Szerettelek. Most is érdekelnél, de minek?
Szivárvány voltál még, de vesztetted a színed.
Kinek mit üzen egy idézet,
mit kiírok egy lapra, de mindig csak a színészet.
Ez színház, én mosolygok és tűröm,
majd a függöny el, és én a könnyeimet gyűröm zsebre.
Minden tetted, minden szavad, minden varázslat,
mely született egy perc alatt, s még most is gyenge parázst ad.
Ma láttalak a füstben, de szétoszlott.
Néha diskurálnék Istennel, kinek mit miért osztott.
Játéknak nevezem, de huza-vona:
egy sakkbábút mozgatok és mindig ugyanoda.
A futamomat nem nyerem, mindig hintalóként ingok.
Hogy mitől lettem ilyen? Ez ismeretlen indok.
Az inggomb nem feszül, büszkeség nem tölt el.
Minek más? Én beérném csak egy fővel.