Nyugalom - 158. közös vers
Égre pattanó rianás a földön árva szemben ez csak ökörként látszik fûbe´ fekve dúdol a júhász, sípja nyája között kel. Tarpay Röpke dallam szárnyal a rétre búsan. Lenge bánat ül le a földre fájón. Sárga parlag, bárhova néz az ember; õszbe borúlt már… vitorla Ágra roppanó patkó van a földön Végre szólt Ármin, szeme görbe fémjel Sárba töttyen Áron érte de rögtön Nyála között sár Kolomp Vén szekéren billeg a réti boglya, rakja béres, barna a karja, fárad, lónak izma rengeti bõre selymét, légy sose hagyja. SoproniGLaszlo Méla csendben hallgat a réti mályva, Délibábot álmodik õszi égen, Mámor fátyol szétterül széles úton, Nyúlnak az árnyak. tollhegy Szürke gémeskút tetejére ölyv száll. Tágra nyílt, árgus szeme körbe kémlel hátha pár óvatlan egér elõjön még vacsorára. Mirian Téli színbe tûnik a szekér népe, Tisztaság hoz szélteli kósza képet, Vándor vár a csendben az éji fényre, Álom-kerék jõ. devid Tágra zárt szemmel álmodik a jószág, kémleli csendes táj álmos mivoltát. Seregnyi fûszál íze foga alatt, álma ez maradt. Rímképlet: nincs Szótagszám: 11/11/11/5 (Szapphói strófa: 3 szappói 11-es, 1 adóniszi sor) Szavak: dúdol, patkó, árgus, fûszál, dallam, szekér, fátyol, vén Téma: paraszti világ (archaikus látványvilággal) |
Regisztrálj!
Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad
oldalunkon, és írd le!