Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halkan el

, 451 olvasás, Riccio , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Unom a grafitot, markolok pár aquarel-t.
Az életembe beléptek, majd másnap reggel halkan el,
de várj még. A perc veled fojtogat, mint árnyék.
Az arcodat bűvöli az arcpír és szájfény.
Ez játék a szabály még mindig ismeretlen,
egy egyenletben tétován folyton fejtegetlek téged.
Ettől mi véd meg? Az eredmény negatív.
A vélemények rólam, ez oszlik meg és nem a prím.
Mint egy krepp-papír, úgy gyűr meg a megfelelésvágy.
Ilyen az élet, előbb felnevel és szánt,
aztán kitagad és felsóz, mint termékeny földet.
Hiába vágyom a kertre, a szél erkélyen zörget.
De törd meg a csendet! Én nem üvöltök örökké,
hogy feltűnjön végre: nekem nem csak egy szajha kell.
A fegyverszünet szorít be két tűz közé.
Az életedbe belépek, majd másnap reggel halkan el.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Riccio
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 229
Regisztrált: 0
Kereső robot: 50
Összes: 279

Page generated in 0.1643 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz