Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Velem…

, 606 olvasás, hangyoca , 0 hozzászólás

Szerelem

Velem élnek a szavaid, mikor olvasom őket
megtorpan az idő, s visszaszámol egyet
Megérint a pillanat, végigtáncol testemen
reszkető hangon hívlak, légy velem kedvesem

Velem él a múlt, filmmé válik életem,
s te egy darabja lettél, fájdalmas végzetem
Némaságom így tud csak utakat törni,
múzsa csókjával örökre kőbe vésni

Velem voltál a bajban, mikor senki sem segített,
régóta vágyott melegséggel töltötted meg szívemet
Több voltál mint hitted, maga a boldogság,
egy pillanatra éreztem csak, hogy milyen is a szabadság

Velem vagy még ma is, talán sohasem búcsúzol
naponta élem meg, mennyire is hiányzol
Két fénysugár, mely találkozott egy hideg téli éjszakán
szenvedélyes táncba vitte lelkét, s örökre egymásra talált

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: hangyoca
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 81
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · enzenon
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1414 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz