Virághármas - 217. közös vers
Ahol fenyõrigó az úr, az erdõn, És illatoznak pompás ciklámenek, Láttál-e ülni szép leányt kesergõn? tollhegy Vakondturáson ült. ½Kicsit várj, s menek! - intett - (kezébe´ zászló; seprüzanót) száradni pár gombát, kiteregetek½ Tarpay De én, komoly hangra fölsrófolva szót, Mutattam körbe: fonnyad már az írisz, S azt is lássa meg: a rét már letarolt. Tonks Tovább kell lépni már! Az út messzi visz, S az új, az eljövõ idõ, mint lótusz, annak tárul csak, ki önmagába´ hisz. Kolomp A lányka sírt. Ölébe ejtve ó, húsz virág, de mind halott, a mályva álma s a vére cseppbe gyûlt, akár a jó tus. Edafelicia Ha fürge létbe pusztaság tör ágat Enyész’ ellen hegyek alján hunyor is terem… ezüst hajó nyitott virága dragonfly Derûs idõ van, kedved még ha rossz is, a zsálya illatárja súgja körötted: ma dobd el bútól terhes lélek-holmid. Soleil Ha márciusban õk elédbe jönnek, A krókuszok lilácska szirmaikkal, Egyet jelent: a tél, a hó mögötted. Rímképlet: aba bcb cdc ded efe fgf ghg hih Szótagszám: 11 Szavak: mályva, zsálya, hunyor, lótusz, krókusz, írisz, zanót, ciklámen (toldalékolhatók voltak) Külön kérések: • A vers tercina-lánc legyen! • A virág neve a középsõ (rímet átadó) sorban szerepeljen! • Jambikus sorokból álljanak a versszakok! |
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!