Unom a grafitot, markolok pár aquarel-t.
Az életembe beléptek, majd másnap reggel halkan el,
de várj még. A perc veled fojtogat, mint árnyék.
Az arcodat bűvöli az arcpír és szájfény.
Ez játék a szabály még mindig ismeretlen,
egy egyenletben tétován folyton fejtegetlek téged.
Ettől mi véd meg? Az eredmény negatív.
A vélemények rólam, ez oszlik meg és nem a prím.
Mint egy krepp-papír, úgy gyűr meg a megfelelésvágy.
Ilyen az élet, előbb felnevel és szánt,
aztán kitagad és felsóz, mint termékeny földet.
Hiába vágyom a kertre, a szél erkélyen zörget.
De törd meg a csendet! Én nem üvöltök örökké,
hogy feltűnjön végre: nekem nem csak egy szajha kell.
A fegyverszünet szorít be két tűz közé.
Az életedbe belépek, majd másnap reggel halkan el.