Tűz és Víz:- de hogyan értsd meg,
Gyötrő vágyam, ősi kínjaival dönget nálam,
S ajkad piros szirmait, csókolnám hajnalig.
Felszárítom minden könnyed, lelkednek-testednek,
Így legyen könnyebb, s mindez, ha nem elég;
Vedd el tőlem, a lángot, amit leteszek ide; - eléd.
Igéző táncodnak, szeretkező hullámai,
Mossák le rólam; ezt a fájó, égő álmot,
Szivárványszínű- öleléseddel, oltsd ki bennem,
E lángoló, tomboló, tüzes világot.
Vagy hagyod, édes, hogy kialudjon ez a fény?
A még mindig szárnyaló, vak remény.
Lásd, érezd… lelkemet, érted;
Mindennap, izzó alázatba áztatom,
S szép, szemeidnek irisze mögé bújtatom.
Ahogy a nap olvad, alkonyatkor az óceánba
A szerelemnek, skarlát vörös egén,
Gondolatod, hűvös habjainak végtelen tengerén.
Szíved, legalább olyan vad tajtékain,
Amilyen emésztő vágy az enyém.
Emlékeim között; - tűz és víz, találkozása,
A fojtó mámor, oh hogy él.
A mindig; vágyakozó, forró szenvedély,
Lelked morajló lágy ölén.
Ahol záloga, az igaz, szerelemnek,
Egyetlen egy szó: - Örökre.
Ott szeretnék lobogni… én.
Online látogatók:
Látogató: 54
Regisztrált: 3
Kereső robot: 35 
Összes: 92
Jelenlévők:
