Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tárcámban egy kép (Sorok Tóth Árpádnak)

, 433 olvasás, laszlo , 3 hozzászólás

Szerelem

Értem bánatod kedves barátom,
sóvárgó lelked szeretetet szomjazik,
ha tehetném rád borítanám kabátom,
nyár van, s szellemed mégis fázik.

Nem tehetsz róla, az ördög műve Ő,
megannyi Níma szaladgál szabadon…

S mégis, egy fárasztó nap után,
mily jó puha keblein pihenni,
feltétel nélkül rajongásig szeretni,
figyelni minden apró rezdülését.

Hallgatag merülni el tekintetében,
úszni látni alakját a nyári légben,
-gyermeki görccsel szorítom illatod,

emlékeim pillanataiból raklak össze.
ma még mienk volt a csillagos éj,
és most ez árva perc, sivár, üres,
kialudt lelkem, mint a lámpafény.

"S csak úgy viszlek szívemben, mint tárcámban egy képet,"
itt vagy bennem, nem láthat senki meg,
hogy mennyire szeretlek még mindig nem mutatom senkinek.

Értem bánatod kedves barátom,
sóvárgó lelked szeretetet szomjazik,
ha tehetném rád borítanám kabátom,
nyár van, s szellemed mégis fázik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: laszlo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 364
Regisztrált: 1
Kereső robot: 38
Összes: 403
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2178 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz