Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnal

, 417 olvasás, Uziel , 1 hozzászólás

Szerelem

"Valamit elveszítettél…
De csak én halottam tompán koppanni
Majd elgurult a mélybe, s most ott van valahol…
őrzöm hűségesen, szívem rejtekébe."

Hajnali napfényben, kúszó pára lebeg a tó felett.
Most csend van, újra lelkembe mostad lelkedet
Látom, sírt az éjszaka…
Harmatos fűben még ott csillog lábnyoma.
Visszhangja vagyok a szélnek
Halk suttogó zaja a lehulló falevélnek.
De te tudod, érzed…
Nekem mennyire fáj, hiányzik, a reggeli ölelés
Ajkaidat elhagyó, csókjaiddal tarkított édes nevetés.
Mert amikor a csillagok fényét keresem…
Már nem az éjszakát várom,
Csak mint e csodálatos hajnalon,
Napfény a tóban…
Gyönyörű szép szemeidnek tükrében,
elmerülni vágyom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 333
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2104 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz