Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Netes szerelem 38.

, 278 olvasás, Aurora White , 12 hozzászólás

Szerelem

Már csak néhány nap volt karácsonyig, de Barbinak még mindig nem sikerült párt találnia. Úgy érezte kénytelen lesz bele törődni, hogy vénlány marad. Már látta is maga előtt csúfolódó kollégáit:
- Mi az, csaknem vénlány maradt a mi Barbie babánk (sokszor gúnyolták így vékony alkata miatt)?
- De bizony, idén sem talált magának senkit.
- Ugyan ne búslakodj – mosolyog rá az egyikük, de e biztató mosoly mögött álnokság rejtőzik -, nem vagy még olyan öreg, eljöhet az igazi.
- Mindenesetre én is itt vagyok - tódította Dénes.
Szomorú egykedvűséggel fordult el az ablaktól. Már egy ideje bambult kifelé, nézegette az eső áztatta tájat. Már jó ideje nem esett hó, s nyoma sem volt az előjelének, s ez csak rontotta a lány hangulatát. Eszébe jutott, hogy mehetne chatelni, de semmi kedve nem volt hozzá, mint ahogy az olvasáshoz sem. Inkább leült a kényelmes székébe, s eszébe idézte az elmúlt napok eseményeit. Az utóbbi időben sok ismeretséget kötött, s néha azt hitte Mártává változott, legalábbis néhány dologban azt tette, amit ő tett volna, de hát annyira belefáradt már az esztelen keresgélésbe. Ráadásul az egész annyira feleslegesnek tűnt már a számára, úgy gondolta, már soha nem találja meg az ő lovagját.
Az elmúlt két napban majdnem hét férfival találkozott, csoda, hogy sikerült mindegyik randijára időben eljutnia. Hárommal a fővárosban, még előző nap, de sajnos egyik sem váltotta be a reményeit. Az elsővel egy pályaudvaron volt megbeszélve a találka, ő időre ott volt, s várt is türelmesen az egyik padon ülve. Húsz perc után megunta az ücsörgést és felhívta a férfit. Az, fel is vette a telefont, beszéltek is, de egy szavát sem értette a nagy zaj miatt. Végül csak a búgó hangot hallotta, és szomorúan ült vissza a padra. A következőig még volt másfél órája.
Mit csináljon addig? – töprengett. Hirtelen mentő ötlet jutott az eszébe, s felhívta az egyik férfit, akivel a közeli plázába volt megbeszélve a dolog. Sajnos ő nem tudott hamarabb jönni a munkája miatt, viszont a másikkal már nagyobb szerencséje volt, csak fél órát kellett várnia és meg is érkezett. Viszont az első mondatok rögtön lelohasztották Barbi lelkesedését; a saját ruházatát dicsérte, valamint beszámolt a huszonötezer forintos cipőjéről és a hasonló árban levő pulóveréről. Nem volt könnyű kibírnia vele az illő egy órát, alig várta, hogy túl legyen rajta.
A következővel, mintegy öt percet töltött el, mikor is az, sürgős teendőire hivatkozva otthagyta őt.
A harmadik kedvesebb volt, ámbár egyáltalán nem hasonlított a képen levő jóképű férfira. A lányt csak sajnálattal töltötte el a látványa, ugyanis az illető tolószékes volt. Kedves, beszédes partnernek bizonyult, de nem váltotta be Barbi reményeit.
A másik hárommal még tegnap előtt találkozott, ők a házába jöttek – elmosolyodott az emlékek hatására, ugyanis az egyikük egy nagy csokor vörös rózsával jelent meg nála. Azt mondta, anyukája szerint a lányhoz virággal illik menni, s a boltos tévedésből adta neki eme növényeket, ugyanis azt hitte, a kedveséhez igyekszik. A másik kettő már szót sem érdemelt.
Úgy szeretett volna még karácsony előtt összejönni valakivel, de tudta, ez már csak hiú álom marad neki. Mindenesetre bízott abban, hogy az ünnepek után, vagy legalábbis szilveszterkor talál magának valakit. Nem szeretne vénlány maradni.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 217
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1605 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz