Szemefénye: visszavert barbár-sugár,
Hömpölygő szikrákban - tüzes szövetség;
Mit düh szentélye gyönyör bilincsén szúr át:
Sívó vakság és szignált eltökéltség.
Reményt taszít mozdulatlan ölelés.
(Feszülő karjain szenvedés szobra)
S dicsérve buzgó izmait, risztölés
Amorfja sav-balzsamot köp arcomra!
Meghasadt karmokkal vért simogat már,
Bitangként tépi szét szerelem méhét −
Csont-gyengéd, mégis, mögötte halál jár…
Serdülő kálváriajárás élén…
Tagad, de én keresztként fekszem alább
S majdnem fogódzó gyötrődés az érzés…
(…)
Megjegyzés: 2009.06.01.