Babits Mihály: Csak egy kis méhe… - 9. közös vers
Evoé! Egrit elém, hamar! Jön a záróra! Vad bort nekem! Áradj öröm arany-kancsómba! tollhegy Ma még iszom… mert minden rossz okom adva van, hajj! Régi vigalmam - öreg legénylét- már oda van. Tonks Jer ide mostan, te édes lányka, barna Hanna, bódult szentidõt, ma csöndkezem fon lonchajadba. tonibacsi Enyim? Tiéd? Este lopunk malacot vacsorára! Na de nézz oda! Ott eszi e lotyó, Tele szája! Vojazs Mersz-e még inni? Hova mész Kincsem? Kortyolj bátran! Hét repedt kancsó itt hever, gaz ki lusta máma! Aine_x Porosz ork réme! Kvartett dinnyéje mállt testembe Hurja leng bennem - torz tintakörök rajzszeg benne. Eredeti mû: Babits Mihály - Csak egy kis méhe… De jó ébredni fehér falak közt madárszóra ahogy engem márma költött a hajnalóra. Nap néni oly szeliden mosolygott az ablakra éji viharnak könnyes emlékét szárogatva. De mint egy morcan kedélyes bátya vastag hangja, mordult be kintrõl az öregtemplom morc harangja: Egy kicsi méh meg beszorult valahogy a szobába s az egész szoba most zeng mint egy zsongó zeneláda. Szeretnék sirni: olyan szép minden! Korholj, bátya: mért veszett bangó figyelmem annyi csunyaságra?! Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe szállt lelkembe s ujra zeng lelkem - zsong, mintha örök hangszer lenne. |
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!