Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Melletted alszom el…

, 584 olvasás, laszlo , 9 hozzászólás

Szerelem

    Fölriadok még éjszaka
    Mikor két csillag összekoccan,
    Közelebb húzom magamhoz paplanom,
    Figyelek némán, de semmi sem moccan.
    Megrezdülnek bennem emlékeink percei,
    Morcos kis arcod párnádba gyűröd,
    A szatén kidobja tested íveit. Csodállak.
    Észre sem veszem és szívom magamba
    Az általad préselt oxigént, eggyé válok veled
    Minden levegővételeddel. Finom hajkoronád
    Arcomra omlik, a reluxa résein át belopóddz
    A csacska Hold és játszik veled… pajkos bújócskát
    Az éji ráncaid között. Csendes feszülten figyellek,
    Védtelen vagy. Féltelek. Ölelő karjaim közt álmodsz
    Gyermeteg, néha felriadsz és megcsillan a holnap
    Szemed íriszén. Öntudatlan mosolyra húzod édes ajkaid…
    Visszasimogatlak álmodba s lassan a vén Nap aranya
    Váltja az ezüst Holdat.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Ez+az
· Írta: laszlo
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 343
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.4442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz