Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A jelen Vándora

, 234 olvasás, Tanuki , 3 hozzászólás

Gondolat

Élet játékszere, Sorsnak bábja.
Kinek nincs reménye megváltásra.
Egy magányos vándor világok határán,
Az örökkévalóság súlyával vállán.
Mozdulatlan, átható szenvedés.
A jövő köd, s a múlt homályba vész.
Másodpercek, órák jégtükörbe zárva,
Csak holtnak van esély a szabadulásra.

Mindenség kószája, Semmi kóborlója.
Sehol nem lelhetsz enyhet bajodra.
Lelked békességre többé nem talál.
Örök bolyongásra kárhoztattál!
Kellemes, lágy dallamot dúdol a szél,
Ezredéves fájdalomról mesél.
Végtelen, időtlen, kínzó tudás,
Melyet rajtad kívül nem tapasztalhat más.

Világ gyermeke, Földnek szülöttje,
Ki átok bélyegét hordja, mindörökre.
Folyton, nem hajtva álomra fejét,
Keresi, mit jelenthet számunkra a lét.
Töméntelen hátrahagyott élet,
Feje felett tovaszálló ezredévek,
De a válaszok, mint hó a fényben,
Úgy válnak láthatatlanná tenyerében.

Nap szerelmese, Holdnak kedvese,
Miért keresed a megfejtéseket egyre?
Bárha útjaid járod szerteszét,
Nem tudod csillapítani a Szív hevét.
Ez, mit nem érthet kósza szellemed,
Hogy lelkünk zabolátlan, mint a tengerek.
Elcsábít, tovaűz, nem tehetsz mást.
Folytatnod kell, helyettünk is, az utazást!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Tanuki
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 294
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 316
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz