Értem bánatod kedves barátom,
sóvárgó lelked szeretetet szomjazik,
ha tehetném rád borítanám kabátom,
nyár van, s szellemed mégis fázik.
Nem tehetsz róla, az ördög műve Ő,
megannyi Níma szaladgál szabadon…
S mégis, egy fárasztó nap után,
mily jó puha keblein pihenni,
feltétel nélkül rajongásig szeretni,
figyelni minden apró rezdülését.
Hallgatag merülni el tekintetében,
úszni látni alakját a nyári légben,
-gyermeki görccsel szorítom illatod,
emlékeim pillanataiból raklak össze.
ma még mienk volt a csillagos éj,
és most ez árva perc, sivár, üres,
kialudt lelkem, mint a lámpafény.
"S csak úgy viszlek szívemben, mint tárcámban egy képet,"
itt vagy bennem, nem láthat senki meg,
hogy mennyire szeretlek még mindig nem mutatom senkinek.
Értem bánatod kedves barátom,
sóvárgó lelked szeretetet szomjazik,
ha tehetném rád borítanám kabátom,
nyár van, s szellemed mégis fázik.