyzés: 2017.

Ma már a munka nem megfizetett, ezért mindenki könnyű melót választ, ha egyszer teheti. Mindenki egyetemista a laza meló érdekében... de, - kérdem én - hol marad a tehetség, és a képességek, meg az igazi inspiráció, továbbá a valódi tudás?!...

Jó az, ha senkit sem tartasz ellenségnek!... mégis, a valóság azt igazolja: gyáva és jellemtelen az az ember, kinek nincsenek ellenségei.

Ideje volna a szentírások valós tartalmának felfedésére! Ez jóval fontosabb lenne mintsem gondolnánk!

(folytatás)

Aki olyan beállítottságú, hogy csupán krimit, lányregényeket, urambocsá' ponyvát szeret olvasni, hiábavaló fáradság Homérosz, Dante, Goethe vagy a nagy egzisztencialisták művei tanulmányozására megtéríteni. A 45 évet felölelő "kommunizmus" ideológusai sem tudták az olvasó emberek döntő hányadát - legfeljebb csak átmenetileg, s jól felfogott önös érdekükből - az általuk elképzelt s tantárgyként gyakorított eszmékre átnevelni.
Ezek a számomra is ellentmondásos okfejtések Nikosz Kazantzakisz Akinek meg kell halnia regényének olvasása közben kényszerítették tollamat az írásra. A könyv 3. kiadása (1973) az Európa könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2014. november 7.

Ha egy regényt vagy elbeszélést olvasok, nem érdekel cseppet sem, hogy az ítészek, a kitanult irodalmárok mit hordanak össze róla; hogyan méricskélik szinte colstokot használva, vajon miként felelnek meg a nagybetűs irodalom éppen soron következő divat-kívánalmainak. Nem izgat föl különösebben, hogy mennyiben felel meg az író a tartalom és forma, a még ma is elvárt "szocialista realizmus" eszmei mondanivalója szinte kőbe vésett kívánalmainak. Mostanában már csak utólag olvasom el a szerkesztő, a fordító vagy az írót "méltató" korifeus elő- vagy utószó gyanánt - legtöbbször a könyv puszta tömegét gyarapító - odabiggyesztett (ál) tudományos, parttalan vizsgálódásait - tisztelet a kivételnek. Napjainkban a magukra adó kritikusok a szóban forgó írásukban megemlítik, hogy történetesen saját véleményüket tárták nyilvánosság elé.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2014. december 7.