Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Megváltozott élet - 2.2

, 450 olvasás, NZsolti , 0 hozzászólás

Ezerszín

2. fejezet – Az igazság

Másnap reggel Dorián kerekesszékével a nappalin keresztül haladt a könyvtárszobába, hogy megnézze, ott megtalálja-e édesapját. A dolgozószobájában hiába kereste.
Nem tudta kiverni fejéből Emília remegő hangját, amivel közölte, hogy az édesapja hívatja, mert megjött valamilyen papír. Emília nem mondott semmit, ugyanolyan gyorsan viharzott ki a szobából, ahogy bement.
Doriánnak fogalma sem volt, hogy miféle papírról lehet szó. Virág megértően bólogatott, amikor Dorián közölte vele, hogy gyorsan le kell mennie az apjához.
Kinyitotta a könyvtárszoba ajtaját és begurult a székével. Zoltán az egyik fotelban ült, egy lapot a kezében tartva. Úgy tűnt, mélyen belefeledkezett.
- Hol voltál tegnap este? – tette fel a kérdést Dorián, mire az apja összerezzent.
- Á, itt vagy? – kérdezte tétován a férfi és Doriánra nézett. – Gyere, gyere, valamit mondanom és mutatnom kell.
Doriánnak most tűnt csak fel, hogy apja a megszokott öltönynadrág és zakó helyett most sportos ruhát viselt.
- Válaszolsz a kérdésemre? Hol voltál tegnap? Kerestelek.
- Bocsáss meg, de nem válaszolhatok. Ma viszont kaptam postát… ami… megdöbbentő… - dadogta Zoltán halkan, már-már elcsukló hangon.
- Mi van a levélben? – kérdezte a fiú és egész közel gurult apjához.
A férfi gyorsan, hogy meg ne gondolhassa magát, átnyújtotta fiának a levelet.
- Anyád nem a balesetben szerzett sérülések miatt halt meg!
Dorián felkapta fejét a levélből.
- Micsoda? Honnan veszed?
- Ez a boncolási jegyzőkönyv. Fanni szívrohamot kapott a becsapódás előtt. – Zoltán szemei könnyesek lettek.
- Ezt nem hiszem el! – közölte Dorián és újra a levélnek szentelte minden figyelmét. Abban valóban az állt, amit apja mondott. A halál oka: szívmegállás.
- De… ez hogyan lehetséges? – Dorián nem tudta, hogy sírjon-e vagy egyáltalán… egyáltalán fogalma sem volt, hogyan reagáljon.
- Tudnod kell, fiam, hogy veszekedtünk anyáddal az autóban.
- Miért? – kérdezte üvöltve a fiú. Nem tudta tovább játszani az erős, magabiztos Doriánt. – Azt akarod mondani, hogy miattad kapott szívrohamot?
Zoltán felpattant ültéből, szikrázó szemekkel nézett le fiára, az változatlan dühvel teli tekintettel nézett vissza rá.
- Ne vádolj Fanni halálával!
Dorián erőt vett magán és halkabban szólalt meg.
- Az előbb mondtad, hogy veszekedtetek.
- Nem tartom valószínűnek, hogy egy szóváltás miatt szívrohamot lehet kapni. – vette át a nyugodt hangszínt Zoltán.
- Engem a legkevésbé sem érdekel, hogy te mit tartasz valószínűnek… - szólalt meg ismét indulatosan Dorián, de rögtön vett egy nagy levegőt. – Minden le van ide írva! – mondta, és ledobta a levelet az asztalra.
Zoltán visszaült a fotelba.
- Valamit tisztáznunk kell. – Zoltán a kerekesszék karfájára tette a kezét, ezzel gyengéden megérintette fia kézfejét. – Az édesanyád, az én Fannim nem miattam ment el… - a férfi a könnyeivel küszködött.
- Min veszekedtetek? – kérdezte Dorián.
Zoltán elfordította fejét.
- Sajnos ezt még nem mondhatom meg.
- Ezt nem teheted meg! Mégis mit gondolsz? – Dorián hangja szigorú és számonkérő volt.
- Érts meg, fiam… egyszer mindent el fogok mondani, de most nem tudom… Azt kérdezted, hol voltam tegnap este. Ebben a kérdésben, mondjuk úgy, nyomoztam. Ezt a levelet tegnap kaptam meg. – mondta Zoltán és Dorián nagy lélegzetvétele miatt gyorsan folytatta. – Meg kell tudnom a teljes igazságot, és ha megtudom, ígérem neked, hogy mindent, köntörfalazás nélkül elmondok!
- Nem! Én most akarok mindent megtudni! Nem te lettél nyomorék, apám! És mégis úgy teszel, mintha neked lenne okod a sértődöttségre. Ne játssz velem, figyelmeztetlek!
Zoltán felállt a fotelből és elindult az ajtó felé.
- Követelem, hogy mondj el mindent! Jogom van tudni! – kiáltotta Dorián, de hiába: az apja faképnél hagyta, becsukta maga mögött a könyvtárszoba ajtaját.

Dorián szinte dühöngve nyitott be saját szobája ajtaján. Maga mögött nagyon erősen csapta be az ajtót.
Virág az íróasztal előtt állt és a mobiltelefonját tartotta a kezében. Ahogy meglátta a fiút, azonnal lerakta a mobilt az íróasztalra.
- Mi volt? Miért hívott?
- Semmi! – válaszolta ingerültebben Dorián, mint szerette volna.
- Nem akarod elmondani? – kérdezte a lány csüggedt hanggal. – Ahogy én benned, te is megbízhatsz bennem!
- Tudom! – Dorián képtelen volt lenyugodni.
Virág leguggolt a fiú elé.
- Megtudtad szerezni a csekket? – kérdezte.
Dorián úgy nézett Virágra, mint egy Marslakóra.
- Nem! – vágta rá. – Kisebb bajom is nagyobb volt annál. – ezzel elhaladt Virág elől.
- Azt hittem, fontos vagyok neked! – mondta kissé sértődött hangon a lány.
Dorián egyszerre akart ordítani és biztosítani a lányt, hogy ez így igaz.
- Persze, hogy fontos vagy, de kiderült, hogy anyám nem a balesetbe halt bele, hanem szívrohamot kapott.
- Ó… hát…
- Ennyit tudsz mondani? – Doriánnál elszakadt a cérna. – Ha nincs több mondanivalód, el is mehetsz!
Virág döbbenten nézett a fiúra, majd döbbenete haragba fordult át, Dorián így látta a lány arckifejezéséből.
- Vigyázz, mert tényleg elmegyek!
- Arra várok! – Doriánt most nem érdekelte semmi más, csak hogy valakin levezesse indulatát és, hogy egyedül lehessen. Majd később kibékíti a lányt, talán pont a csekkel…
Virág felkapta táskáját az ágyról és villámgyors léptekkel kiment a szobából. Az ajtót olyan erővel csapta be, hogy az egy hangos dörrenést követően újra kinyílt.
Dorián fejébe hirtelen éles fájdalom hatolt.
- De nem igaz, hogy nem ért meg… - a fiú hangja a mondata végére elcsuklott.
Hirtelen halk, szomorkás, mégis szívderítő zene ütötte meg a fülét. Felnézett a szekrény tetejére és meglátta a pacsirtát. A madár halkan énekelt.
Dorián hosszasan nézte a madarat. Most megint az édesanyja jutott eszébe.
- Miért énekelsz? Az életem romokban! – kiáltott keserves hangon.
Hihetetlen, de a fiú úgy látta, a madár megrázta aprócska fejét. Ezután a levegőbe emelkedett, és kisurrant a résnyire nyitva maradt ajtón.
Dorián fülébe a következő pillanatban Virág velőt rázó sikolya hatolt. Ezt halk, de annál fájdalmasabb hörgés követte.
Dorián, amilyen gyorsan csak tudott, elindult kerekesszékével az ajtó felé.

Megjegyzés: [folyt. köv.]

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: NZsolti
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 333
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2292 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz