A nő benyitott a hatalmas ajtón, ami a bárba vezetett. Óvatos mozdulatokkal a szürkés fényben egyenesen az első bárszékhez ment.
Megfordította a színpad felé, miközben le sem vette a szemét a zongoristáról. Csak a cigarettafüst és a derengő homály választotta el attól a férfitól, akire mindig is annyira vágyott. Gondolataiban elmerülve hallgatta azt a dalt, ami miatt felfigyelt egykor a férfira. Ilyen közel még sosem érezte magát a dalhoz és a szerelme egész lényéhez. Képzelete vadul szárnyalni kezdett.
-Hangulatos tengerparton járt, ahol puha homokra halványkék pokróc volt leterítve. A homokba ásott két pezsgőspohár félig megtöltve várt a mámorító pillanatra. A férfi gyönyörű félmeztelen barna testén a lebukó nap narancsos fénye a poharakról visszaverődve, időnként táncot járva, meg megcsillant. A tengerzúgását elnyomta a nő lelkének olyan kedves zene, és szívének vad dörömbölése. Úgy érezte, hogy az egész világon nincs más rajtuk kívül. Kecses léptekkel megindult a férfi felé, lépéseit szinte a dal szárnyán tette meg a kedvesig, aki egy hirtelen mozdulattal felállt a nőhöz, átölelte a derekát, szorosan magához vonta, és könnyű apró csókokkal érintette meg a szemét… a száját… a nyakát… a melleit…-
A nő hatalmas tapsra riadt fel a képzeletvilágból, majd azon az ajtón, amelyen jött, csendben távozott…
Ui: Chris Rea: Nobody but you című dala ihlette a kis szösszenetet…
Online látogatók:
Látogató: 91
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19 
Összes: 111
Jelenlévők:
