Navigáció


RSS: összes ·




Vers: L-élekben-t

, 413 olvasás, Uziel , 0 hozzászólás

Gondolat

Az ablaknál álltam, és bámultam az esőt.
Szemembe furcsa mód,
Az utcai lámpa fénye szűrt homályt,
S elnyomta egy szép, meztelen nő körvonalát.
Ablakomon, úgy peregtek le, a cseppek,
Akár órámon a hosszú-hosszú percek.
Majd elállt az eső,
Utána, csak a vizes járda maradt.
Nyomában, szépen, csendesen;- az idő haladt.

-------------------------

Amikor lelkem magányában,
A vágyakozás, szenvedéllyel teli,
Viharos tájain botorkál,
Rád gondolok; s megérzem, megértem,
Nélküled mily üres;- minden.
Akkor olyanná válsz szemeimben,
Mint az apró, csillogó gyöngy,
Ami nyári zápor idején,
Végig gurul;- a poros falevélen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.6955 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz